írta: Kováts Krisztina asztrológus
Talán, hogy nem tudunk NEM-et mondani?
Miért nem szeretjük a NEM szót kimondani? Miért nem tudunk NEM-et mondani?
Valahol belül mindannyian érezzük, hogy a NEM szót kimondani, rossz érzés. Olyan – életellenes!
Jönni akar valami, s mi azt eltoljuk egy NEM szóval
- Elkérik kedvenc ruhánkat/könyvünket, amit szívünk szerint nem adnánk oda – ki kéne mondani, hogy NEM – de nem tesszük, mit fognak szólni?
- Bejelentkezik egy ismerősünk, akit talán még látni sem szeretnénk – mégsem merjük azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsuk.
- Anyósunk hozza a süteményt, amire valójában egyáltalán nem vágyunk, hisz mi másképp sütünk – főzünk – mégsem mondjuk neki, hogy köszönjük, NEM kérjük!
Mi nem engedi kimondani, hogy NEM!?
Ha nem adom oda ruhám/könyvem, akkor én irigy vagyok?
Ha megmondom, hogy ne jöjjenek hozzám – önző vagyok?
Ha visszautasítom a süteményt – összeférhetetlen vagyok?
S jönnek a gondolatok, melyekkel szapuljuk magunkat, amik megkötnek.
IGEN-t mondunk, de utána feszültség keletkezik bennünk, s tehetetlenségünkben nem csak magunkat, de mindenkit bántunk, kritizálunk a háta mögött – s egyre rosszabbul érezzük magunkat.
Mi is zajlik itt valójában?
Harmóniában csak akkor lehetünk, ha gondolataink, szavaink, tetteink egyensúlyban vannak.
Ha mást mondunk, mint amit gondolunk – feszültség keletkezik.
Feszültség, mely jelzés!
Szívünk küldi, hogy valami nincs rendben! Belső szakadás van! Valamit nem jól teszünk!
Miért nem mondjuk ki, hogy – ne kérd el/ ne gyere/ ne hozz sütit!?
Mi van a háttérben?
A félelem.
Félelem, hogy rosszak vagyunk, félelem, hogy megítélnek, félelem, hogy nem szeretnek.
A szeretet pedig – energia.
És az élethez energia kell.
Minél kevesebb szeretet van bennünk, annál tüskésebbek vagyunk, annál kevésbé adjuk oda dolgainkat/ annál kevésbé örülünk a másiknak/ anyósunk sütijének.
Minél kevesebb szeretet van bennünk, annál inkább rá vagyunk szorulva mások szeretetére, annál inkább ki vagyunk szolgáltatva.
Annál inkább IGEN-t mondunk, mosolyognunk – még ha hazugság is.
Féltett dolgunk inkább kölcsönadjuk/napunkat átszervezzük/anyósunknak hazudunk.
Nem csak neki, de legtöbbször még magunknak is.
Míg össze nem sűrűsödnek az energiák annyira, hogy már robbannia kell, s egyszer csak ki tudjuk mondani, hogy NEM!
S elkezdődhet a tisztulás, végre önmagunk lehetünk.
Mi kell ahhoz, hogy NEM-et tudjunk mondani?
Hogy ne féljünk!
Hogy legyen saját energiánk, ne mástól várjuk!
Hogy szeressük magunkat, hisz akkor nincs hiányunk, s így nem is vagyunk kiszolgáltatva!
Így már merjük mondani, hogy NEM adom/ NEM várlak/ kérlek, NE hozz semmit!
A vállalt NEM mindenkinek segítség!
Nekünk, hogy önmagunk lehetünk, a többieknek meg lehetőség az értő figyelemre, elfogadásra. Annak megértésére, hogy – féltünk valamit /fáradtak vagyunk/ mi másképp főzünk, stb.
Lehet, hogy elveszítjük a másikat, de mit veszítünk?
A besértődését, mely mögött nincs szeretet, hisz ha szeretne, figyelne és értene.
A játszmázása mutatja, hogy nem adni, hanem kapni akar.
Ha sikerül középpontunkban lenni, szeretjük magunkat – bátran engedhetünk mindenkit besértődni. Aki besértődik, előbb – utóbb kisértődik! Ha nem, kiesik a „szitán”, amit nem kell bánni, hisz már nincs dolgunk vele, más rezgésen vagyunk.
Tehát bátran mondjunk NEM-et, ha szívünk azt diktálja!
Ám – ha ilyen jól vagyunk, mi lenne, ha tudatosan mondanánk IGEN-t?
Felülemelkedve a bennünk levő irigységen/ kényelmességen/ megértve anyósunk rosszul kimutatott szeretetét.
Középpontunkban ezt már megtehetjük – hisz nem függünk más szeretetétől, sőt – most már mi adunk.
Tudatosságunkkal átlátjuk mások kérését, s ha nekünk van mit, miért is ne adnánk?
És valóban – miért is mondanánk NEM-t?
Kováts Krisztina asztrológus
utolérhetőségeim:
Levélben: tavirozsa5@gmail.com
Telefonon: 0620/9-160-640
Skype-on: asztrocsillag
