Írta: Medek Tamás
Bizonyos tanítások szerint minden lélek tökéletesnek teremtetett, s akik egykor letértek a jó útról, akik egykor szembe fordultak az isteni minőséggel és elvekkel, elbuktak és a testi életek megélésére kényszerültek, ahol sok szenvedés útján emelkedhetnek vissza az eredeti jó állapotába.
Természetesen tiszteletben tartom és elfogadom ezt az álláspontot, ugyanakkor az én ismereteim és tapasztalataim szerint nem ilyen jellegű bukás váltotta ki a fizikai világokba való leszületés szükségességét.
Minden lélek tisztának és jónak teremtetett, de nem tökéletesnek. Hisz ha tökéletes lett volna eredetileg, sosem jutott volna eszébe az isteni minőséggel szembe fordulni.
Minden lélek tiszta volt és jó, az Istenből, a Forrásból való kiválásakor. Azonban ekkor még minden lélek hajlamos arra, hogy meginogjon. Sőt, olyannyira, hogy ez törvényszerű is.
Minden léleknek meg kell tanulnia a létezése e viszonylag korai szakaszában, hogy noha különálló lény, de Istenben, a Forrásban való összekötöttsége révén mindenkivel egy, így bármit tesz mással, azt saját magával is teszi.
Odaát lélekként, energiaként létezve ez viszonylag nyilvánvaló számára, azonban itt testben létezve, a másoktól való teljes elkülönültség látszata kifejezetten erőteljes. Ez egyfajta nehezített körülménynek minősül, melyen keresztül is felismerve és megtanulva a másokkal való egységet, sokkal mélyebb tudást szerez a lélek.
A testi életeken ezért szükséges tehát mindenkinek keresztül mennie.
A testi élet adta látszatok ugyanakkor óhatatlanul is kísértésbe, az isteni útról való letérésre ösztönzik a lelket, aki így végigjárja a helytelen utat is (elfelejtve, figyelmen kívül hagyva a másoknak való ártás veszélyét és értelmetlenségét).
Végigjárja, azonban a karma rendszere által saját bőrén tanul is belőle és saját erejéből előbb-utóbb vissza is küzdi magát a jó állapotába. Visszaküzdi, ám ekkor már igazán képes lesz értékelni az eredendő jó állapotot, valamint kellően erős lesz ahhoz, hogy soha, semmi se téríthesse le újra arról. Erős lesz, hisz nehezített körülmények között is megtanulta, csak a jót érdemes tenni másokkal és saját magával.
A lélek (vagy ahogy ilyen vonatkozásban említeni szokták, a szellem) bukása tehát nem bukás valójában, hanem egy természetes lélekfejlődés szükségszerű velejárója.
Medek Tamás spirituális segítő
0 hozzászólás