Írta: Sóvári Melinda
Nagyon sajnálom, hogy gyermeknap alkalmából nem valami vidám témát hozok.
Régóta szerettem volna írni erről, most épp aktuális lett.
Kicsit megint vissza kell mennem a múltba…
Archaikus minták, ősi szellemiség, egyensúly. Valahol ezeket elvesztettük menet közben. Nem azért írok, hogy aláássam bárki önbecsülését, hiszen így is túl nagy követelményeket támasztunk szülőként saját magunkkal szemben. Talán ez is a baj. Tökéletes szülők akarunk lenni. Mindent meg szeretnénk adni gyermekeinknek, és meg is adunk. Olyan csodálatos életet szeretnénk nekik teremteni, ami esetleg nekünk nem adatott meg.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű…ok és okozat törvénye itt is működik.
Picit megpróbálom asztrológiai szemmel elmagyarázni, mit is jelent az „ősi” nevelés, mi is talán a lényeg, melyet nem tudunk mostanában jól működtetni.
Elmesélem a saját történetem egy apró részletét.
Amikor a gyermekem kicsi volt, állandó veszekedés volt köztem, és az édesapja között, amikor fürdött. Mint a legtöbb gyermeknek, neki is voltak természetesen játékai a kádban, amikkel nagyon szívesen játszott. A nevelés terén sajnos sosem értettünk egyet, – talán semmiben sem -, ez is egy olyan momentum volt az életemben, mely során újra és újra állandó harcba keveredtem szigorú elveim miatt. Hozzáteszem ma is ugyanezeket az elveket vallom.
Ha az édesapja fürdette, rendszeresen elkezdett vele játszani, ami nem is lett volna baj. Csakhogy mindezt a fürdés előtt kezdte el, hiába kértem tőle, hogy én úgy gondolom, első a kötelesség, utána jöhet a játék. Úgy gondoltam jónak, hogy amíg meleg a víz, addig tisztálkodjon meg a gyerek, és utána játszhat amíg ki nem hül, vagy meg nem unta, vagy éppen ha elég sok időt töltött már benn. Engem így tanítottak, és bár akkor szörnyűnek tűnt, azt hiszem elég jól bevált…
Nem tudtam elmagyarázni az apjának, hogy miért tartom ezt fontosnak. Sokkal fontosabb, mint azt hinnénk, és ma még fontosabbnak tartom. Hiszen alapvető hozzáállás az élethez, minden területen.
Amikor első a játék, akkor megkapja a gyermek a jutalmat azelőtt, mielőtt kiérdemelte vagy megérdemelte volna. Az a gond ezzel, hogy érdem nélkül jutalmazni balgaság, hiszen soha nincs így sehol az élet későbbi részében sem. Ahol így van, ott elrontjuk a nevelést, az pedig nagyon negatív következményekkel járhat.
Igazán érdekes lett volna a régi időkben, ha egy gazdának azt mondom, hogy előbb lakomázunk, aztán megyünk ki a földekre dolgozni, és mondjuk betakarítjuk a termést. Előbb esszük meg a termést, mint ahogy leszedtük? Hogy van ez?
Osztályzatot is akkor kapunk az iskolában, ha tanultunk és megírtuk a dolgozatot. Fizetést is akkor kapunk, ha ledolgozntuk a hónapot. Az év végi jutalom sem az év elején van, még mielőtt felmutattunk volna valamit.
Jól néznénk ki, ha előbb ennénk meg az ebédet, amihez utólag vennénk meg a hozzávalókat. Hogy?
A józan paraszti eszével is tudja az ember, hogy mik az alapvető sorrendiségek az életben.
Bulizni sem reggel megyünk el, hanem este, munka után. Aki bulizással kezdi a napot…hát ott gondok vannak, ezt azért mindenki tudja. Még a szabadnapunkat sem úgy kezdjük el, hanem először elrendezünk otthon mindent, azután megyünk esetleg kirándulni stb.
Sajnos manapság hiányzik sok szülőből nem csak a józan paraszti ész, hanem a határok meghúzása, keretek megszabása. Egyszülős háztartásokban ez nem is csoda. Ott inkább a keretek hiányoznak, nem lesz elég erejük és idejük, főleg a nőknek, ha egyedül maradnak.
