A virágok, mint szimbólumok
ÍRTA: GÁL JUDIT KARMAASZTROLÓGUS
Gyermekláncfű, pitypang: hűség, boldogság.
Hozzáteszem: nem valószínű, hogy sárga virágzata miatt tapad hozzá ez a képzet, hanem gömb (vesd össze: tökéletesség) alakú termése miatt. Rokon a levegő elemmel, a szabadságot, időtlenséget, az itt és most elvét jelenti. Óriási a túlélő- és szaporodó képessége, sárga virágai kedveltek koszorú alapanyagként.
Szubjektív további megjegyzésem: számomra a pitypang kora gyermekségem óta (amikor magam is fújtam szorgalmasan a magjait) sokkal inkább az illúzió, tünékenység jelképe, s felnőttkori, kertet gondozó énem számára ez csak megerősödött. Ugyanis a pitypang gyomnövényként elképesztően agresszív, gyökeréről kihajt mindig és magjaival virulensen terjed, hovatovább ahol jó körülményekre talál, minden mást kiszorít.
Gyöngyvirág: majdnem minden fehér virág a tisztaság, ártatlanság szűziesség megjelenítése. A gyöngyvirág nagy keresztény szimbólum, a szeplőtelen fogantatás, Mária tisztasága. Természetesen a kereszténységnél ősibb, egyetemesebb jelkép: a tisztasággal összefüggésben a tökéletességé, boldogsággá, teljességgé. A megújulás, visszatalálás a tisztult értékekhez szintén fontos tartalma. Gyakori dísz esküvőkön és a népművészet különféle ágaiban is sűrűn előforduló motívum.
Harangvirág: termékenységszimbólum kehely (edény) formája miatt. Mint ilyen például Freya germán istennőnek, s persze a keresztény mitológia által átvéve Máriának is attribútuma.
Lefelé forduló virágai miatt a megadás, alázat, szelídség fogalmai is tapadnak hozzá. A harangszó (hírharang – egyébként ilyen virág is van, rokona a harangvirágnak) miatt viszont információáramlás, pletyka, kötekedés is lehet a jelentése.
A Nyilas típus virága.
Hóvirág: egyértelműen a remény, bizalom virága, a tél után, sőt: még a tél vége alatt éledő vegetáció előhírnöke. Érdekes, hogy míg a görög mitológiában a Danaidák Ősanyjának, Iónak alakja fűződik nevéhez, addig Mária attribútuma a keresztény kultúrkörben. (A Danaidák azok a lányok – ötvenen – akik büntetésből olyan korsókkal hordják a vizet, amelyeknek nincs, vagyis lyukas az alja.)
A Halak típus virága.
Ibolya: Közismerten és elsősorban a szerénység, rejtett erény és szépség jelképe. A tavasz korai virágaként mindazonáltal még az újjászületésnek, a föld újjáéledésének is attribútuma. Ezzel összefüggésben a derűnek, hűségnek is.
A keresztény szimbolikában az alázatot, valamint Krisztus szenvedéseit jelenti (gyakori motívum a Mária és Krisztus ábrázolásokon, például a kereszt tövében).
Érdekes, hogy a középkorban gyógyító és mágikus hatást tulajdonítottak az ibolyának és „koszorúba fonva fejfájás és részegség elleni szerként használták. A provanszál trubadúrköltészetben a hűség jelképe.” (Szimbólumtár) A népművészetben szóbeli és vizuális megjelenítése ugyancsak rendkívül gyakori. Álombeli jelentése lehet: az álmodó olyan valakinek kötelezi el magát, aki fiatalabb (naivabb) nála.
Itt is kénytelen vagyok hozzáfűzni, hogy a szerény kis ibolya is igen-igen agresszív növény, háromféle módon terjed és szintén kiszorít mindent maga körül ha szabadjára hagyják. A legbájosabb igazolása ennek az, hogy Josephine az esküvőjén ibolyadíszt viselt, ezért e virág a bonapartisták szimbóluma lett.
