Nemrég hozta szóba egy kedves hozzám forduló, hogy mit kell megbocsájtás alatt értenünk.
A válaszomat megosztom Veletek is, bízva abban, hogy az másokat is érdekelhet:
A megbocsájtás nem egyenlő azzal természetesen, hogy nincs benned düh, hogy imádnád, szeretnéd eztán az illetőt.
A megbocsátás valójában elengedés és megértése annak, kik is vagyunk valójában és hogy mi is húzódik mindaz a fizikai világ mögött, amit most érzékelünk.
Tudni kell ugye, hogy egyrészt okkal történik minden az életünkben.
Ezt most sokszor nehéz megérteni, aminek az oka, hogy testben létezve lényegesen szűkebb a tudatállapotunk, mint odaát, amikor a tervünket elkészítettük a szellemi segítőinkkel.
Azt is tudjuk, hogy bármi is történik itt, mi valójában örök életű lelkek vagyunk, s a fizikai világból semmi sem számít hosszú távon, csak az, amit megélünk, s hogy amikor megéljük, közben mit adunk lelki értelemben másoknak és magunknak.
Csak ez számít, minden más csupán a múlt következménye és múló díszlet.
S ami a nagyon fontos, mindenki csupán a saját maga tettéért felelős. Miért is haragudnánk másra, amikor meg lesz neki a maga baja, amikor a tetteivel szembe kerül majd – a megítélés mások esetében sosem a mi dolgunk.
Azontúl honnan tudjuk, hogy miért volt ő ilyen, min ment keresztül, hogy ilyen lett, a lelki fejlődés mely szakaszán áll, stb.?
Csak azt tudjuk, hogy mindannyian a magunk tetteiért felelünk majd. Amikor az az ember felel majd, akire haragszunk, mi nem leszünk ott.
Mint ahogy más sem lesz ott, amikor a magunk tetteiért felelünk. Csak mi és a szellemi feljebbvalóink.
Ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor még nem fogjuk szívből szeretni azt, aki ellenszenves, de elengedjük a sérelmeinket, mert rájövünk, azok valójában céltalanok, értelmetlenek. S csak bennünket emésztenek.
Helyette elfogadjuk, hogy akire haragszunk, ilyen volt, már nem tudjuk a múltat megváltoztatni, s tudjuk, hogy a hibáit ő is helyre fogja majd hozni a jövőben, hiszen nem is tehet majd mást, helyre kell neki hoznia.
Medek Tamás
spirituális segítő
0 hozzászólás