ÍRTA: SÓVÁRI MELINDA ASZTROLÓGUS

  • Jó lenne valami szépet írni, valami felemelőt…
  • Jó lenne írni arról milyen szép is családban élni, mennyire felemelő.
  • Hazudnék ha azt mondanám, hogy ilyen családok már nem léteznek.
  • De van ilyen még ma is. Csak egyre kevesebb. Itt-ott nyomokban tartalmaz a világ boldog családokat.
  • Nyilván azok nem jönnek hozzám, akik boldogok…
  • Boldogtalan, traumatizált család ellenben annál több van.


Sőt az a tapasztalatom, hogy a legnagyobb traumáinkat pont „szerető” családtagjainktól szenvedjük el. Tele vagyok olyan „sebesültekkel”, akik évtizedek óta sem heverték ki a traumáikat.




Nem hittem, hogy ennyi a felelőtlen, nem törődöm, elhanyagoló, érdektelen, agresszív szülő. Elképesztő mennyiségű elvált szülővel beszélgetek nap mint nap, akik mind gyermekkori sérüléseiket hordozzák, emiatt párkapcsolati választásaik mind rosszak, hiszen régi traumák ismétlései, és mivel már gyermekek is születtek, adják tovább a következő generációknak fájdalmas megéléseiket.

Nem tudom mennyi az egy szülős, vagy nevelő szülős háztartás ma Magyarországon, de elképesztő soknak tűnik számomra.

Hozzám sokkal nagyobb arányban jönnek nők konzultációkra, és eddig talán néhány eset volt csak, amikor férfiak adták be a válókeresetet.



Erről már írtam korábban, és videót is készítettem, mennyire negatív ez a Sorsunk alakulását tekintve. Sok kolléga sem ért egyet ezzel nagyon szigorú ítélettel, de tapasztalataim maximálisan alátámasztják ezt a szigorú elméletet, miszerint azoknak az aránya, akik beadták a válást (pert indítottak házastársuk ellen), a későbbi tartós párkapcsolati esélye valahol az 5 százalék körül mozog. (Nagyon nagyvonalú voltam). Ilyen-olyan kapcsolataik vannak, de komoly, tartós párkapcsolatot nem tudnak realizálni.



Akik ellenben elszenvedik a válást (férfiak), nagyon gyorsan találnak új párt, sőt nagyon sok házasság is születik. Később azonban ezek is széthullhatnak, ha nem volt változás.



Talán a mai 70 éves generáció az utolsó, akiknek a válás nem fért bele az elfogadható kategóriába, és a családot valóban szentként tisztelték.



Sok manapság a mozaik család, nevelőszülők, új apukák, anyukák, féltestvérek hegyekben…

Nem látom, hogy jól működnek, és még több a gond, és a probléma. Nyilván itt is vannak kivételek. De a kor „szelleme” nem kedvez a tradicionális családmodellnek, emellett pedig még tovább sodródunk az uránuszi valóságba, amely minden csak nem valódi.

Idővel talán a hagyományos család mint fogalom a múltunk hagyatéka lesz, mert annyira „sokszínű”- vé válik ez a terület is, hogy általános értelemben nem lehet majd egy halmaz részeként kezelni.

Traumák és nehézségek régen is voltak. Azonban a transzgenerációs sérülések a mostani szabad világban kimondhatóvá váltak, felszínre kerültek, és szembeszállva a múlt elnyomásával most mindent levetünk magunkról, és mellékesen olyat is eldobálunk ami viszont érték, ami fontos, ami jó.

A családdal analóg a múlt, a haza, a gyökereink, az otthonunk, az érzelmeink, a szeretet, az anyaság, a szoptatás, a gondoskodás, a törődés, a főzés…




A Vízöntő nem kötődik, vagy nem úgy kötődik.



Hajrá világpolgárság. Költözünk mindenfelé, eltépjük a gyökereinket, nem tartjuk a kapcsolatot családtagokkal, nem szeretünk főzni (szerencsére sokan igen), és mindenre ráhúzzuk a család nevet, a család az család mottójával.

