Egy kedves hozzám forduló spirituális élményét szeretném most megosztani veletek, bízva, hogy ez másoknak is megerősítést és megnyugtatást jelenthet majd.
„A férjem, 50 év házasság után, nemrég eltávozott sajnos, hatalmas űrt hagyva maga után. A minap azonban olyan megélésben volt részem, amihez foghatót még soha életemben nem tapasztaltam.
Álmomban eljött hozzám, átölelt. De ez olyan álom és olyan ölelés volt, hogy még hasonlót sem éltem át korábban. Annyira valóságosnak éreztem, mint még egyik álmomat sem. Az izgatottságtól és a hatásától fel is ébredtem.
Abban az ölelésében benne volt minden. Minden, amit ezer szóval sem lehetne leírni. Miután átölelt, annyit mondott még, hogy sajnálja, hogy távoznia kellett, de muszáj volt.”
Ezúton is köszönöm, hogy hozzájárultál az élményed közzétételéhez. Nagyon sajnálom, hogy ilyen veszteséget kellett megélj, ugyanakkor örülök, hogy ilyen élményben lehetett részed, hisz nagy segítség lehet a hiánya elfogadásában.
Természetesen a képzeletünk is tud, számunkra nagyon valóságosnak tűnő álmot generálni, de mégis azok alapján, amit elmondtál, nagyon valószínűnek tűnik, hogy ott és akkor a férjed látogatott meg téged, ő volt ténylegesen is az álmodban.
Eltávozott szeretteink bár sokféle módon tudnak számunkra üzenni, de az álmok az egyik olyan terület, melyet előszeretettel használnak, hiszen tudják jól, hogy abban az állapotban vagyunk a legérzékenyebbek az ilyen élmények fogadására.
S bár az álmaink a legtöbb esetben a mindenkori lelki folyamatainknak a kivetülése, mégis teret adhatnak olykor előző élet emlékeknek, jövőképeknek, illetve más lelkekkel való valós találkozásoknak is.
A férjed legfontosabb üzenete mindezzel az volt, hogy biztosítson téged arról, hogy ő ugyanúgy él tovább, s hogy a szeretete nem múlik.
Ugyanakkor kiemelném, mint fontos üzenetet azt is, hogy megemlítette: muszáj volt távoznia. Ezzel arra utalt, amit én magam is sokszor említek, hogy a testi halál időpontja mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpont, mely ha elérkezik, a léleknek mennie kell, vissza kell térnie a szellemvilágba. Ha annak ideje eljön, azt elkerülni tehát nem lehet.
Valamint ez alapján elmondható az is, hogy senki testi halála nem véletlen és váratlan valójában. S bár mindannyiunk időpontja máskor és máskor jön el, de ha eljött – mivel mindannyian ugyanoda térünk vissza -, újra találkozhatunk mindazon szeretteinkkel, akik előttünk távoztak.
Medek Tamás
