Írta: Bihari Erika természetgyógyász

Jó ideje kutatom erre a kérdésre a választ, és ha te is feltetted már magadnak ezt a kérdést, akkor abban bízom, hogy ennek az írásomnak a végére, talán okosabbak leszünk mindketten.


Amikor elkezdek írni egy-egy témában, akkor még csak foszlányok vannak a fejemben arról, amiről szólni fog. Nem egyszerű a mai sem és sokadszorra futok neki, hogy megírjam, amit erről a témáról gondolok és megosszam veled mindazt, amit megéltem már eddig a szeretettel kapcsolatban.

Talán azért olyan nehéz összefoglalni ezt, mert azt gondoljuk olyan könnyű szeretni, de amikor ki kell fejezni, vagy meg kell engedni, akkor jövünk rá sokszor, hogy bizony annyi mindentől függhet, hogy nem elég csak szimplán szeretetet érezni valaki iránt, de jól is kell tudnunk kifejezni.

És mit jelent az, hogy jól kifejezni a szeretetet?



Szerintem úgy, hogy olyan formán nyilvánítom ki
azon túl, hogy érzem, ami mindkettőnk számára kellemes érzéseket kelt bennünk. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne csak szeretetet, de tiszteletet is érezzek a másik ember iránt. Szerintem ez a kettő nem is nagyon tud egymás nélkül működni.

Amikor szeretek valakit, akkor elfogadom őt olyannak amilyen és tiszteletben tartom mindazt, ami számára fontos. No ez akkor viszont nagyon nehéz, ha ezt hiányból akarom működtetni. Ilyen esetben a tisztelet adása sem működik. Nem csak a másik emberé, de saját magam tisztelete sem fog megtörténni, amikor nincs meg bennem az egyensúly ahhoz, hogy egészségesen tudjak adni és kapni.


Sajnos már bőven felnőttként jöttem rá, hogy annyira vágytam arra, hogy a szüleim szeressenek, hogy bármit képes voltam megtenni csak azért, hogy elismerjék a létezésem és elfogadjanak engem. Ezt természetesen vittem tovább a felnőtt kapcsolataimba is.


Amikor egészen gyermek korod óta vágysz valamire, amit nem kapsz meg, akkor felnőttként is folyamatosan a hiány állapotában élsz.

Annak a dolognak a hiányában, amit annyira szeretnél megkapni. Hacsak, nem leszel elég korán tudatos arra, hogyan töltsd fel magadban az űrt, amitől szenvedsz. Ilyenkor van sokszor az, hogy nem jó eszközökkel szeretnénk pótolni a hiányérzetet.

Dohányzás, alkohol, drogok, párkapcsolati függőség, tisztaságmánia, munkamánia és még sorolhatnánk. Mind, mind azt a célt szolgálják, hogy kielégüljünk a hiányérzetből és megtapasztaljuk azt a jó érzést, amiben egy kósza pillanatra átélhetjük a kellemes érzés okozta eufóriát.

De ez valójában csak egy délibáb, mert igazi kielégülést csak a minták és traumák feloldása hozhat.


Sokszor beszéltünk már róla, hogy mennyire fontosak a gyermekkorból hozott minták. Annál az embernél, akinek valamilyen hiány okozta függősége alakul ki, valószínűleg volt rá példa a felmenői között is.

Amikor a saját családomat vizsgáltam meg először, nem kellett messzire mennem ahhoz, hogy tudjam, kiknek volt még hasonló hiányállapota egész gyermekkorától. Nálunk mindkét szülőm családjában nagy gondot jelentett a szeretetteljes intimitás hiánya, valamint régen, nem volt ,,divat” kifejezni az erre való igényüket sem.


A mai gyermekek, mint például a fiam is, aki 15 éves, már teljesen más szülői mintát örökölhetnek, mert a mi negyvenes generációnk, abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezésünkre áll nagyon sok módszer az önismeret gyakorlására.

Aki hajlandó felismerni azokat a ,,defekteket,, amiknek egy részét megörököltük az elődeinktől, egy másik nagy csomagot pedig szépen az évek alatt magunkra aggattunk olyanoktól, akiket példaként láttunk magunk körül, azoknak temérdek lehetőség adatik az önismeret gyakorlására.

Sokszor ezektől a mintáktól szenvedünk hosszú, hosszú éveken keresztül.



Így tettem én is mindaddig, amíg 12 évvel ezelőtt elindultam egy úton, aminek a vége közel sincs még itt, hiszen az önismeret egy életen át tartó kaland. Ami néha olyan, mint egy vidámpark, néha pedig annyira rémisztő, mint egy szellemvasút. Viszont, ha egyszer elkezded, akkor nincs megállás, mert az élet eléd hozza a feladatokat, már csak bátorságot kell merítened hozzá, hogy a tükörbe meglásd azt, amit mutat neked.