„Sajnos” a VALÓDI CSALÁD lényege a vérrokonság. Ha egy homoszexuális pár örökbe fogad egy babát, senki senkinek nem a vérrokona. Így lesz ez a család uránuszi, olyan mintha…

Ettől még élhetnek értékes és szeretetteljes életet, de az elnevezés más kellene, hogy legyen. Írtam már erről korábban, adjunk neki új nevet és kész.

Kérdeztük egyik órán a tanár urat (Takács Tibort), hogy miért van az egy válás során, hogy a szülők egymást gyűlölve harcolnak a gyermekekért, az utolsó vérig, hogy megkaparintsák az elhelyezési jogot gyermekeik felett? (Persze ez sem igaz mindenkire, hiszen sokakat nem is érdekel a gyermek a válás után).

Mire a tanár úr döbbenetesen frappáns, mellbe vágó színtiszta igazságot tartalmazó válasza a következő volt:

” Hát mert a gyerek mindkét szülő rokona, a házastárs pedig nem a rokonod”.


Bammm! Mennyire igaz! Mennyire egyszerű, mégis megdöbbentő. Ez a tisztán látás. Úgy látni a dolgokat, ahogy vannak.

És ez itt a lényeg. A család összetartó ereje az egység érzése fizikai szinten is meg kell legyen. Akkor működik jól a család. Aki saját gyermekéért sem vállal felelősséget, hogyan teszi olyan gyermekkel, aki nem is a rokona? Nehéz, és nem is kívánhatjuk ezt senkitől. Ennek ellenére sok jobb nevelő szülő van, mint maga az édes szülő.



Nem tartom jó megoldásnak, hogy valaki végig szenvedjen egy életet, mert „a válás szégyen”.


De az a másik véglet amikor ahány gyerek annyi apjuk vagy anyjuk van, állandóan cserélve a partnereinket egy hatalmas zűrzavar a családi életünk.

A család leginkább a biztonságot jelenti, még akkor is, ha néha nehéz velük, de mindig ott vannak.

A leginkább a gyermek azért sérül a zavaros családi viszonyok közepette, mert nem találja benne a biztonságot.

A család (otthon, érzelmek stb…) mint Holdi szimbólum az emésztés, a tüdő alsó része és a szív területe. Ciszták, nyirok problémák, női szaporító szervek, mell a területei.

Ha itt betegség formában manifesztálódik valami, itt kell keressük a kiváltó okot.



Úgy gondolom, hogy 2032 nyarától amikor az Uránusz már a Rákban lesz, ez a tendencia, és ez a Sorsterületünk hatványozottan, és drasztikusan fog tovább változni ugyanebben az irányban. Azok a családi struktúrák amik addig kitartottak, azok is gyökeresen, hirtelen és akár teljesen váratlan fordulatot vehetnek, és a családmodell egy egészen új formát kaphat, hiszen a Szaturnusz is a Rákban lesz.



Ami jó és értékes a családban, azt ne dobjuk el. Vigyázzunk rá, és tartsuk életben ezt a modellt, amíg lehet.



Szeretettel, gondoskodással, alázattal, elfogadással, törődéssel és mindennapi szolgálattal. Hiszen a legfontosabb kötelékünk, legkisebb közösségünk. De mindenkinek van tanulnivalója, nem csak a fiatalabbaknak, és nem alá-fölé rendeltségi viszonyokkal, hanem egyforma jogokkal és kötelezettségekkel érdemes egymáshoz viszonyulnunk.



Többször beszéltem róla, hogy a Szaturnuszom a Rákban van, így különösen fontosnak tartom szót emelni ennek a területnek az érdekében.


Áldás kísérjen utunkon

Szeretettel S M

Sóvári Melinda asztrológus

Honlap: www.csillagmessenger.webnode.hu

Telefon: 06-20-420-8611

Üzenet: csillagmessenger@gmail.com