Írta: Késmárki László
Mit értünk fény alatt?
A fény nem pusztán rezgés, hanem egy multidimenzionális –alaprezonancián alapuló– bármilyen energia-információ közvetítésére alkalmas frekvenciaspektrum, amely a teremtett világ valamennyi létsíkját (és dimenzióját) áthatja. A Fényről beszélni annyit tesz, mint az Isteniről beszélni.
Mindannyian isteni teremtmények vagyunk (mindannyian isteni részecskék vagyunk), de különböző frekvenciaszinteken érzékeljük a valóság adott szeletét és a lelkünk tanulási folyamatainak megfelelő megtanulandó leckék alaprezonanciájú rezgésein keresztül reagálunk arra.
Amikor a Fényről beszélünk, amely multidimenzionális szinten valamennyi frekvenciát tartalmaz és felerősíti azokat, akkor nemcsak azokra a rezgésekre gondolunk, amelyet az ember érzékszerveivel érzékelni képes.
A bennünk rejlő Fény aktiválása – annak keresése- nem más, mint a Forrásra csatlakozva hozzáférni a látható fény spektrumán kívüli frekvenciákon tárolt információkhoz, azaz végsőkig ragaszkodni Önvalónk valósággeneráló igazságaihoz (az Univerzum törvényeihez).
Ez kimondva nagyon egyszerűen hangzik, de nehezen megvalósítható, ugyanis önmaguk teljes megvalósítása félelmet, zárkózottságot és zavarodottságot okoz az emberek többségében.
Benned vannak az Univerzális Isteni Kódok, a Kódok, amelyek az egész Univerzumot irányítják. Mikrokozmosz vagy a Makrokozmoszban. Mikrokozmoszként pontosan úgy működsz, mint a Makrokozmosz (az Univerzum).
A kozmikus erők (isteni erők) az egész Univerzumban minden teremtett mikrokozmoszban (az egésztől különállónak látszó részekben is) ugyanúgy működnek (az Emberben is), mint a nagy Egészben.
A mikrokozmosz léttel együtt jár a felelősség, hogy ne ártsunk a makrokozmosznak (az Univerzumnak).
Ez azt jelenti, hogy mindenkinek kötelessége harmóniában rezegni, hogy ne okozzon (bocsásson ki magából) diszharmóniát a Makrokozmoszba.
A harmónia akkor teremtődik, tapasztalható meg és „nyilvánítható ki”, amikor az ember teljesen valódi Önmaga.
És itt merül fel a probléma. Miért van ez így?
Mert benned is ott vannak az Isteni Kódok és a képesség, hogy harmóniában rezegj, de a személyiséged, a beállítottságod és a társadalmi feltételek olyan viselkedésre késztetnek, ami nem mindig van összhangban azzal, amit érzel.
Amikor a Fényt keresed, meg kell értened, hogy az soha nem jöhet külső forrásból, mert a Fény benned van, és csakis belülről tudod meggyújtani.
Nemes vállalás, szép feladat olyan tevékenységekben részt venni, amelyek segítik az Önvalót feltárni (valódi önmagad), amelyek segítenek jobban megismerni önmagad spirituális részét, de ha mindez kívül marad –dialektikus gyakorlatként– akkor nem segíthet felszínre hozni a benned lévő Fényt.
Amikor félsz attól, hogy nem vagy Önmagad, meg kell állnod! Amikor olyan döntéssel szembesülsz, amelyet mások erőltetnek rád –amit nem érzel helyesnek– meg kell állnod, és időt kell adnod az Életnek, hogy elsimítsa a helyzetet! Addig is maradj szilárdan abban a hitben, hogy amit érzel, az helyes, és nem az a jó, amit „kellene”!
Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy rácsatlakozzon a Fény –a létezés bármely dimenzióoktávján, létsíkján keresztül– valamennyi frekvenciájára (és kicsatoljon bármilyen információt, élő energetikai valóságot), mert Mindenkinek megvan a lehetősége (sőt kötelessége), hogy Önmaga legyen.
A félelem, ami gyötör bennünket, hogy a legteljesebb mértékben legyünk önmagunk, egy olyan félelem, amit semlegesíteni kell. Hogyan? Egyszerűen azzal, hogy megértjük, kik és mik vagyunk valójában.
Nem olyanok vagyunk, akik csupán személyiséggel, intelligenciával, logikai és racionális képességekkel vannak felruházva. Mindenekelőtt életek hosszú sorába beálló, inkarnálódó lelkek vagyunk, akik olyan tapasztalatokat hordoznak, amelyek ősidők óta (létezésünk kezdete óta) bennünk vannak, és amelyekről néha nem is tudunk.
Sokan beszélnek a személyes és a kollektív tudattalanról, de nem tudják pontosan, hogy mik is ezek.
Ezek olyan információk, amelyek bennünk vannak, és amelyek nem is feltétlen a földi tapasztalatainkhoz kapcsolódnak, de mégis bennünk vannak, és amelyeket a magunkénak érzünk, és amelyek arra késztetnek minket, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, függetlenül attól, hogy mások mit várnak el tőlünk, vagy mi lenne helyénvaló.
Soha ne a kényelem kedvéért vagy mások elvárása szerint cselekedjünk, hanem Önvalónkat követve!
