Minden ember egyedi és megismételhetetlen! Ahányan vagyunk a Földön, annyi féle variáció létezik. Nincs két egyforma ember!
Mindenki egyedi adottságokkal, egyedülálló képességekkel és tehetségekkel születik meg. Ezek szükségesek ahhoz, hogy tudjuk teljesíteni feladatainkat ebben az inkarnációban. De vajon boldogságot hoz, ha mindent amit elértünk vagy teljesítettünk csak saját magunknak tartunk meg? Tényleg az lenne az emberi élet célja, hogy mindenki egyedül küzdjön és magának tartsa meg mindazt amit elért, tapasztalt, megtanult?Nem lett volna könnyebb, ha nem csak egyedül küszködünk meg érte, hanem segítséggel?
Bár nem elhanyagolható az Égi segítség, de fizikai szinten itt vagyunk a Földön emberek egymásnak.
Sajnos a mai világban elveszítettük a csoport szellemet, egyedi igényeink vannak, nem közös céljaink. Néhány elmaradottabb törzsnél még él az a gyökér vágy és cél, hogy összekapcsolódva, együtt haladjanak az útjukon. Volt néhány kísérlet arra, hogy a nyugati ember versenyzésre ösztönözze őket, de ők értetlenül álltak ez előtt a lehetőség előtt. Nem értették, hogy mitől lenne jobb nekik, ha legyőznék a társukat! Ők ahelyett, hogy versenyeztek volna egymással, közösen, egymás kezét haladva teljesítették vagy éppen közösen beszélték meg a feladatokat.
Nagyon sokáig én sem értettem, hogy miért nem szeretem nézni a sportot, sőt semmilyen affinitást nem éreztem ahhoz, hogy bárkivel versenyezzek. Később rájöttem, hogy azért, mert a másik ember legyőzése lelkileg közel sem ad olyan jó érzést, mint az ha együtt, közösen érünk el valamit.
Én mindig sajnáltam a vesztes félt, mert belegondoltam, hogy mennyi munkát, energiát tett bele ő is a sikerbe. Persze tudom, hogy a veszteségekből, kudarcokból tanulunk a legtöbbet, mert hajt a vágy, hogy legközelebb jobban menjen. Vannak olyan események, történések, amikor muszáj magunkra koncentrálni, fontosak az egyéni célok és az azokért való küzdés is, de én most arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai világban egyre ritkább az, amikor igazán, szívből, együttes erővel közös célok megvalósításáért küzdünk.
Képzeljünk el egy olyan társadalmat, ahol a gyermekek már eleve úgy nőnek fel, hogy nem egyforma viselkedésmintákat és sablonos szabályokat, rendet vagy tananyagot követnek, hanem mindenki a saját, egyedi képességeit tudja kibontakoztatni, amit arra kapott meg, hogy beletegye a nagy közösbe.
Képzeljük el, hogy mi felnőttek is azt csináljuk, abban dolgozunk, amit szívesen csinálunk és amiben jók vagyunk. Képzeljük el, hogy mindenki azzal segíti a másik embert, amiben ő tehetséges, ugyanakkor ami neki nem megy, ahhoz kap segítséget mástól.
Képzeljük el, hogy ha mindenki azt az energiát, amit az egyéni dolgaiba beletesz, azt hozzáadná a közösségébe, mennyivel csodálatosabb világban élhetnénk!
Egyszerű példa:
Ha a családban akár bent a lakásban vagy kint a kertben, minden családtag azt tenné hozzá, amiben ő jó és mindenki beleadná azt amivel hozzá tud járulni a családi dolgok mindennapjaihoz, akkor sokkal többre mennének, időt és energiát is spórolnának. Mint egy karmesteri vezénylés, ami nélkül nem lenne összhang a zeneműben. Hiába tudnak a tagok egyénileg szépen játszani a saját hangszerükön, de össze kell dolgozniuk, hogy kitűnő összhatást érjenek el. A karmester pedig azt teszi, amihez ő ért a legjobban.
Összefoglalva a cikkemmel arra szeretnék rávilágítani, hogy itt az ideje, hogy felfedezzük saját tehetségeinket, képességeinket, jöjjünk is elő a „farbával” és adjuk hozzá a közösséghez, mert a Nagy Egészből mi is részesedünk! A legjobb befektetés!
Higgyük el és gondolják át, mennyivel könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, ha visszatérnénk a csoport szellemhez! Ha azt érezzük, hogy ez már lehetetlen, emlékezzünk vissza azokra az időkre – akár a közelmúltban -, amikor jött valami katasztrófa vagy betegség és mindent félretéve azonnal cselekedtünk, összefogtunk, segítettünk a bajba jutottakon.
Meg tudjuk csinálni!!!
Ne csak negatív történéseknél használjuk a csoport szellemet, hanem térjünk vissza rá a mindennapokban is!
Remélem sikerült bekúsznia a tudatba legalább gondolati szinten ennek a témának és lehetőségnek!
Mindenkit arra bíztatok, hogy kezdje el már ma megvalósítani, hiszen biztosan vannak olyan dolgok, személyek körülöttünk, akár apróságok, amikben ezt elkezdhetjük. Kis lépésekkel induljunk és nagy utat tehetünk meg !
A Felébredés című mandalám emlékeztet rá!
Szeretettel: Sziszka
