Miért nem hallgatsz a testedre?

Írta: Adorján Adrienn

Ősszel rutinszerűen előkerülnek a közösségi betegségek. Mintha ebben az időszakban érzékenyebbek lennénk. Sérülékenyebbek. Persze ilyenkor még könnyebb az öltözék, hamarabb meghűl az ember, no meg a vírusok is szeretnek tombolni…

Nézzük meg, a mondhatni „csak jön és megy” típusú betegségeket ma az érzelmek oldaláról.

Mostanában a környékünkön mindenkinek tüszős mandula gyulladása van vagy torokgyulladás, nátha és láz. Amellett, hogy az önkifejezésre, önmagunkért való kiállásra, rejtett sérelmekre és támadásokra figyelmeztet, valami mást is érdemes lenne észrevenni.
Nincs megállás, nincs pihenés, menni kell dolgozni, oviba, suliba…

Nem számít a test jelzése és ami még rosszabb, a gyerekeket is erre trenírozza a társadalom.

Mi lenne, ha megtanulnál figyelni a tested jelzéseire? Egyáltalán miért és hogyan jelez a test? Van-e különbség a gyermek és felnőtt test jelzéseiben? Ma ezt vesszük sorra.

Mennyire fontos a test?

Többször találkoztam már olyan véleménnyel, ahol azt hangoztatta az illető, hogy a test felesleges, csak a baj van vele. Neki valóban volt is, többféle betegség formájában.

A test igenis fontos. Ez teszi lehetővé, hogy élj, megnyilvánulj a földön. Ezzel tudod megsimogatni a gyermekedet, megízlelni a friss barackot, élvezni a frissen sült sütemény illatát vagy a bőrödet lágyan megcirógató tavaszi szellőt, miközben a madárcsicsergést hallgatod.

Ez a test visz el A-ból B-be, és bizony ezzel a testtel tudod élvezni a társad testi közelségét.

A test tehát fontos. De nem fontosabb az érzelmeknél és fordítva. Az lenne az egyensúlyi állapot, ha ezt a kettőt együtt vizsgálnánk és kezelnénk. Minden betegség vagy testi tünet mellé társul ugyanis valamilyen érzelmi teher, blokk vagy jelzés, amire a figyelmedet kívánja felhívni az adott betegség. Igen, minden betegség esetén vizsgálni kellene az érzelmi hátteret is, hiszen testet és lelket is helyre kell hozni ilyenkor.

Hogyan jelez a test?

A tested kommunikál veled és ha odafigyelsz rá, azt meghálálja. Ne úgy képzeld el, hogy beszél hozzád, mert ezt nem szavakkal teszi. Ez egy érzés. Megérezheted a jógaszőnyegen, egy túrán vagy és egy kellemes fürdő közben. Amikor egészségesen kapcsolódsz a saját testeddel, akkor az egy nagyon szép érzés.

Próbáld ki, hangolódj rá a testedre. Ha nagyon agyalós vagy, akkor tedd ezt testmozgás közben. Jóga, karate formagyakorlat, hastánc, futás, stb. Szólítsd meg. Képzeld, el, hogy a barátod, akivel őszintén kommunikálsz. Mosolyogj rá gondolatban. Kérj bocsánatot, ha úgy érzed, elhanyagoltad. Lesz egy pillanat, amikor megérzed őt.

Miért csak akkor figyelünk a testünkre, amikor már ordít?

A felnőtt ember dolgozik, így ha megbetegszik, akkor
– ugyanúgy megy dolgozni, vagy
– 1-2 nap múlva megy, amikor már nincs annyira rosszul.

Következmény:
– A munkatársakat is simán végig fertőzi, hiszen az emberek zöme sok érzelmi terhet cipel, így eleve kiszolgáltatottabb egy-egy betegségnek. Nem lesznek érte hálásak…
– Sem a testnek nincs ideje megpihenni, regenerálódni, sem a léleknek nincs ideje felszínre hozni és kioldani azt, amire a betegség figyelmeztet.

Mi ezzel a gond?

Az, hogy nem figyelsz magadra, nem akarsz szembenézni az érzéseiddel. Pedig ha a test beteg, akkor a lélek sem érzi jól magát, gondolj csak arra, amikor köhögsz, náthás vagy és vacak a közérzeted. Most fordítsd meg: ha a lelked szenved, előbb-utóbb a testedben is megjelenik valamilyen tünet.
Ebből adódik, hogy gyakoribbak lehetnek a gyors lefolyású betegségek, vagy akár komolyabb is felütheti a fejét.

Mit csinálsz a gyerekkel??