A Szűz és a Mérleg típusok virága.
Jácint: az eredeti alakja Hüakinthosz vagy Hyacinth. A görög mitológiában Apollón beleszeretett (miközben Zephürosz volt aktuális női szerelme) a szépséges fiúba, akit véletlenül megölt egy rosszul indított diszkosszal. A fiú vércseppjeit változtatta azután virággá.
A Jácint valószínűleg ezért férfinév, habár korántsem mindenütt. Ezen az alapon pedig a Nárcisznak is férfinévnek kéne lennie, holott nem az. Mindenesetre a baljóslatú eredet nem akadályozza meg a virágot abban, hogy dúsan és színpompásan viruljon kora tavasszal. Az újraéledés, megbocsátás, állhatatosság, kitartás, tartósság szimbóluma. (Drágakő is viseli ugyanezt a nevet.) A rózsaszín és vörös jácint azonban jelenthet féltékenységet is.
Jázmin: hogy, hogy nem ebből is keresztnév lett, de női. A kedvesség, kellem, a jó és – fehér színére tekintettel – az erényes női tulajdonságok megszemélyesítője. Tavaszi virágzása és átható illata miatt viszont a (testi) szerelemre is utal. Perzsa eredetű az elnevezés, így a keleti erotikára is asszociálhat.
Az Ikrek és a Halak típusok virága.
Kaktusz: nagyon ambivalens, nagyon érdekes növény, önmagában véve és szimbolikájában egyaránt. Alapjelentése: kitartás, állhatatosság, megküzdeni a szerelemért.
Alaposabban vizsgálva a kérdést, bátran vonjunk analógiát a kaktusz jellegzetes tüskéi, s ritka – némelyiknek rendkívül ritka – gyönyörűséges, különleges virága alapján.
A védelmi rendszert jelképező szurkálás, távolságtartás mélyen érző lelket takar illetve óv a külvilág vélt vagy valódi ártalmaitól. A csekély vízigény ugyancsak a takarékos érzelmi megnyilvánulások, kordában tartott érzelmi élet szimbóluma (asztrológiában az érzelmek = víz elem).
Kála: Szépség. Az egyik legdivatosabb virág a kála, mivel a szépséget jelenti. Akár ajándékba, akár menyasszonyi csokorba kötve viselőjének szépségét emeli ki. Érdekes kérdés viszont az, hogy sírcsokorban, koszorúban is gyakorta alkalmazott virág, ahol a spirituális tisztaságot célozza.
Kamélia, japán rózsa: csodálat, tökéletesség, szerencse, különösen férfiak számára. Szeretetreméltóság, harmónia, szépség a további szimbolikája.
Kamilla: azt mutatja, hogy a külső szépség és a belső érték nem biztos, hogy egyenesen aránylik egymáshoz. A kamillának szerény külseje sincs arányban sokoldalú és erős gyógyító hatásával.
Általában gyulladáscsökkentőnek használják, így jelképezheti a lángra lobbant, csalódott szív gyógyítását, gyógyulását is. Vigaszt is jelent. A kereszténységben Mária lelki gyógyító erejével hozzák összefüggésbe. A Kamilla is funkcionál keresztnévként, a latin eredetű Kamill női párja. A Kamill jelentése: nemesi származású férfi, aki az áldozatoknál szolgál.
Az Oroszlán típus virága és a Kamilla nevet is főként Rák és Oroszlán nők viselik.
Kankalin: a virágnyelv hagyományai szerint üzenete ez: „Nem tudok nélküled élni. Nélküled halott vagyok.” A halál és újjászületés, ébredés minden kora tavaszi virág szimbolikájához köthető, így a kankalinéhoz is. Jelez barátságot, új ismeretséget.
A Mérleg típus virága.
