Mindent másokért kapunk

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Jupiter és Szaturnusz kapcsolata

Egészen más megvilágításban szeretnék néhány gondolatot leírni röviden e két bolygó kapcsolatáról. Ma felmerült egy beszélgetés kapcsán, hogy talán a tradicionális elvek elavultak, idejét múltak. Talán igaz, talán nem. Mindenki mást tud elfogadni igazságnak, és mással tud azonosulni.

Egészen mást jelent a világ mindenkinek. Az én véleményem is ugyanúgy egyéni, nem fogja tudni elfogadni mindenki alapigazságnak. Ez csak az én alapigazságom. Számomra a tradicionális elvek többet jelentenek hagyománynál, mindennek az alfái és omegái. Én úgy gondolom, hogy sosem változnak, még ha a társadalmi alapigazságok változnak is. A tradicionális elvek nekem egyenlők az isteni tudás alapjaival, a teremtés soha nem változó elveivel.

A Jupiter és Szaturnusz tradicionális kapcsolatát úgy tudnám jellemezni, mint az ok és okozat összefüggését.

Amit a Jupiter mint feladat megkíván tőlünk, a Szaturnusz behajtja, avagy megjutalmazza. Ki mint vet, úgy arat, ahogy a mondás is szól.

Másképp fogalmazva ha helyesen éljük jupiteri feladatunkat, kellemes következményekre számíthatunk a „Szaturnusztól”. (Persze nem a bolygótól kapunk bármit is, csak azzal az energiával térnek vissza hozzánk tetteink következményei, amilyen helyzetben van a Szaturnusz a születési képletünkben.)

Ha pedig a Jupitert nem méltón éljük, a Szaturnusz nagyon meg tud sanyargatni bennünket.

Jupiter ugye az isteni szimbólum. Jelképezi a hitet, vallást, erkölcsöt, a jogot, törvényt. A magasabb rendűt mindenben. Gondolkodásban, beszédben, tettekben.

Ahol a Jupiter áll a képletünkben, azt a területet kell NEMESÍTENI. (Jupiter pl. ugye a IV-es házban jelenthet nemesi származást konkrétan.) Tehát emelni, törvényesíteni, erkölcsössé, hittel telivé, ISTENIVÉ kell emelni.

Ha pl. az I-es házban áll, magunkat kell nemesíteni. Ha a VII-ben, a párunk legyen törvényes pár. De ugyanígy, a 2-ben úgy keressünk pénzt, vagy szerezzünk anyagi javakat, hogy az tiszta, szép, emelkedett legyen. Ne ártson másnak!

Ha nem tudjuk hol áll a Jupiter a horoszkópunkban (felkereshetünk egy asztrológust természetesen 🙂), akkor is a legfontosabb, hogy

MINDIG NEMES és emelkedett CÉLT tűzzünk ki, bármilyen területről is legyen szó.

Ez az, amit mindig támogatni fog a Sors.

Minden olyan célt pedig, ami becstelen, alantas, bárki másnak ártó, nem fogunk tudni sikerre vinni. Egyszerűen mintha a Szaturnusz őrködne Jupiter felett. Vigyáz rá, és nem engedi, hogy bántódása essen.

Mondok példát:

Nem nemes cél a válás, de ha a párunk el akar hagyni, és békésen elengedjük, az az.

Nem nemes cél, ha meg akarunk gazdagodni, de nemes, ha azért gyűjtünk javakat, hogy a családra fordítsuk.

Nem nemes cél, ha kérdés nélkül beleszólunk, vagy véleményt formálunk más életéről, de nemes akkor, ha kérik a véleményünket, és segítő szándékkal építő jellegű őszinte, melegszívű kritikát fogalmazunk meg.

Annyira egyértelműen súgja egyébként a belső hangunk…

Csak néha nem akarjuk meghallani. Ezért van az, hogy másoktól próbálunk visszaigazolást szerezni, jó hangosan, és meggyőzően. Ugye jól teszem, hogy pl. nem akarom kifizetni a házastársamat váláskor? Mert ugye ő „csak” otthon volt a gyerekekkel, én kerestem meg mindent.

Ezt jó sok embertől kell megkérdezni, mire elhisszük, hogy igaz. De belül nem fogjuk helyesnek érezni, csak jól elnyomjuk az érzéseinket. Hiszen a férfi is csak úgy tud a munkára koncentrálni, ha a párja minden otthoni, és gyerekekkel kapcsolatos gondot levesz a válláról.

Sajnos legtöbben nem tudják, hogy csakis azért lettek gazdagok, mert családot vállaltak, és ha elválnak tönkremennek.

Mert a javakat nem magunkért kapjuk, hanem másokért.

Ha magamat akarom gazdaggá tenni, az nem jupiteri. Nem nemes.

Így hát Kedves Olvasó, ahogy érzed ott legbelül, úgy helyes. Annak nagy jutalom lesz az eredménye. De ha a belső hangot elnyomod, és nem jössz rá, hogy rossz úton jársz, ott meg kell állítson az Univerzum. A „Jupiter” (hívhatjuk Istennek is) vészcsengője mindig csilingel ha baj van. Hallgassunk rá!

Mindent másokért kapunk. A javakat, a tehetségeinket, a szépségünket, az erőnket, teherbírásunkat, eszünket… semmi nem öncélú. Ha azzá válik, a Sors kitépi a kezünkből.

Jobb, ha magunktól adunk oda mindent.

Ha pedig elkezdjük szórni a javainkat, annyi fog felénk áramolni, hogy álmunkban sem hittük volna. Kifogyhatatlan kúttá válik az életünk, de csak ha magunkon keresztül áramoltatjuk amit kapunk, adjuk tovább. És megint kapunk, és megint adjuk tovább. És minél többet adunk, végül már annyi lesz, hogy nem tudjuk kinek adjuk hová tegyük. Hiszen Jupiter a bőség is. Hihetetlen bőség.

Itt már nem kell a hit. Itt már tapasztalás van.

Csodálatos.

Ekkor pedig a „Szaturnusz már nem egy mumus lesz”, hanem egy jóságos, mosolygós bölcs öregember, aki az ölébe vesz, mesét mesél, és elrepít Csodaországba.

Szeretet, bőség, nemes célok, és áldás kísérjen utunkon

S M