Régen még szellemvasútnak tűnt ez az út,
de ma már sokkal tudatosabban és higgadtabban tudok kezelni egy-egy élethelyzetet, így már néha élvezni is tudom, ha a körhintába felülök.


Évekig azon keseregtem, hogy a szüleim nem tudtak jól szeretni engem. Gyakorlatilag nem is nagyon láttam és éreztem az ,,otthon melegében,, szeretetteljes egymáshoz közeledést. Így sokszor vért izzadok még mai napig is az emberi kapcsolataimban, amikor a szeretet kinyilvánításáról vagy befogadásáról van szó. Rengetegszer botlok meg és esek hasra, de esküszöm nagyon szeretném jól csinálni, így újra meg újra feltápászkodok és kezdem előröl, mert szeretnék jól szeretni.



De hogyan tudunk jól szeretni valakit?


Amikor nem vagy biztos benne, hogy jól csinálod, akkor egész egyszerűen megkérdezed, hogy mit érez. Bevallom először nagyon bátortalanul tettem fel ezt a kérdést a fiamnak, mert féltem a válaszától. De aztán jött egy óriási megkönnyebbülés. Na nem azért, mert szerinte tökéletes volt ahogy szerettem, hanem mert azáltal, hogy elmondta, neki mi nem jó abban ahogy a kapcsolatunk működik, lehetőségem nyílt arra, hogy másképp csináljam.

Mindkettőnk számára egy boldogabb és feszültség mentesebb kapcsolat tudott kialakulni közöttünk. És itt jelenik meg ugye a tisztelet is, amit fentebb említettem. Amikor őszintén érdekel, hogy neki mik azok a dolgok, amik jók és mik nem a kapcsolatunkban, akkor kifejezem iránta a tiszteletemet is.

Persze ehhez mindkét fél önzetlen szeretete szükséges, mert hát hiába teszek én meg bármit valakiért, ha ő nem tart ott az életében, hogy változni akarjon.


És talán az jelenti az egyedüli nehézséget ebben, amikor valaki elmondja, hogy számára mi nem jó, akkor azt el kell tudnod viselni.

Amikor szembesülnöd kell azokkal a dolgokkal, amik a másik számára nem kellemesek a kapcsolatotokban.

Ezzel szembenézni és hajlandónak lenni másképp csinálni, bizony sokszor nagyon nem egyszerű. De sajnos nincs más út ahhoz, hogy egyszer csak jól csináld majd.


Ezért igyekszem másképp cselekedni,
mint ahogy én megéltem a családomban. Lehet, hogy a fiam még nem ismeri fel a bizonyos mintákat, amiket örökölt tőlünk, de ha én tudatosan megváltoztatom azokat, akkor ez nála is változni fog. Nálunk például nagyon fontos a szeretetteljes intimitás a családban. Ölelés és a ,,szeretlek fiam” minden nap elhangzik nálunk.


Már egész pici korában megkérdezzük a gyermekünket, hogy jó e neki, amit csinálunk. Egy gyermek pedig folyamatosan vissza is jelez, ha számára kellemes vagy kellemetlen élményt él át. Hát nincs ez másképp felnőttként sem. Csak az évek múlásával mintha elveszítenénk ezt a képességünket egy boldog és egészséges kapcsolat fenntartásához.


Ismerek olyan családokat, ahol sosem beszélnek őszintén az érzéseikről.

Mindig érdekelt, hogy miért nem teszik. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy azért, mert akkor dolgozni kellene rajta. Először is észre kell venni, hogy valami nem jól működik. Aztán bátornak lenni ezzel szembe nézni és önvizsgálatot gyakorolni, hogy melyik részünk nem tudja ezt jól működtetni, majd a legtöbb munkát abba kell fektetni, hogy ezt megváltoztassuk. De olyan jó amikor sikerül.


Ezért arra bátorítalak, ha azt érzed, valami nem úgy működik a kapcsolataidban ahogy szeretnéd, hogy működjön, akkor merj beszélni róla. Legfőképp azzal a személlyel, akivel ezek az érzéseid megjelentek. Aztán nézz szembe azzal, amit ő érez veled kapcsolatban és a szeretet erejével változtassatok rajta.


Végezetül pedig, a legjobb zárszóként, engedd meg, hogy idézzek Pál apostol a korintusiakhoz szóló első leveléből.


,,Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek, s vessem oda testem, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.”


Köszönöm, hogy ma is megtiszteltél a figyelmeddel!
Ragyogással teli napokat kívánok neked!