Kardvirág: erő, pompa, szépség, őszinteség. Legényvirágnak, sásliliomnak is nevezik (nagyon tévesen, mert a sásliliom egy másik növény), aminek eredete az a hiedelem, hogy fia születik annak az asszonynak, aki az övére tűzve viseli. Leveleinek fallikus szimbólumként is felfogható kinézete miatt egyébként is a férfi princípiumot testesíti meg, amikor éppen nem virágzik. Esküvői csokorban fiú foganását segíti és a férfi teljesítményét növeli.
Kikerics: A szép nyári napok végét jelzi, mivel legtöbb változata ősszel virágzik. A növény egyes részeit (főleg hagymáját) régebben az orvostudomány használta fel, daganatos sejtek osztódásának gátlására. Erősen mérgező.
A monda szerint „Médeia kolkhiszi királylány (és legendás boszorkány) kikericset használt varázsszereinek előállításához. Méregtartalma miatt a népnyelvben a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték.” A legelő állatok elkerülik. Szimbolikus jelentése mindazonáltal a szerelem, sőt: az emésztő szerelem.
Kökörcsin: A betegség virága. Kicsi, kék kelyhei magukba gyűjtik a negatív energiákat. Álomban utalhat arra, hogy az érintett partnere, barátja nem megbízható.
Körömvirág virágnyelv-jelentése: „úgy érzem nem szeretsz” – szegény sárga virágok végzete, hogy csupa sanda, előnytelen, nem kifejezetten nemes tulajdonságot, jelentést asszociálnak hozzájuk. Pedig a napfény, az asztrológiában a Nap és az Oroszlán színe, ezért lehetne vidám, optimista jellege is. A körömvirág ráadásul a kamillához hasonlóan alap-gyógynövény is és mindent kibír a sok csapadékot és a szárazságot és ügyesen gondoskodik szaporodásáról. Így sokkal inkább társítanám a hithez, bizalomhoz, amit egyébként a franciáknál a sárga szín jelent.
Kőtörőfű: a keresztény mitológiában Krisztus feltámadásának szimbóluma, aki a lezárt kősírból távozott. A kőtörőfű gyökerei valóban meg tudják dolgozni a követ, szélsőségesen mostoha viszonyok között is meg képes maradni, ezért a túlélés, megmaradás, alkalmazkodás szimbóluma éppúgy lehet, mint a feltámadásé.
Krizantém: Egész Keleten királyi virágként tisztelik, s az ősz, a kitartás, a hosszú élet, az előkelőség és erényesség szimbólumának tartják. A japán császár címerében is látható. Nálunk a temetők virága lett, mivel Halottak napja környékén nyílik. A fehér az igazság szimbóluma, a sárga mellőzött szerelem, a vörös pedig a sírig tartó, hűséges szerelmet fejezi ki. Általános jelentése pedig: pihenés, nyugalom.
Krókusz: vidámság; fiatalos jókedv, derű – ez a tél végi, kora tavaszi kecses, szívderítő virágocska, aki egyszercsak megjelenik a kopár földön. Az éledés, újjászületés igazi megtestesítője. Emellett értékes és nagyon régi fűszernövény is egyik alfaja, a jóféle sáfrány.
Értéke az aranyéval vetekszik, mert fáradságos a termesztése és gyűjtése, hiszen a bibékből áll a fűszer. Sok helyütt afrodiziákumnak tartják. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és megittasultak az illatától. Nagyobb dózis bódulatot okoz és 20 gramm már halálos adagnak számít.
Labdarózsa: Nem csokorba való virág, nem is nagyon lehet kordában tartani, hiszen jellegzetes gömb alakú virágzata erre nem alkalmas. Lehet, hogy pont „öntörvényűsége” miatt azt tartja a hagyomány, hogy bosszúságot jelent, főleg a szerelemben. A virágnyelvben viszont: „Bármilyen érzéketlennek kívánsz is látszani, Amor nyila egyszer elér”
szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Honlap: www.karmaasztrologia.info
Facebook: Gál Judit (Karma Asztrológia)
Telefon: +36308966069
folytatjuk…
0 hozzászólás