Mielőtt tovább mennénk a három utolsó bolygón egyenként, érdemes tüzetesebben is szemügyre venni, hogyan is állunk velük. Nem csak a transzcendens összefoglaló néven tartjuk számon az Uránusz-Neptun-Plútó hármasát, hanem többfélével.
Újkori bolygók: a távolba vesző ősidők óta 1781-ig csak a Szaturnuszig látták szabad szemmel a bolygókat, s úgy is tudták, hogy a mi Naprendszerünkben 6 bolygó van (Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter és Szaturnusz).
Asztrológiai szempontból persze öt, illetve hét, hiszen a Földet nem számítjuk, s a Napot és Holdat is az úgynevezett ősbolygók közé soroljuk (jóllehet pontosan tudjuk, hogy két fővilágosítónk nem bolygó). Tehát évezredeken át a Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz volt az a 7 égitest, amellyel számolt az asztrológia.
1781-ben fedezte föl William Herschel (szül. 1738) az Uránuszt, majd amikor ennek pályájában a méréseken keresztül anomáliákat észleltek, kiszámították, hogy még kell lenni az Uránuszon kívül is bolygónak – ez lett a Neptun, amit már számításokkal kerestek meg (emiatt aposztrofálják „tollhegyre tűzött bolygó”-ként is), s 1846-ban Johann Galle (szül. 1812, amikor a Neptun történetesen uralmi jegyében, a Halakban járt) észlelte is ezt a sejtelmes égitestet.
Végül a Plútót – szintén számítások alapján – 1930-ban találta meg Clyde Tombaugh. Az újkori bolygók összefoglaló név tehát onnan ered, hogy a történelmi újkorban illetve legújabb korban fedezték föl ezeket az égitesteket. (S bizonyára még találnak egy-két bolygót a Naprendszerben.)
A transzszaturnális bolygók elnevezés nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen annyit jelent, hogy Szaturnuszon túliak.
Generációs bolygók: a három bolygó közül a leggyorsabb az Uránusz, de még ő is a 84 éves körével egy-egy jegyben 7-8 évig tartózkodik.
Akik tehát egy ilyen ciklusban születnek, azoknál az embereknél az Uránusz jelentéstartalma azonos jelleggel mosódik át, hiszen mindenkinek ugyanazon jegyben van ez a szellemiségi bolygó.
A Neptun (teljes köre: 165 év) a 14 éves egy jegyben tartózkodásával még nagyobb populációt jellemez, s a Plútó (a 250 éves pályájával) sincs egy-egy jegyben 12 évnél kevesebb ideig. (A Plútó pályája nem párhuzamos a többivel, ezért az egy-egy jegyben való haladása 12 év és 32 év között van. A Skorpióban a leggyorsabb – 12 év alatt kifut belőle, a Bikában a leglassúbb – 32 év.)
Vannak olyan jellemző állások is, ahol szinte egyszerre váltanak jegyet mindhárman, vagy a háromból kettő, s fedésbe kerül a jegyhelyzet hosszú időre. (Pl.: 1956 őszén, méghozzá október 23. körül váltott jegyet az Uránusz az Oroszlánba, a Neptun a Skorpióba, a Plútó pedig a Szűzbe és kb. 7 éven át mindhárom generációs bolygó mindenkinél ugyanazon jegyekben állt.
A 10 égitestből 3, az pontosan 30 %-ot jelent, tehát nem elhanyagolható mennyiséget.) A generációs különbségek és az egyes generációk harmóniája vagy diszharmóniája a tőlük különbözőekkel, mind fontos szempont, s még ezen kívül is sokrétű és beszédes adatokat lehet hozzárendelni a transzcendens bolygók mozgásához, melyek jelen tanulmányunk keretébe nem férnek bele.
Transzcendens bolygók gyűjtőnéven is emlegetjük ezt a három planétát, két okból. Egyik ok az, hogy az intuíció, az okkult érdeklődés, a spirituális útkeresés, medialitás stb. mindháromhoz kapcsolódik és az ilyen képességeket és irányultságot is mutatják.
