A TEREMTÉS most is zajlik

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Pár nappal ezelőtti videóm kapcsán merült fel egy kérdezőben, hogy hogyan élte meg az emberiség a transzcendens bolygókat felfedezésük előtt? A kérdező fel is vázolt egy egészen helytálló magyarázatot. Ezt most nem idézem, elég hosszan ecsetelte. Racionálisan egészen kiváló a magyarázata.

Ellenben maga a kérdés, amivel kapcsolatos, mutatja, hogy a kérdező nincs még tisztában a teremtés valódi természetével, melynek kapcsán merült fel bennem ennek a mostani cikknek a megírása.

Nos… A TEREMTÉSTÖRTÉNET megértése

a maga nemében páratlanul izgalmas, mondhatni örök talány, de úgy vélem mégsem az.

Megértése azonban csak intuitív és analógiás lehet, hiszen az Univerzum nyelve az analógiás nyelvezet.

Racionálisan soha nem lesz bizonyítható, nem lesz érthető, és nem lesz következetes.

Hiszen amiről nem tudunk, az nincs is. Hiányozni meg biztosan nem fog.

Feltehetném a kérdést, hogyan él az emberiség most úgy, hogy nem használja a lebegő autókat, vagy mondjuk főző robotokat? (mert mondjuk 200 év múlva csak ilyen lesz). Szerintem egészen jól elvagyunk.

Nade ennél sokkal fontosabb a kérdésben rejlő hiányosság a teremtéssel kapcsolatban.

Analógikusan egy teremtett dolog akkor manifesztálódik (megjelenik fizikai síkon), ha a Teremtő vágyaiban jelenik meg kreatívan.

Mi emberek megkaptuk a teremtés szikráját,

így mi magunk is teremthetünk. Földi létezők között csakis mi, emberek.

Megjelenik egy vágyunk, mondjuk szeretnénk egy finom húslevest enni, és a nyers alapanyagokból kreatívan létrehozunk egy ételt. Apróságnak tűnik, de nem az.

Az állatvilágban nincs teremtés. Azt fogyasztják, amit találnak. Azt használják, ami rendelkezésre áll. Nem ültetnek, nem tenyésztenek, nem hoznak létre semmit.

Mi emberek viszont, nézzünk csak körül… mennyi mindent alkottunk.

Nos, minket a Teremtő felruházott ezzel a képességgel, és vágyainkból manifesztálódik minden általunk teremtett dolog a földön. De a Földet magát, vagy saját magunkat nem mi teremtettük.

Ez segíthet(ne) felismerni, hogy részei vagyunk az Univerzum legfőbb Teremtőjének, Kinek kreatív vágyából született minden, és mindenki. Mi pedig tovább gondolhatjuk, és ami rendelkezésre áll, abból egy picit mi is teremthetünk.

De le nem válhatunk Ősi Szülőnktől, nevezhetjük akár Istennek is. Az általa teremtett sok-sok más dologra szükségünk van az élethez, kiszolgáltatottak vagyunk Neki. A Tűz, a Víz, a Föld, a Levegő… Őselemek, melyektől függünk, melyeket magunkban hordozunk. Függünk a többi teremtett lénytől is.

Tehát, a kérdést, hogy hogyan élte az emberiség az életét az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó felfedezése előtt, értelmezhetetlennek gondolom. A dolgok fordítva működnek, vagyis a helyes kérdés az, hogy hogyan, mivel, vagy miért teremtettük, teremtette a Teremtő a dolgokat a világon?

Hogyan születik minden? Miért?

(Természetesen mindennek célja, oka és értelme van).

Amíg valamit nem fedezünk fel, az nincs…

Hiszen mi teremtjük. Most is teremtjük, teremtődik…az Univerzum tágul, mert a tudatunk is tágul. Mikor fürkésszük az eget keresve a Plútó után következő bolygót, olyan erős vágyunk van, hogy ott lennie kell valaminek, hogy megteremtjük. Most teremtjük.

(Egyéb iránt meg vagyok győződve, hogy nemsokára megtalálják a Plútó utáni következő bolygót, ami szerintem a Mérleg jegyhez kapcsolódó társ úrnak illene lennie… de erről majd máskor).

Nos… az „evolúció” most is zajlik, a Teremtő nem tud leállni, új és új dolgokat teremt. Vagyis fajok tűnnek el, helyettük találunk új fajokat… amiket fura mód eddig sose láttunk…Persze… hiszen nem is voltak. Most teremtődtek. 🙂

Hiszen a teremtés hogyan lehetne egyszeri? Az analógiák szintjén örökkön örökké zajló folyamat. Minden a Teremtőből és az Ő vágyából fakad. Hogy szerethessen, hogy boldogságot adhasson.

De megteremtett mindent, és ennyi? Köszöni szépen mostmár ennyi elég?

Ha így lenne mi is mondjuk két szexuális együttléttel megelégednénk, ha például két gyermeket szeretnénk.

Mi emberek ha teljesült a vágyunk, mi megelégszünk? Megállunk? Kész, vége? Hát nem egészen így van, ha jól gondolom…

Új és új vágyak hajtanak szüntelen, ugyanúgy, mint a Teremtőt magát.

S ha egyszer netán elpusztul a Föld máshol, máskor újra kezdődik minden. Az a Föld pedig a mi Földünkkel analóg. Hasonló, de mégsem pont ilyen lesz.

Ahogy kutatunk a Földönkívüli életformák után, azzal verjük be az új és új koporsó szegeinket, szüntetve meg ezzel mindazt amink most van, tudatunk pedig létrehozva egy új világot, egy más világot valahol a jövőben, valahol nagyon messze. Mi hívjuk életre. Mi hívunk életre mindent.

Most teremtjük tovább a saját kis világunkat, ezzel pedig teremtve a Nagy egészet. Nevezhetjük Kollektív Tudatnak is… mert menni akarunk tovább. Fel akarunk fedezni új világokat, feltalálunk, kitalálunk, alkotunk. Szüntelen.

Ha nem így lenne, egy tál ételt sem tudnánk életre hívni, csak nyers sárgarépát rágcsálgatnánk, már ha találunk valahol. 🙂

Nos tehát, amit még nem látunk, az nincs. Ha pedig elképzeljük, majd lesz.

A TEREMTÉStörténet csodálatos misztérium, mely mindennek az Alfája és Omegája. Résztvevői és részesei vagyunk. Egyszerre vagyunk teremtettek és teremtők, ami számunkra is a legnagyobb örömforrás (nem véletlenül olyan a szexuális együttlét amilyen, hiszen analóg a teremtéssel, a gyermeknemzéssel. Ami miatt az Univerzum törvényeinek súlyos megszegése az ebbe való bármilyen egóval történő beavatkozás (erről is bővebben talán majd máskor).

Hatalmas öröm ha létrehozunk valamit, egy házat, egy vállalkozást, egy művészi alkotást… nem hinném, hogy Isten abbahagyta volna a teremtést…hiszen az alkotásban leli kedvét, csakúgy, mint mi.

Így a kérdésre a válasz az, hogy amíg nem voltak felfedezve ezek a bolygók, sehogy nem kellett élni őket, mert nem is léteztek.

Szeretet és áldás kísérjen utunkon

S M