Írta: Medek Tamás
A szellemi segítőink, őrangyalaink a legtöbb esetben miért nem adhatnak egyértelmű és közvetlen választ a kérdéseinkre?
Bár a szellemi segítőinkkel és a felsőbb énünkkel a kapcsolatunk folyamatos, a legtöbb esetben nem kommunikálhatunk velük oly közvetlen módon, mint itt egy másik személlyel tennénk. Mivel amíg a testünkben élünk, nem emlékezhetünk a leszületés előtt elkészült tervünkre, így az Égiek folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket és a sorsunk alakításán valamint sugallatokon keresztül végig segítenek bennünket azon az úton maradni, s azon megtapasztalásokat megélni, amiért valójában ide érkeztünk. Ennél többet azonban a legtöbb esetben nem segíthetnek.
Nem mondhatják meg a legtöbb esetben, legalábbis konkrétan, hogy merre menjünk, milyen döntéseket hozzunk, minek a megélését kerüljük vagy éppen segítsük elő az életünkben.
Egyrészt ez olyan volna, mintha az iskolában, dolgozatírás közben konkrétan kommunikálhatnánk a tanárunkkal, a dolgozat kérdéseit illetően. Noha segíthet nekünk a felelésnél egy-egy gesztussal, akár egy szóval, de nyilván ennél többet nem tehet. Másrészt pedig ha érdemben segítenének, akkor az elért eredmény, a megszerzett tapasztalat sem lehetne igazán a miénk, következésképpen nem is tudnánk igazán értékelni azt.
Odaát sokat tanítanak bennünket a szellemi segítőink, illetve alaposan át is beszéljük mindazt, amit előző testi életünkben, életeinkben tettünk, s iránymutatást is kapunk a leendő testi életünkre vonatkozóan. Itt azonban – ilyen értelemben – éppen számot adunk mindarról, amit tudunk, ami bennünk van. Éppen dolgozatot írunk, éppen felelünk, minden egyes élethelyzetünkben.
Érthető, ha nagyon szeretnénk, ha a szellemi segítőink egyértelműbb utalásokat és segítségeket nyújtanának nekünk a mindennapjaink során. Azonban fontos tehát tudnunk, hogy azzal éppen hogy nem segítenének. Mint ahogy a tanár sem a diák valódi érdekeit szolgálná, ha dolgozatírás közben konkrét megfejtésekkel szolgálna számára.
Valójában minden bennünk van ahhoz, hogy a tőlünk telhető módon megéljük mindazt, amit most számunkra meg kell.
Ha hibázunk, ami még teljesen természetes, legközelebb újra feladatul kapjuk az adott élethelyzetet.
Tehát sosem hibázunk véglegesen és helyrehozhatatlanul.
Minden bennünk van ehhez, hisz ott van – még ha tudatosan nem is emlékszünk most rá – minden korábbi tapasztalatunk, mindaz, amit eddig életeken átívelően és odaát megtanultunk, s ott vannak a szellemi segítőink sugallatai is. S végül, de nem utolsó sorban, a külső körülményeink sem a véletlen művei, azok is mind az Égiek munkája, melyek a sorsunk beteljesülését szolgálják. A sorsunkét, melyért a lelkünknek most le kellett születnie.
Vannak azért ritkább esetben, amikor egészen nyilvánvaló jelet, üzenetet kapunk az Égiektől. Hogy csak egy jellemző példát említsek, amikor egy bennünket éppen foglalkoztató kérdésre egy dal, egy internetes poszt, vagy egy másik személy által kapunk egy tökéletes, épp a kérdésünkre illeszkedő választ. Az ilyen komoly segítség sem a véletlen műve, általában a lélek a lelki előzményeivel szolgált erre rá, azonban még az ő esetükben is elmondható, hogy nem ez a jellemző segítségnyújtási forma.
Finoman vezetnek, segítenek bennünket odaátról, de a munkát, melyet a saját lelki előzményeinkkel kiváltott karmánk eredményez, nem végezhetik el érdemben helyettünk. S ezt – beláthatjuk a fentebbi iskolai példán – a saját érdekünkben teszik.
Medek Tamás
0 hozzászólás