A másik ok: míg a Szaturnuszig erősen a földi és meglehetősen materiális világ dolgaira utalnak az égitestek, addig a transzcendens bolygók már a tágabb Univerzummal kapcsolnak össze bennünket, de még az is lehet, hogy magát a Naprendszert is.
A transzcendenciát megerősíti az is, hogy míg több ezer éven át elegendőnek bizonyult a 7 ősbolygó a horoszkópok értelmezéséhez, nem messze az Uránusz fölfedezésének idejétől egyre nagyobb jelentőséget kap az a három új bolygó, amivel kiegészül a paletta.
Jóllehet ez a három bolygó abban a több ezer évben is ugyanott keringett, csakhogy az élet hatalmas tömegekre nézve oly egységes és oly egyhangú, beszabályozott volt (vesd össze például a paraszti sorssal, akár rabszolga, akár jobbágy, akár szabad paraszt státuszban), hogy a különlegesebben alakuló sorsok vizsgálatához is elegendő volt az addig ismert elemek mennyisége. Ahogyan az újkorban kezdett individualizálódni az emberiség, s ahogyan mára jól előrehaladt ebben a folyamatban és atomizálódott, úgy nőtt a variációs lehetőségek szükségessége, de a száma is, hiszen sorban belépett a három új bolygó.
Ugyanakkor ez a három bolygó sugallja azt is, hogy sokkal magasabb elvek kormányozzák a világot, mint az atomizált törekvéseké, mint az egyéni vágyaké és látásmódé.
Az Uránusz a kollektív szellem, a Neptun az egyetemes szeretet, a Plútó pedig a végtelen dimenziók jelölőjeként az individualizálódáson túl akarja mutatni a visszaforduláson át a megoldást: amit minden vallás végső célnak tart, az egységhez visszatérés valamilyen megfogalmazásában.
Az ideológia oldaláról közelítve ugyanezt a kérdést: a Szaturnuszig keringő bolygók jelentik a modern asztrológiában tulajdonképpen a matériához kötődést és a primer hiedelmeket, amelyeknek magyarázatát nem tartotta szükségesnek az emberiség.
Mire eljutott az ősmítoszok irányítása alól a tagadásig (vesd össze: felvilágosodás, ipari forradalmak, polgárosodás stb.), akkorra vált szükségessé valami más, „magasabb” összetevő megismerése és alkalmazása az asztrológiában (is).
Az Uránusz, Neptun, Plútó által jelzett vagy közvetített energiáknak az a célja, hogy visszaforduljunk az ősmítoszok igazságaihoz – egy másik szinten, a spirális fejlődés elvének megfelelően, továbbra is az egységhez való visszatérés érdekében.
Nehéz a sok ezer éves beidegződéseken felülemelkedni, s emiatt gyakran megterhelő nagyon sok ember számára az a tartalom, amit a transzencens bolygók jeleznek. Éppen ezért amikor ezeknek a bolygóknak a harmonikus vagy diszharmonikus olvasatát vizsgáljuk, tartsuk szem előtt, hogy a szülött vajon mire használja ezeknek a bolygóknak az energiáit: kizárólag egyéni céljainak elérésére-e, vagy az egyetemes célokat is figyelembe veszi.
A kizárólag EGO-ból eredő célokra irányuló transzcendens energia ugyanis előbb-utóbb visszacsap, s önmaga ellen fordul, annál inkább, mert mennyiségileg-minőségileg jóval több, mint amit az egyes ember elbír –amikor magának akarja az egészet megtartani.
Ha átbocsátja magán és engedi az egyetemes célok felé folyni, akkor tud bánni vele, miközben saját javára is fordít belőle annyit, amennyire éppen szüksége van aktuálisan. A spirituális fejlődésre való hajlandóság határozza meg, hogy az egyéni és kollektív célok mennyire válnak szét, vagy mosódnak össze.