Lázas, beteg a gyerek? Sebaj! Gyógyszer, lázcsillapító, reggel gyorsan ajtón bedobod és mire a gyógyszer hatásának elmúltával az óvónéni észleli a bajt, te azért nyertél fél napot a munkába. Közben a többi gyereket is végigfertőzheti a tiéd, de ami a legrosszabb, hogy amikor vacakul érzi magát, akkor nem törődést és pihenést kap, hanem megtanulja, hogy hajtani, menni kell, aki megáll az gyenge… Sok ilyet látni…

Ha mégis otthon marad, jön a nagyi, a bébiszitter, mert anya/apa megy dolgozni. Vagy láz után másnap már mehet suliba. A pihenést megkapja ugyan, de a figyelmet – amit jó eséllyel a szülőktől vágyik megkapni – azt nem. Sőt, pihenés, csak amit muszáj, aztán hajrá.

Tudom én, hogy a pénz nagy úr és a munkahelyek zöme nem túl gyermekbarát, de vajon milyen árat vagyunk hajlandóak a fizetésért megadni?

Kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy te is elrohansz dolgozni betegen. Ha te nem engeded meg magadnak, hogy néha megállj, odafigyelj magadra és megpihenj, vajon a gyereked hogyan fogja megtanulni? Tényleg azt akarod, hogy ő is így éljen? Vagy hajlandó vagy legalább az ő kedvéért néha kicsit megállni?

Mit tehetsz?

Add meg a császárnak, ami a császáré…
Vagy a testednek, ami a testnek kell. Tápláld minőségi ételekkel, engedd, hogy működjön a test alkímiája, Kényeztesd néha és figyelj az igényeire. Kezeld úgy, mint egy igen drága, minőségi ruhadarabot. Tartsd tisztán, ápold, gondozd, hogy hosszú legyen az élettartama.

Előzd meg a bajt!

Ha már látod, hogy valami megváltozott, mintha fáradtabb lenne vagy árnyékosabb a szeme körül, stb. vagy láthatóan nem lógási szándékkal akar otthon maradni, mérlegelj.

Amikor erőltettem az iskolát a gyerekeimnél, mondván, hogy „már csütörtök van, még bírd ki, majd a hétvégén pihensz”, akkor 1-1,5 hét betegség jött. Még aznap. Amikor felfigyeltem a jelekre és engedtem megpihenni, 1-2 nap után minden rendben volt, különösebb tünetek nélkül.

Gyerekeknél a legjobb a példamutatás, vagyis magadra is figyelj oda. Magyarázd el neki is és engedd, hogy szóljon, amikor elfárad. Nem attól lesz erős valaki, mert sosem fárad el, hanem attól, hogy tudja, mennyit bír és mikor kell lassítani.

Mivel a betegségeknél az érzelmek komoly szerepet játszanak, erre érdemes figyelni. Gondolj bele: a szülők veszekednek, közel a válás, amit titkolnak a gyerek elől. A gyermek pedig egyszerre elkezd ágyba vizelni. Jobban érzik, mint a szülők, a valóságot. Akkor miért annyira nehéz elképzelni, hogy mit válthat ki egy iskolai konfliktus vagy ha nem szeret suliba járni?

Ha már krákogsz, fújsz, köhögsz…

Nem kell nagyon súlyos betegségre gondolni, elég csak a nátha. Nyugodtan menj el az orvoshoz, gyógyítóhoz, vagy akihez akarsz, akiben bízol.

Csak tedd mellé a figyelmedet és a saját megértésedet.
– Miből van eleged?
– Elfáradtál?
– Hol jelennek meg tünetek? Torok? Fej? Mellkas? Has? Vajon mit üzennek a testi tünetek?
– Mire próbál rávenni a betegség? Pihenésre? Gondolkodásra? Vagy figyelemre vágyik?

Engedd meg magadnak, hogy megpihenj, amikor a test és/vagy a lélek elfáradt.
Ha gyakori a megbetegedés, akkor érdemes megfigyelni, mióta van jelen, milyen gyakorisággal, esetleg eseményhez köthető-e a dolog.

Csak kezdj el figyelni önmagadra, az érzéseidre.

Mi még (X generáció) bőven a sztahanovista mentalitással éltünk és élünk. De átmeneti generáció is vagyunk. A mi erőnk az alkalmazkodás és változás. A rugalmasság.

Ezt elsősorban a gondolkodásmódunkra értem. Erőd, képességed van arra, hogy változtass önmagadon, ami – mivel gyakorlati példa – hidd el hatni fog a gyerekekre is.
Nem kell a világot megváltani, elég magadat.

Adrienn