Ahol azonban két szülő van, és meglehetős jómód, ott ha nem tartjuk be a sorrendiséget, életre szóló károkat okozhatunk gyermekeinknek.
Első a kötelesség – Szaturnusz, utána a jutalom – Jupiter.
Ha ok nélkül ráömlesztjük a gyermekeinkre a Jupitert, azaz a jutalmat, és semmit nem kellett érte tenniük, elvesszük tőlük a SZATURNUSZT! Csakhogy a természet mindig egyensúlyt teremt! A gyermek magától lesz kénytelen behozni a Szaturnuszt, a nehézségeket, a korlátokat, a feladatot, és jöhet egy nehéz élethelyzet – drog, alkohol, függőségek, beteges hóbortok, börtön, vagy még rosszabb.
Sajnos ezzel a mentalitással nem csak a nehézségeket vesszük el tőlük, hanem a legfontosabbat.
Elvesszük tőlük a CÉLT! Szaturnusz a cél is, nem csak a nehézség.
Elvesszük tőlük a MOTIVÁCIÓT!
Számtalan konzultáción hallom, hogy ott a 18 éves gyerek, és nem tudja mit akar, nem akar semmit, fogalma sincs hová, merre, igazából nem is érdekli semmi. Persze, hiszen mindent az ölébe szórtunk, semmit nem kellett érte tennie, innentől kezdve minek mozduljon egyáltalán meg, ha megvan mindene?
A leggazdagabb, leginkább motivált emberek mind iszonyatosan nehéz sorsú gyermekek voltak, pont ezért. Mert tenniük kellett nem keveset azért, hogy kiverekedjék magukat a mélyszegénységből, vagy az ínséges gyermekkorból.
Ennél már csak az a szörnyűbb, amikor a jómódú szülő mindent megad a gyermeknek, és ha nem teszi meg cserébe amit kér (nem tanul, nem rak rendet stb.), akkor elkezdi fenyegetni, hogy elveszi amit adott. Vagyis büntetve nevel. ÓRIÁSI HIBA!
Pont fordítva illene. Jutalmazva nevelni felemelő, a gyermek önbecsülését növelő, motivációját növelő, örömet és sikerélményt ad neki. A bűntetve nevelés katasztrófális következményekkel jár, nem beszélve arról, hogy, nem is értelmezhető normális módon a gyermek számára.
Ma már hálás vagyok, hogy nem volt ráömlesztve a gyermekemre semmi, és egyáltalán nem bánom, hogy nagyon nehéz évek vannak mögöttünk. Egy küzdelem volt az életünk. Nagyon sok Szaturnuszt kaptunk az élettől, ezáltal a gyermekem elképesztően motivált, tele van célokkal, és tenni akarással.
Már 14 évesen a covid idején az online iskola mellett fél évig maszkot csomagolt itthon tízezer számra. Átvette a csomagolandó árut, és leadta a kész dobozokat. Még középiskolás, de maga gyűjtötte össze ösztöndíjából, és zsebpénzéből már több külföldi útjára a pénzt, és sosem akar semmit elfogadni. 16 évesen már kereskedett az interneten, és pontosan tudja mit akar. Természetesen segítünk neki, de hagyom, had vezérelje az életét, figyelem, és pontosan tudom, hogy az elképzelései helyesek, és jó irányba tart.
A nehézségek által lesz életképes egy gyermek! Ha mindent készen kap, életképtelenné tesszük a legügyesebb gyereket is! Ha pedig belecsúsztunk ebbe a hibába, felismertük, és nem szeretnénk így folytatni, már nagyon nehéz dolgunk lesz, hogy nemet mondjunk a gyereknek.
Már követelni fogja a jussát, ha megérdemli, ha nem, és már kész is van egy nárcisztikus személyiségzavar. Nagyon figyeljünk, és próbáljunk meg szigorúbbak lenni mert a gyerek javát nem a majomszeretet, hanem a meleg, de szigorú, következetes határokat szabó családi környezet szolgálja. Arról nem is beszélve, hogy csakis a korlátokba lehet kapaszkodni.
Minden családnak csodás gyermeknapot kívánok,
Áldás kísérjen utunkon
Szeretettel S M
Sóvári Melinda asztrológus
Honlap: www.csillagmessenger.webnode.hu
Telefon: 06-20-420-8611
Üzenet: csillagmessenger@gmail.com
0 hozzászólás