Figyelemre méltó körülmény az újkori bolygók nemének alakulása. A klasszikus égitestek közül 4 férfias (Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz), 2 nőies (Hold, Vénusz) és 1 semleges (Merkur) minősítésű.
A generációs bolygók közül az Uránusz semleges, a Neptun nőies, a Plútón pedig folyik a vita, hogy férfias vagy nőies, esetleg – dualitása folytán – mindkettő. Bármelyik (Plútó) variációt is tekintjük, mindenképpen javul az eredeti arány. A női princípium eredetileg meglévő jogainak helyreállítása ugyancsak a visszafordulás fontos része, nem beszélve arról, hogy az alá- fölérendelt viszonyok helyett az együttműködésen keresztül az egység felé törekvést segíti, amint ez is a fő funkciója.
Egyéni reakciók a transzcendens bolygók energiáira
Ha erről szóló irodalmat, vagy ezen részét olvassa az érdeklődő, akkor elég ijesztő értelmezésekkel találkozhat. Kétségtelen, hogy – amint láttuk – ezek az energiák nem hasonlíthatók össze az ősbolygók energiáival. Másfelől a nonkonformizmus, különleges érdeklődés és ilyen tevékenység, nagy erők jelenléte és alkalmazása köthető hozzájuk.
Az alaphabitus nagyban befolyásolja, hogyan mutatkoznak meg az adott egyénnél ezek az erők, hogyan kezeli őket. Egy Nyilas vagy Bak a maga konzervativizmusával vagy a Szűz típus az ő szkepticizmusával nem fog rögtön felhőtlenül örvendezni egy uránuszi energiának. Vagy a nagyon világos gondolkodású alkatok (Bika, Ikrek, Szűz, Bak, Vízöntő) a neptuni tartalmakkal nem tudnak mit kezdeni, s a plutónikus energia is feszegeti a szelídebb (Bika, Rák, Szűz, Nyilas, Halak) embereknél a kereteket.
Másként éli meg a generációs bolygók jelentését az, aki foglalkozik transzcendens gondolatokkal, tevékenységgel, ilyen tréninggel, önismereti kérdésekkel stb. Jó esetben ugyanis lassanként megtanulja értelmezni és kezelni ezeket az energiákat, s akkor már nem is jelentenek veszélyt számára, mert előbb-utóbb arra használja szinte automatikusan, amire valók, de legalábbis meg tud velük békülni .
Azok az emberek is jól kezelik e kérdéseket, akiknél elég előrehaladott a spirituális fejlődés – bármilyen alapbeállítottság, tevékenység, önnevelés vagy sorsszerű nevelődés folytán.
Sokat módosít még az egyéni megélésben az, hogy az adott ember horoszkópjában milyen jegyben, házban áll az a transzszaturnális bolygó, s a többi égitesthez hogyan kapcsolódik (fényszögekkel, uralmi helyzetekkel stb.).
Rendszerint a Marshoz, Szaturnuszhoz és a három transzcendens bolygóhoz kötik a nehezebb sorsesemények, tragédiák, katasztrófák megjelenését az ember életében, s kétségtelenül igaz, hogy ezen bolygók valamelyike mindig részt vesz az effélékre utaló kapcsolódásokban. Ekkor sem feledkezhetünk meg viszont arról, hogy mindig van valami üzenete vagy célja az ilyen helyzetnek is, s akkor kerülünk bele általában, amikor más, kisebb horderejű jelzésre nem reagáltunk kellőképpen, vagy pedig: aktuális fejlődési stádiumunkban nagyobb szabású hatásra van szükség, hogy kellő mértékben lendüljünk tovább.
Az újkori bolygók mindegyike megfelel egy-egy ősbolygó felsőbb oktávjának, ami minőségi többletet jelent. Az Uránusz a Merkurnak, a Neptun a Vénusznak, a Plútó pedig a Marsnak a felsőbb oktávja.
szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Honlap: www.karmaasztrologia.info
Telefon: +36308966069
0 hozzászólás