Döntéseink előtt az Ego számtalan impulzussal, a semmiből feltörő alacsonyrezgésű, felszínes érzésekkel, az elménkben időnként felbukkanó negatív gondolatokkal próbál elbizonytalanítani, hogy tudomást se vegyünk a Belső Hangunk általi figyelmeztetésről.
Addig, amíg nem vagyunk valódi Önmagunk, nem vagyunk teljesek, így elkülönült részként tudjuk meghozni a helyesnek vélt döntésünket (de az nem a Helyes Döntés lesz).
A megvilágosodást nem lehet hirtelen elérni (Önvalónkra nem lehet hirtelen felkapcsolódni).
A Fényt keresni kell, és az lassan feltárul. Nem vakíthat el minket, ezért lépésről lépésre, gyakorlatról gyakorlatra, tapasztalásról tapasztalásra kell haladnunk, hogy az Univerzum teljes frekvenciaspektrumán keresztül megvilágíthassuk magunkat.
Hogyan történik mindez? A genetikai anyagod kristályos anyagból áll, és képes mindent átrendezni, ami felesleges és káros a szervezetedre nézve. Finom tested fényből létrehozott kristályos anyaga bármely anyagrészecske molekuláris szerkezetébe képes behatolni és kristálytisztaságúvá alakítani. Az anyag lényege végtelen; mert minden porcikájában fény.
Amikor a fény behatol a testbe, aranymintázattal tölti meg a sejteket.
A fény, ahogy átáramlik rajtad, képessé tesz arra, hogy természetesen megfigyeld fegyelmezett gondolataid, elfogulatlanul lásd a világot hiedelmek, önmagadról alkotott fantáziák, testképzavarok árnyéka nélkül, s az emlékek templomát se vedd észre. Minden további zavaró tényező nélkül tesz képessé a horizonton túlra tekinteni.
Rögtön választ kapsz a még fel sem tett kérdéseidre is (azokra, amelyek benned ragyogtak eddig is, de most sugallattá váltak). Amikor egy helyzettel találod szembe magad, úgy reagálsz, ahogyan azt helyesnek érzed.
Ekkor feltárod a Fényt. Apránként, egyre jobban ragaszkodva valódi önmagadhoz, engeded, hogy ez a Fény megvilágítsa egész Létezésed és látásmódod, és ezzel végleg sikerül elűznöd a félelmet.
Az első döntések meghozatala a legnehezebb, azoké, amelyek az érzéseink, a vágyaink, a szándékaink és mások velünk szemben támasztott elvárásai közötti ellentétről szólnak.
Amikor az élet tehernek tűnik, az azért van, mert elfelejtettük, hogy kik vagyunk, vagy amikor nem ragaszkodunk önmagunkhoz.
Az Egy-Isten Részei vagyunk, egy csodálatos, tökéletes Test Sejtjei. Kötelességünk harmóniában élni ezzel a Testtel. Egyetlen sejtünknek sincs problémája: mindegyikük tudja, honnan lesz oxigénje, és mindene, amire szüksége van a működéséhez; nem fél a holnaptól, a többi sejttől: egyszerűen VAN.
El kell érnünk a létezésünkkel kapott „aranyzsinór” végét: ha elfelejtjük, hogy van egy személyiségünk, amelynek irányítania kell az életünket, akkor könnyebb lesz eljutni a Fényhez.
Ha megfeledkezünk egónkról -és Önmagunk Részeként, nem pedig domináns Részként éljük meg, és mindenekelőtt, ha alávetjük annak, amit az energiánk, az ösztöneinken keresztül kér tőlünk- akkor valóban elmondhatjuk, hogy megtaláltuk a Fényt.
Apránként, döntésről döntésre, egyre biztosabbak leszünk magunkban, egyre jobban tudatában leszünk annak, hogy amit teszünk, a perspektíva helyességéből kiindulva jó (de az eredmény is ezt sugallja nekünk).
Nem a gyakorlati eredmény, hanem a bennünk lévő nyugalom, harmónia teszi harmonikussá a körülöttünk lévő összes helyzetet. Ekkor elkezdünk majd valami olyat csinálni, ami úgy tűnik, mintha már megtörtént volna, mert az Élet elénk tárja az összes lehetőségcsíra mellett azok feltételeit is, hogy megvalósíthassuk azt a dolgot.
A helyes szemléletmód, amelyre a Fény rávilágít (amelyre a bennünk lévő Fény ösztönöz minket) a következő:
a nehézségekkel szembesülve meg kell állnunk és várnunk kell az Élet jelére, várnunk kell, hogy az Élet megvilágítsa a helyzetet, és felajánlja a megoldást.
Az élet nem mostohaanya, tanít és nem büntet. Ha „megengedi” a nehézségeket vagy fájdalmas helyzeteket hoz, akkor ezt azért teszi, hogy tanítson valamit. Kockázatoknak és veszélyeknek álcázott lehetőségek vesznek körül bennünket, és lehetőségek maszkjába bújt megtanulandó leckék. Bármit is választunk, fent a karzaton az angyalok jól szórakoznak.
Késmárki László:A lélek kulcsa A sorsalakítás nagy könyve Ankh kiadó 2025.
Késmárki László:A bölcsesség kulcsa A Fény Mesterének nagy könyve Ankh kiadó 2025.
