Írta: Murányi Tímea lélekmentor, író
BALESET
A balesetek gyakran bűntudatra utalnak, amit valamivel/valakivel szemben érzek, vagy a gondolkodásmódomhoz, a társadalomban elfoglalt helyemhez köthető. A tekintéllyel szemben tanúsított lázadásról, ellenállásról is árulkodhatnak. Lehetséges, hogy nehezen szállok szembe ezzel a tekintéllyel, nehéz kifejeznem, hogy mire is van szükségem, melyek is a nézeteim bizonyos dolgokról. Ilyenkor saját magamon követek el erőszakot.
A baleset mindig a gyors cselekvés közvetlen és azonnali szükségességét szimbolizálja. A változás nem tudatos szinten megjelenő szükségessége olyan nagy már, hogy elmém egy szélsőséges, drámai szituációt teremt annak érdekében, hogy tudatosítsa bennem, a jelenlegitől eltérő irányba kellene irányítanom az életemet. Ilyen esetekben az ember mindig tudatosan vagy tudat alatt önmagát bünteti. A baleset következtében megsérült testrész többnyire már eleve beteg, vagy vágás, égés következtében már egyszer sérült. A baleset ezt a korábbi sérülést hozza felszínre azért, hogy felhívja rá a figyelmemet. Arról is tanúskodik, hogy képtelen vagyok olyannak látni és elfogadni önmagamat, amilyen vagyok.
Teljes mértékben én vagyok a felelős az életemért, s minden tettemért, ezért bizonyosan oka van, hogy miért éppen egy bizonyos balesetet „vonzottam be”? Így történt? Igen, hiszen mindez a legmélyebb gondolataimban gyökerezik, berögzült gondolatsémáim, vagy gyerekkoromban magamévá tett gondolatminták következménye. Lehetséges, hogy vonzok büntetéseket, amikor úgy vélem, valamiben nem cselekedtem helyesen. Ugyanúgy, mint gyermekkoromban, amikor megbüntettek, ha nem viselkedtem megfelelően. Ez berögződött elmémbe, de itt az ideje, hogy ezen változtassak. Az ember erkölcsi énje megbünteti saját magát, ha bűnösnek érzi viselkedését, innen ered a fájdalom, a lelki szenvedés és a balesetek.
Fontos tudni, hogy bizonyos helyzetekben rendjén való, ha bűnösnek érzem magam, de csakis akkor, ha másoknak rosszat tettem, fájdalmat okoztam. A többi helyzetben azonban felelősnek igen, bűnösnek viszont nem kell éreznem magamat. Emlékeznem kell arra, hogy a saját magam ura vagyok (az egyén értelmében).
Meg kell találnom, és el kell foglalnom a helyemet az univerzumban.
Amint azt korábban már említettem, a baleset mindig bűntudathoz kötődik, ami pedig egy bizonyos helyzettel szemben érzett félelmet takar. A helytelen viselkedéstől való félelem általában bűntudatként s nem felelősségtudatként jelenik meg az emberben. Egy baleset arra készteti az embert, hogy lassítson, vagy teljesen hagyjon fel tevékenységeivel. Ilyenkor olyan időszak veszi kezdetét, amikor kérdéseket teszünk fel.
Ha nyitott és objektív maradok magammal szemben, gyorsan rájövök, mi okozhatta ezt a balesetet.
- Elvesztettem az irányításomat egy élethelyzet felett?
- Ideje, hogy irányt változtassak?
- Nehezen hallom meg saját belső hangomat, megérzéseimet, ezért radikális figyelmeztetésre, intő jelre van szükségem?
- Megfigyeltem, hogyan is következett be a baleset?
- Milyen állapotban voltam előtte, és utána?
Fontos, hogy újra átgondoljam a baleset körülményeit: elemezzem az elhangzott szavakat, mert feltárják, mit is éltem meg a baleset pillanatában. A baleset minden elemének szimbolikus jelentése van, ezért figyelek a belső hangra, hogy olyan megoldást találjak, amely megakadályozhatja az adott helyzet súlyosbodását. Akkor vagyok fogékony a balesetekre, amikor viszonyom problémás a valósággal, amikor képtelen vagyok a teljes jelenlétre, és arra, hogy tudatában legyek a világnak, amelyben élek. Mintha elvágyódnék innen. El vagyok szigetelve attól, ami körülöttem történik, talán mert nem tudom elfogadni a valóságot, vagy nehezen élem meg azt.
Jobban oda kell figyelnem magamra, hogy felfedezzem önbizalmamat.
Az átélt baleseteimről írok a Csillaglány Ragyogj! című önismereti útmutató könyvemben, amibe itt tudsz beleolvasni!
Szeretettel,
Murányi Tímea
Forrás: Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona
