Csak a Hold az égen, csak a Nap ragyogjon

ÍRTA: STEINER GERGELY ASZTROLÓGUS

Minden horoszkóp főszereplője sok-sok kisember – nagy is lehet, aki annak gondolja önmagát – aki beleszületett ebbe a földi létbe, hogy nézze meg és lássa meg A-Z-ig merre és miért is érdemes élni.

Mit is gondolok én? Elég régóta bírom az asztrológiát, kijelenthetem már, szó sincs a jövőről, „csak a holnapról, holnap utánig megy a disputa”. Ha nincs meg valami holnap után se, akkor soha semmi se legyen. A vágyakozás és várakozást a XX. és a XXI. sz.-i embere ezt favorizálja, de nem is hiba, de már nem aprócska gond…

Ma az ember alkalmatlan a válság és a változás menedzselésre, mert a holnaporientációban elveszett a dicső jövőkép!

Képtelenség azzal előállni, hogy a horoszkóp lényegében arról szól: az egymás jobbá tétele a cél, mind eközben ismerjük meg önmagunkat.

„Csak a Hold az égen, Csak a Nap ragyogjon, Nekem semmi (senki) más nem kell” – Bódi László (Cipő) szabad fordításban, ennek a segítségével igazolva látszik a tematika lényege.

Az én generációm tapasztalatai szerint, hogy: „az életet nem megélni, hanem túlélni kell”, a maiak, inkább belevetik magukat az élet sűrűjébe, már holnap, vagy holnap után. Vagyis, az „itt és mos, de rögtön ízibe, a többi nem számít”. A jövőről „papolni”a nevetség tárgyává tettem időnként magamat, ha csak egy szót is ejtettem a horoszkópjából!

Hogyan kell élni? A mi generációnk embere asztrológiai tudás nélkül is kijelentheti, hogy összességében mégsem rontott el mindent. Saját példáink sorát hozzuk fel, majd csodálkozunk – én már nem – érvénybe lép a „ráérünk arra még”, hogy a holnaputánra, vagy az utánra gondolkodás. Az örök fiatalság-érzet tudatában nem is meglepő, fel sem merül bennük az, hogy a privát biztonságon túl van más is, mint pl. a közös érdekek nézete.

„Érted haragszom, nem ellened!”- már-már a rizsa (mese) kategória! Azonnal szavakba öntve életbe lép, hogy miért olyan nehéz valamiféle módon kifejeznie önmagunkat. Én tudom, hogy miről beszélek és írok, mégis a kérdezőim zöme, agyilag egészen máshol jár. Lehet definiálni ezt is, hogy: „a holnap, vagy holnap után – életben”, mintha nem lenne szükség a jövő tervezésére, talán elég lesz egy esetleges világégés után, krízisben vagyunk!

Nem tudom milyen lesz a jövőbeni asztrológusok problémája ezzel, az én meglátásom szerint „betagozódnak” a szerepeink. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a jelen korosztály a jövőben ezeket a szavakat használja, pl. hogy: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit én mondok!” Az erről való elemzések során néha-néha már eljutottam arra a pontra is, hogy: fogalmam sincs hogyan lesz a biztonság és védettség érzete a jövőben! De nem is aggódom, mert több ezer éves asztrológia bizonyította, minden van: jövő!

A munka, az egészség dolgában mit lenne jó tudni? Csak semmi gürizés! Vagy rettegés színezete van, ha az egészségről volt szó. Van egy másik is, csak semmi karmázás! Meglepődtem, a XX. és a XXI. századi halandó, nem kért egy nyúlfarknyi sort, gondolatot sem. Így teljesen nem igaz, kicsit eltúloztam, de így legalább ütősebb. De, a kiskutyámról/kismacskámról, ha lehetséges, bővebben! Nem tudom, hogy ez a jövőre nézve mit bizonyít, csak félő, mintha az emberi(ség) kihalni látszana…