Írta: Ilyés Alexandra
(szülőknek, gyermekeknek és mindazoknak, akik emlékeznek a szeretet eredetére)
Áldott legyen minden gyermek, aki a földre lép,
mert általa az Ég újra bizalmat szavaz az embernek.
Minden gyermek az isteni emlékezés szikrája;
egy lélek, aki vállalta, hogy tapasztalattá sűríti a fényt.
Áldott legyen az, aki megszületik,
és az is, aki nem maradhatott,
mert ők is részei a rendnek.
Ők őrzik a csendben azt, amit mi még nem tudunk kimondani.
Áldottak a szülők, akik az élet továbbadásának szent útját járják, nem hibátlanul, hanem emberien.
Mert az igazi nevelés nem tanítás, hanem alázatos részvétel az isteni történetben, ahol két lélek egy időre egymás tükrévé válik.
Áldás a szülők tekintetén,
amikor meglátják, hogy a gyermek nem az ő folytatásuk,
hanem a sors új iránya.
Áldás a gyermeken, aki tisztán érkezik,hogy emlékeztesse őket, az élet sosem arról szól, hogy mit birtoklunk, hanem arról, hogyan adunk tovább.
Áldott legyen a nevetés, mert ott a lélek áramlik szabadon.
Áldott legyen a sírás, mert ott a lélek megérinti az igazságot.
Mindkettő az élet szent légzése, a befogadás és az elengedés ritmusa.
Áldottak a családok,
akik hordozzák egymás történeteit,
a kimondatlan szavakat, a megtört ígéreteket,
a bűntudatot és a szeretetet egyaránt.
Mert a család nem tökéletes közösség, hanem az a szent tér, ahol a lélek tanul szeretni ott is, ahol fáj.
Áldott legyen mindenki, aki ma csendben meghajol a szülők sorsa előtt, és kimondja:
Én vagyok a vagyok, ti vagytok a nagyok.
Ti adtátok az életet, és én elfogadom.
Mert ebben a meghajlásban születik meg az erő, innen indul minden gyógyulás.
Áldott legyen a belső gyermek bennünk, aki még hisz a jóban, aki nem felejtett el rácsodálkozni a világra,
és aki akkor is tud szeretni,amikor a felnőtt már fél.
Áldott legyen minden szív, amely újra kinyílik a rend felé.
Mert aki a szeretet rendjébe áll,az már nem akarja megváltoztatni a másikat, csak meglátni benne az isteni mozdulatot.
S áldott legyen minden lélek, aki most is úton van;
gyermek a szülő felé, szülő a gyermek felé,lélek a lélek felé.
Mert a legnagyobb áldás nem az, hogy megértjük egymást, hanem hogy mégis szeretjük.
Ez a szeretet az, ami továbbvisz a sorson, át az időn,
vissza a Fénybe.
Ilyés Alexandra
0 hozzászólás