Írta: Adorján Adrienn
Mindenki életében bekövetkezik egy pillanat, amikor úgy érzi, falakba ütközik. Ez a fal láthatatlan, egy üvegfal, ami nem enged tovább, amit nem veszel észre csak akkor, amikor arccal felkenődtél rá.
Ezt a jelenséget néhány év alatt sok nő életében láttam megjelenni. A közös bennük az indító gondolat: „EBBŐL ELÉG!”
Na de miből elég??
Három történet
Anna fokozatosan változott meg. Belül mélyen valami nagyon fájt. Ami addig a normális élet volt, az egyszerre szűk lett, feszes, merev és fájdalmas. A gondoskodás kihasználás lett, a figyelem fáradtság és azt érezte, ő valahol messze, régen elveszett a szerepei alatt. Mindenkinek ott van, mindenkinek ugrik, mindent megold, miközben azt érezte, elfogy…
Klára amolyan örök lázadó, útkereső, határokat feszegető nőként csupa zsivaly, hangos, temperamentumos nőként volt közismert. De a nagy hang mögött valami más bújt meg, ami egyszerre elkezdett felszínre törni. Válasza még nem volt, csak azt érezte, valamit kezdenie kellene most már magával. Sikerre, eredményre vágyott, ami az elmúlt néhány évben rendre elmaradt. Új vállalkozáson törte a fejét, de minden igyekezete ellenére nem bírt beindulni a dolog.
Timi csendes, rendes lány. Kívülről. Sőt, önmagáról belülről is elhitte. Vagy legalábbis próbálta elhinni. De a jó kislány belül háborgott. Már nem akarta a párját. Nem akarta a munkáját. Nem akarta, hogy mások tapossanak rajta. Elege lett önmagából.
Mi a közös mindegyik történetben?
Egyikük sincs a helyén. Nem a világgal volt probléma, hanem már nem tudták a saját világuk tükörképét tovább nézni. A tükör megmutatja a legkisebb párnácskát is, minden apró karfiolocskát, a ráncokat, a foltokat… Megmutat mindent, amit nem akarsz, nem bírsz látni. Csakhogy az életed tükre mindenki körülötted. Minden jelenség, válaszreakció, ami feléd érkezik.
A világ könyörtelenül megmutatja, hogy mi a valóság.
Mindegy, hogy a párkapcsolatban, családban, munkában, pénzügyekben jelenik meg – megjelenik. Először az instabilitás, majd a változtatás igénye. Ez ijesztő lehet.
Mi történik?
Egyszerűen elkezdenek töredezni azok a szerepek és viselkedési minták, amik már nem szolgálnak téged, nem a tieid. Legtöbbször a szülőké, családi minták, gyermekkorban tanultak.
Mi tehetsz?
Ha megijedtél, akkor állj meg egy pillanatra és ezt tudatosítsd. Valld be magadnak, hogy félsz. Vagy bármit, amit érzel. Ülj le és csak engedd át magadon egy kicsit és figyeld meg mi zajlik benned. Nem baj, ha nem tudod megfogalmazni, mit szeretnél vagy mi is a problémád pontosan.
Keress segítséget!
Sokat hallom, hogy „majd én megoldom”, „majd kihúzom magam a hajamnál fogva a gödörből”, vagy „nekem úgysem tudnak segíteni”…
Na figyelj:
A világ legkárosabb dolga azt elhinni, hogy aki segítséget kér az gyenge volna. Igen, elvileg meg tudod magad is oldani, hiszen a válaszaid benned vannak.
– Ha épp egy mocsárban süllyednél, ugyanígy gondolkodnál?
– Ugye, akkor jól jönne egy kinyújtott kéz vagy egy kötél?
Amikor nagyon mélyre zuhansz, az is hasonló. A saját iszapodban tapicskolsz.
A tudat pedig védekezik, terel. A saját falaidon túlra nem látsz.
Ezért az elején jól jön a segítség.
Merre indulj?
Ez szabadon választható. Hallgass az intuíciódra, olyan segítőt válassz, aki valamiért hív, megszólít.
Ne a csillogás és sztárság hívjon. Mindenkinek megvan a helye a világban és a segítők – bármely területen és bármilyen attitűddel dolgozzanak is – megtalálják a klienseiket.
Amit tarts észben:
1. A jó segítő sosem láncol le, nem köt magához. Ellenkezőleg. Elvisz a következő hídig vagy lépcsőfokig és ott utadra enged. Ott már más fog segíteni, ahogy fejlődsz, más kell majd.
2. A segítő nem csodatévő. Nincsenek pontos arányok, de mondjuk 70/30-ban lehet gondolkodni. A segítő 30%-ot tesz bele a munkába, a többi 70% a te dolgod. Neked kell akarni, tenni, menni. A te életed, a te felelősséged, a te döntéseid.
Légy bátor és merj új útra lépni!
Adorján Adrienn mesterhipnotizőr
0 hozzászólás