írta: Kováts Krisztina asztrológus
Reggel korán felkelünk, megyünk dolgozni, késő este érünk haza. Mások később kelnek, kényelmesebben élik életüket – s jön egy rossz érzés, amit irigységnek hívunk.
Nagyon szeretnénk egy kisbabát, de valamiért nem siet felénk. Barátainknál talán már a sokadik is útban van – s újra az érzés, az irigység érzése.
Mások nagyobb házban laknak, sokfelé utaznak, divatosabb ruhákban járnak, könnyebben élnek, csak nekünk jut a kisebb, a silányabb, az egyszerűbb – s irigykedünk.
Miért tesz az irigység érzése boldogtalanná? Mi is az irigység tulajdonképpen?
A figyelem – energia. Ahova fordítjuk, ott megjelenik.
Mikor irigykedünk – figyelmünket másnak adjuk. Szomszédunknak, barátunknak, akire gondolunk – jobban lesz.
Nem a saját dolgunkkal foglalkozunk, s így mi magunk nem is tudunk épülni, szépülni!
Elvész a pillanat csodája, mely reggel munkába menet megláthatná a napfelkeltét, egy álmosan nyújtózó cicát a pad alatt, meghallhatná a madarak hajnalt köszöntő csivitelését – az irigység ezeket mind eltakarja.
Mondjuk azt, hogy „nem is vagyunk irigyek!”, mikor igen?
Nem! Ne csapjuk be magunkat! Ha valaminek a „kezét” nem fogjuk meg, azt el sem tudjuk engedni! Ha szőnyeg alá söpörjük az érzést, előbb-utóbb ki fog buggyanni, hozva a maga „porfelhőjét”, s aztán fuldokolhatunk!
De mire is irigykedünk?
A reggeli alvásra, ami mögött meglehet, hogy éjszakázás vagy munkanélküliség van?
A kisbabára, aki miatt a szülőknek mindenről le kell mondaniuk, mert nem tudják megoldani a rá való vigyázást?
A nagyobb házra, melynek a takarítása, fűtése horribilis összeg, s aminek megteremtése éjt nappallá tevő munkával jár? Avagy az utazásokra, ahol a kényelmetlenségek mellett még annak előteremtése is sokba kerül?
Lehet, hogy akire irigykedünk, nem is boldogabb?
A világmindenség egyensúlyra törekszik.
A bevételnek és kiadásnak egyensúlyban kell lenni, ahogy a belélegzésnek, kilélegzésnek is.
Szorgalmas munkánk eredménye a házunk, utazásaink, szép ruháink, stb.
Sokat dolgozunk – nagy házunk lesz, messzi utazhatunk, a legdivatosabb ruhákat vehetjük meg.
Akarunk-e sokat dolgozni mindezért vagy inkább megelégszünk egy kisebb házzal, egy környékünkön levő kirándulással, örökölt ruhával?
A döntést mi hozzuk, akár ezt, akár azt válasszuk!
Az árát mindennek meg kell fizetni, épp annyit, amennyibe kerül!
Hogy ez nem így van?
Tudjuk, hogy szomszédunk soha nem dolgozott, mégis van neki, barátaink talán nem is akartak kisbabát, mi meg már annyi mindenről lemondtunk, s még sincs. Hogy van ez?
A Világ rendje az Egyensúly!
Nem csak egy életre, de életekre is vonatkozik, melyeket nem mindig látunk, láthatunk, hisz mikor megszületünk, nem véletlenül megyünk keresztül a „felejtés zónáján”!
Meglehet, egy nagyon nehéz, terhelt élet van egy- egy könnyebbnek tűnő mögött, ahogy sok élet gyakorlása csúcsosodik ki egy kisgyerekben megmutatkozó nagy tehetségben.
Nem tudhatjuk!
Ám azt igen, hogy Rend van a világban – még ha mi nem is látjuk!
Életünk, ami most van – kincs. Azzal kell gazdálkodnunk! Kár lenne elszalasztani megélését, ahogy kár bármit is tennünk, ha nem vagyunk jelen!
Éljük meg a kora reggeli felkelést, hogy tudja adni azokat a csodákat, melyeket nem kap meg az, aki sokáig alszik!
Ő nem azt kapja, ő a sokáig alvás csodáját kapja.
Mindkettő tele van izgalommal, különlegességgel.
A kisbaba nagyszerűségét az kapja, akinek van, s hiba szüleinek mozi, színház, bulik után vágyakozniuk addig, amíg nincs ott az ideje! Ahogy a kisbaba nélküliségnek is megvannak a maga csodái, hisz szabadabban választhatunk a programok között.
Ha itt vagyunk, oda vágyunk, ha ott vagyunk ide vágyunk – hogy is van ez?
Azt hisszük, hogy a „szomszéd füve zöldebb”, de ha ott lennénk, a magunkét látnánk annak!
Mit adhat mégis nekünk az irigység?
Felismeréseket, hogy merre menjünk!
Ha egy nagyobb házban felszabadultabbnak, inspiráltabbnak éreznénk magunkat, nézzük meg, hogy egyensúlyban van –e annak megteremtése azzal, amit irigylünk?
Egy kisbabáért le tudunk –e mondani szabadságunkról, önmagunkról, hisz a gyerekek „ego törők”, megértünk – e rá?
Kell –e az a divatos ruha, ha annak az ára a túlórákból keletkezik?
Meglehet, hogy ezeknek a fényében már nem is olyan fontos a nagy ház, a szép ruha, az utazás – legfeljebb csak egy dolog az, melyet nem lehet dekázni, melynek csodája mérhetetlen, de aminek viszont rendeltetett ideje van, s az a gyermek.
Őt nagy alázattal fogadjuk, ha jön, s nagy alázattal várjuk, ha még nincs. Mert ez az alázat az a munka, melyet másban munkának hívunk.
Kováts Krisztina asztrológus
utolérhetőségeim:
Levélben: tavirozsa5@gmail.com
Telefonon: 0620/9-160-640
Skype-on: asztrocsillag
0 hozzászólás