Lucifer és Ahrimán – A belső világ két sötét pólusa

Írta: Ilyés Alexandra terapeuta

Az emberi lélek nemcsak a fényre nyitott, hanem a sötétségre is, és bizony nem minden árnyék kívülről érkezik. Két ősi ellenpólus hat ránk: Lucifer; a túlzó fény, és Ahrimán; a túlzó sűrűség. Két archetipikus erő, két véglet. Közöttük feszül a mi szabad döntésünk tere.

Mindkettő a maga módján ragadja el a lelket. Finoman. Ravaszul. Szinte hízelgően. Éppen ettől hatásosak: nem kívülről támadnak, hanem belülről torzítanak. Mivel ők is az emberi fejlődés „segítői” – a maguk torz módján –, csak a tudatos és éber jelenlét képes meglátni őket.

Lucifer; a hamis fény angyala

Lucifer nem fekete, nem démoni. Ő az, aki ragyog és ragyogtat. Elkápráztat. Egy másik létsík ígéretét hozza,  könnyedséget, határtalan szabadságot, spirituális kiteljesedést, gyors, extra megvilágosodást. A belső világot szétszórja, fellazítja, lebegtetni kezdi. Azt suttogja: „Ember, te több vagy. Tisztább vagy. Te már nem ide tartozol.”

A probléma csak az, hogy közben kiszippant a testből. Elszakít a földi élet valóságától. A felemelkedés ígérete közben ott marad a tükörben az árnyékod, és már nem is te vagy benne.

Luciferi hatások például:

• a sokat hallott spirituális ego: „én már megvilágosodtam, én ezt már tudom, más nem”
• tagadása a szenvedésnek: „nincs is sötétség, ez is  csak a rezgésszint kérdése”
• menekülés a testiségből: „a földi lét alantas, csak a lélek számít”
• túlzott idealizmus, utópisztikus gondolkodás
• a fájdalom spiritualizálása („ez csak illúzió, nem is úgy van az”)

Lucifer az, aki az angyali szépség mögé bújva a lábad alól rántja ki a földet. Aki elhiteti veled, hogy csak felfelé van, pedig az ember két lábbal a Földön áll, és két karral az Ég felé felnyúlva válik egésszé.

Ahrimán; a túlzott valóság uralma

Ahrimán ezzel szemben nem csábít, hanem inkább programoz. Ő nem fényes, hanem praktikus. Nem lebegtet, hanem lebetonoz. Ahrimán a sűrű anyagba zár be, rendszerez, szabályoz, mechanizál. Ő nem tagadja a szenvedést, épp csak leegyszerűsíti: tünet, hiba, megoldandó probléma.

Ahrimán azt suttogja: „Nincs lélek. Csak agy. Nincs szellem. Csak kémia.”

Ő a világot bitekre bontja. Az embert algoritmusokra, a lelkiséget jól hangzó, szisztematikus rendszerekbe foglalja, és nem hogy eltüntetné, sokkal inkább szervizként kínálja. Kiszámítható, csomagolt, mérhető önismeret.

Ahrimáni hatások például:

• az ember redukálása diagnózisokká, funkciókká
• a spiritualitás iparosítása (tanfolyamok, tanúsítványok, rendszerek)
• az intuíció és érzések lenézése
• a „tudományosság” vak imádata, a misztikum kigúnyolása
• a kontroll illúziója: „minden kiszámítható, csak jó modellt kell rá írni”

Ahrimán sterilizál. Ott nem marad tér a véletlennek, a szívnek, a szeretetnek. Ahol mindent mérhetünk, ott a csoda zavaró tényező.

Ők ketten az ember bilincsei

Lucifer emel, hogy elfeledd a földet.

Ahrimán lehúz, hogy elfeledd az eget.

Az egyik a fényt hamisítja, a másik a valóságot.

Mindkettő egy irányba terel: önmagad elvesztéséhez.

Lucifernél már nem vagy test.

Ahrimánnál már nem vagy lélek.

Valahol ott vagy közöttük egy kötélen feszülve.

Ahol nincs más kapaszkodó, csak a belső igazságérzeted. Ahol nem választani kell közöttük, hanem átvezetni magadat rajtuk. Nem elutasítani, hanem meglátni, megnevezni őket. Nem harcolni, hanem nem azonosulni velük.

A valódi út nem az égből jön és nem a földből, hanem belőled, a lényed hídjából. Onnan, abból a tisztaságból, amit sem Lucifer, sem Ahrimán nem ér el. Amit úgy hívunk: emberi szabadság.