Amikor valaki kiáll a közösségi térbe, és mások módszereit kezdi szidalmazni, ott valójában soha nem a módszerről van szó, hanem önmagáról.

Ezen megnyilatkozások mögött soha nem az van, hogy valaki mélyen, objektíven, tapasztalatból megvizsgált valamit, hanem arról, hogy neki magának belül valamiért szüksége van arra, hogy másokat kisebbnek mutasson.

Aki valóban stabil a saját útjában, annak nincs szüksége arra, hogy mások munkáját nyilvánosan sárba húzza.

El tudja mondani, hogy ő miben hisz, hogyan dolgozik, mit tart helyesnek, de nem abból építi fel magát, hogy közben másokat rombol.

Ez nagyon fontos különbség. És ezt tartsátok kérlek észben, amikor itt a közösségi térben ilyen videókat hallgattok, néztek, vagy hozzászólásokat olvastok.
Előfordul, hogy a facebookról, tiktokról, youtube-ról mutatnak nekem ilyesmit, és megkérdezik, hogy x y-ról mi a véleményem. Én ezt általában hárítom, egyszerűen azon egyszerű oknál fogva, hogy nem érdekel. Az én filozófiám az, hogy saját rendszert, módszert, magamat építem, nekem ez a célom, ez az életem. Ebbe pedig nem fér bele, hogy másokra figyeljek, ki mit hogyan csinál, az pedig pláne, hogy még véleményt is formáljak róla, ennek időt, energiát adva hallgassak, nézzek olyanokat, akiktől felfordul a gyomrom.

Haladok a saját utamon, és nem nézek jobbra-balra, hogy honnan ugatnak kutyák, vagy miért. Engem is ugattak, sőt biztos, hogy most is. Volt, hogy foglalkoztam vele, még az elején, fájt, hiszen nem értettem, hogyha effektív nem ártok, nem is ismerem, assetudom kifiaborja, ő miért érzi jogosnak, hogy negatív véleményt formáljon rólam, vagy az általam működtetett módszerről? Idő kellett, mire megtanultam, hogy mi van e viselkedésforma mögött. És onnantól teljesen kikerült a látóteremből.

A másokkal való foglalkozás ugyanis borzasztó sok energiát felemészt.
Sajnos tapasztalom asztrológus körökben is, hogy egyesek egymás módszerét, munkáját fikázzák. Ha elém kerül az első mondatokat meghallgatom, látom ki mondja, és már megyek is tovább.

És ezt javaslom nektek is.
Legutóbb egy köreinkben már jól ismert, az asztrológia egyik ágát művelő férfi kavarta fel az asztrológusok állóvizét, mert jóideje gyakorlatilag minden asztrológiai módszert durván hiteltelenít, támad, egyedül az a valós, amiben ő hisz és amit ő gyakorol. (Van hasonló női „párja” is egyébként.) És nagyon érdekes látni, hogy időt, energiát nem sajnálnak arra, hogy tiktokon, fészbukon, videókban, hozzászólásokban köpködjék ki a negatív véleményüket.
A napokban pedig már többedszerre hívták fel a figyelmemet egy, a tiktokon működő nőre, aki nekiment egy ismert módszernek.
Mivel rákattintottam a videóra, utána sorra dobált fel e témában még videókat. Tehát nem ő az egyetlen.

Nézzünk egy picit mélyére e témának, mert úgy tűnik ma nagy divatja van magukat szellemi, spirituális embernek gondolók részéről, hogy másokat, illetve más módszereket pocskondiáznak, véleményeznek negatívan, ezzel próbálva lájkokat, követőket szerezni.

Túl azon, hogy egy valódi szellemi úton járó ember ilyet nem tesz, a valódi ok minden esetben az, hogy megerősítést kapjanak.

És azok erősítik meg őket a legjobban, akik maguk nem merik felvállalni a negatív véleményüket, mert ugye a rettentetesen spirituális ember nem lehet negatív. Csak titokban élvezkedhet másokat pocskondiázó videókon… Ez a típus élvezettel kapaszkodik bele ezekbe, hiszen végre valaki, aki nagy hangon, látszólag az igazság egyedüli birtokosaként helyettük is kimondja azt. Szóval akkor is nézzünk magunkba, mert sokat elárul rólunk, ha rendszeres olvasói, hallgatói, nézői vagyunk az ilyen írásoknak, videóknak, embertípusnak.

A másik ember lenyomásának késztetése azt mutatja, hogy az illető nem képes, nem tud a saját súlyából emelkedni, azzal próbál figyelmet kicsikarni, hogy mást, másokat maga alá próbál nyomni. Sajnos mivel ez kívülről határozottságnak, szakmai állásfoglalásnak vagy nagy igazságmondásnak tűnhet, ezért sokan benyalják, sőt megingatódnak abban, hogy amit ők tanulnak, ami érdekli őket, vagy akár már objektív tapasztalásuk is van adott témában, az rossz, ártó, bűnös, az ördög műve, „fekete” mágia, és a többi.

Ezek a megmondók, akik másokat szapulnak, vagy módszereket, általában komoly belső bizonytalanságban, irigységben, félelemben, versengésvágyban vannak, de az biztos, hogy rendezetlen önértékelés dolgozik mögötte. Nyilván ez sem tudatos. Sőt, sokszor az ilyen ember teljesen meg van győződve arról, hogy ő most az igazság bajnoka, aki éppen kivezeti a megvezetett báránykákat a sötét tudatlanságból.
Te báránykának érzed magad, aki nem tudja önállóan megítélni mi van rendben, mi nincs?

A kérdés költői.
Csakhogy az igazság nem attól lesz igazság, hogy valaki hangosan, gúnyosan vagy fölényesen mondja.

Az is árulkodó, amikor valaki olyan módszert támad, amellyel nincs valódi, mély, személyes vagy szakmai tapasztalata. Hallott róla valamit valaki mástól, aki számára hiteles (vagy nem, de megerősítette a saját gondolatait), látott belőle egy részletet, elkapott egy félmondatot, vagy egyszerűen zavarja, hogy másnál sikeresen működik valami, ő meg küzd a figyelemért, mint malac a jégen. Ebből aztán pikk-pakk gyárt egy ítéletet, amit világgá kiált. Persze pusztán jó szándékból, hogy a szegény többieket, akik nem látnak tisztán, a megvezetetteknek segítségére legyen.

Ez viszont a legkevésbé tisztán látás, még akkor sem, ha azt harsogják, hogy ők a tisztánlátás bajnokai, és aki nem így látja, az mind tudatlan, ostoba, buta, mosott agyú, és a többi.
Ugyanez működik a politikában is, ezt észrevehette mindenki, aki az elmúlt hónapok, hetek politikai cirkuszát figyelemmel követte, na meg persze azóta is, a dolog cseppet sem csillapodott, és nem is fog.

Ezek az emberek nem látják azt, ami van, ők arra reagálnak, ami bennük megmozdul bizonyos módszerek, emberek hatására. Mondok egy példát: ha valaki engem hall, olvas, néz, és mondjuk véletlenül hasonlítok valakire, aki benne negatív húrokat penget meg, akár külsőre, akár kifejezésmódban, gesztikulációban, habitusban, tökéletesen mindegy, hogy mit mondok, milyen módszerrel dolgozom, az automatikusan szar lesz a szemében, mert nem arra reagál, amit mondok, ahogy dolgozom, hanem arra, amit az én személyem benne megmozdít.

Ez tudattalan történés. Tehát nem az a legfontosabb kérdés ennél a típusnál, hogy mit és hogyan véleményez, hanem az, hogy belőle ez honnan, és főként miért szólal meg.

Én mindig azt mondom, hogy ne azt nézd először, hogy mit mond, hanem azt, hogy ki mondja. Mi van mögötte, milyen szakmai múlt. Mennyire átlátható a személye, vagy csak egy jól felépített színészi előadást látsz. Nézd meg a külsejét, a környezetét. Igen, nagyon sokat számít, mert az ember arca, a megjelenési formája gyakorlatilag mindent elárul róla. Az embernek minden a fizimiskájára van írva, akkor is, ha ezt nehezen fogadjuk el ebben a mai woke világban, ahol nem lehet ilyesmiről még szót sem ejteni, különben a nagy elfogadók rádütik a szégyen bélyegét egy perc alatt.

Sajnos azonban nagyon védtelenné, kiszolgáltatottá teszi az embert, ha nem figyel ezekre az alkati jelekre.

Aztán érdemes megfigyelni milyen energiával beszél. Van-e benne tisztelet, vagy csak sziszegő mérgeskígyók hullanak a szájából. Van-e a mondanivalója mögött valódi tapasztalat, vagy csak támadás van, fölény, gúny, hiteltelenítés, és az a nagyon ismerős klisé, hogy én vagyok a tiszta, a másik akiről/amiről szól veszélyes, hamis, ostoba vagy kártékony.

Mert aki széles plénum elé áll azért, hogy más módszereket, személyeket ócsároljon, az nemcsak véleményt mond, hanem megmutatja a saját belső rendjét is. Ami, ha lenne, nem érezne jogosultságot arra, hogy negatívan véleményezzen másokat, más módszereket.

Nézzétek meg a szakmailag és erkölcsileg is magasabb szinten működő embereket: egyetlen videójukban sem hangzik el mások vagy más módszerek ócsárlása, még említése sem nagyon. Egyszerűen nem elegáns, egy bizonyos erkölcsi és szakmai szinten az ember nem tesz ilyen alantas dolgokat. Ők mind a saját szakmai jelenlétükön dolgoznak, arról beszélnek, azt reklámozzák, kérdésekre válaszolnak, eligazítanak, feltárnak, megvilágítanak, stb. Dolgoznak.

És ha az ember így tesz, nincs sem késztetése, sem igénye, sem ideje másokkal foglalkozni.

Jellemzően azok véleményeznek másokat negatívan, kritizálnak, próbálnak hitelteleníteni, akik még a felkapaszkodás stádiumában vannak. De olyanokat is ismerek, sajnos nem is egyet, akik konkrétan a mocskolódással építettek és építenek többtízezres követőtábort. Ez nagyon elszomorító. Hogy mennyi ember van, akik belül tele vannak kételyekkel, nehezteléssel, kielégületlen indulattal, és végre találnak valakit, aki kimondja helyettük az elégedetlenséget, legyen bármiről is szó.

szerző: Vadász Mária Magdolna

e-mail: csontasszony67@gmail.com

Facebook: CsontAsszony

honlap: www.fenyem.net