Mi is az a kártyavetés? Hogyan is működik?
Vannak kérdések, melyekre nehéz a válasz. A jelek, melyek segítik utunkat sokféle módon és csatornán érkezhetnek hozzánk.
Az egyik ilyen eszköz a kártya. Különös vetülete, hogy bár sokan használják ezt az eszközt, mindenkinek más és más az olvasata, attól függetlenül, hogy az egyes lapok jelentése, alapértelmezése ugyanaz.
Ugyanakkor a közvetítő személye, személyisége is meghatározó az értelmezés során, ugyanaz a vetés egészen mást jelenthet különböző médiumok olvasatában.
Fontos, hogy az összhang kialakuljon a kérdező és a médium között, ekkor működik leghatékonyabban az információáramlás.
Különböző kártyatípusok alakultak ki az idők során, és különböző vetési formák társulnak hozzájuk – hogy mikor melyiket használjuk, az erősen függ a kérdezőtől, illetve a kérdéstől, élethelyzettől. A két legelterjedtebb kártyatípus a cigánykártya és a tarot kártya. Az előbbi inkább a gyakorlati síkon, az utóbbi elsősorban spirituális síkon nyújt támaszt. Jómagam ezt a kettőt használom, gyakran kombinálva, hogy ugyanazt a kérdést több nézőponton keresztül vizsgálhassuk.
Érdekes a kártyavetés értelmezése, működése: a leghatékonyabb formában a médium csupán egy közvetítő, tolmácsoló közreműködő: a részére áramló információk “fordítója”. Nyilván fontos a “hogyan”, hiszen az információáradat megfogalmazása, átadása, a kérdező számára el- és befogadhatóvá tétele elsődleges fontosságú. Ezek azok a helyzetek, amikor a kérdésfeltevés aktuális, időszerű, és a válaszok is időszerűek.
Előfordul, hogy még nincs ideje a “tiszta” válaszoknak: ez akkor gyakori, ha a kérdezőnek még önmagával/önmagában van dolga, ha még saját tudattalanja (ha úgy tetszik, felettes énje) sem döntött még az útirány felől.
Ilyenkor a lehetőségek mintegy “legyező-szerű” spektrumba mutatnak, melyek közül több variáció is megvalósulhat. Ez esetben abban mutat utat a kártya, hogy a kérdező sorsfeladatához melyik irány lehet a legmegfelelőbb. Ilyenkor többnyire még munkálkodni kell magunkon, feldolgozni információkat, tapasztalatokat, vagy más nézőpontból szemlélni saját életünket (ebben is segít a kártya).
És nagyon-nagyon ritkán előfordul, hogy nincs információ, nincs válasz. Ez nem túl gyakori, és tapasztalatom szerint két alaphelyzet generálhatja: az egyik, ha sokszor és makacsul ismételgetjük ugyanazt a kérdést, mintegy megrekedve önmagunkban; a másik, hogy még nem időszerű a válasz a kérdező számára.
Úgy gondolom, mindkét helyzet azért áll elő, mert a kérdezőnek még önmagában kell megtalálnia valamit ahhoz, hogy továbbléphessen, elmozdulhasson a holtpontról.
Képek, lapok, kombinációk, benyomások, intuíció, a kérdés aktualitása, kérdező és médium közötti összhang – ezek képezik a kártyavetés hajtóerejét.
Óvári Judit kártyavetés, spirituális tanácsadás
