Írta: Sóvári Melinda asztrológus
Nos maga a cím is abszurd, hiszen bármi amit a Vízöntő uránuszi analógiájára építünk, az minden, csak nem stabilitás. Márpedig egy párkapcsolat attól párkapcsolat, hogy stabil.
Mégis akkor miért a Vízöntő kor tükrében vizsgálom ezt a témakört? Nos…mivel most éppen ez aktuális. A Plútó generációs jegyváltásával tovább hangsúlyozza ezt a tendenciát, de ezt majd később. Azért, mert ilyen időket élünk.
Mit is jelent ez a párkapcsolatokra nézve?
Mostanában tömegével jelennek meg cikkek, melyek szinte motiválják az embert az uránuszi létformákra.
- 40 éves vagyok, és ezért örülök neki, hogy se férjem, se gyerekem
- 15 éve vagyunk együtt a párommal, és ezért örülünk, hogy nincs gyerekünk
- Miért sokkal jobb, ha kutyám van, és nem gyerekem?
- Miért jó, hogy 10 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, de nem költöztünk össze?
- Miért a legjobb dolog szinglinek lenni?
- Miért jó, hogy 45 éves vagyok és még a szüleimmel élek, etc.
Olyan robotokat fejlesztenek, akikkel “majdnem olyan lesz együttélni”, mint egy emberrel
A legújabb divat trendekről ne is beszéljünk…bináris, nem bináris, transz és gender, 64 féle nemi identitás, poliamor családok (4 szülő, ahol a gyerekek azt se tudják, ki az apjuk)
…mindenki mindenkivel…őszintén követni sem tudom.
Maradjunk abban, hogy ez több, mint szabadság. Ezt úgy nevezzük, szabadosság. És miért? Mert az Uránusz analógiái mentén mindent lehet. Felborítani mindent, ami hagyomány.
Ezt meg is értem, hiszen ezek az energetikák működnek, de akkor a hagyományos elnevezéseket is mellőzzük. Mint pl. a poliamor teljesen új elnevezés, és ez rendben is van.
Valójában, hogy lehetne bárkit is meggyőzni, hogy ez rossz? Sehogy, de eszemben sincs. Egy azonban biztos. Ezeket a kapcsolatokat nem nevezhetjük párkapcsolatoknak.
Mivel az Uránusz a közösségi elveket erősíti, én inkább közösségi kapcsolatoknak nevezném. Ami elkerülhetetlen, hogy tovább gyűrűzzön. Azt gondolom, ez még csak a kezdet. Ez nem jó, és nem rossz.
Az viszont baj, ha elkezd hiányozni a tradicionális párkapcsolat, és ezekre az uránuszi kapcsolódásokra próbáljuk meg ráerőltetni a párkapcsolat elnevezést, és uránuszi kapcsolatokból próbálunk hagyományos kapcsolatot kierőszakolni. Ez olyan, mintha pezsgős pohárból ennénk a gulyáslevest. Enyhén groteszk.
Alapvetően illene tisztázni, mit is jelent az a szó, hogy párkapcsolat.
A tradicionális párkapcsolat azért jön létre, mert egy nő és egy férfi családot szeretne alapítani. Családi közösséget akarnak létrehozni, gyermekeket nemzeni. Azért pedig, hogy ezt biztonságban megtehessék, házassági fogadalmat tesznek, elköteleződnek egy életre. Mindezt azért, hogy a gyermekeik biztonságban, szeretetben, egységben nőjenek fel. (Halak korból származik ez az elv).
Itt nincs individuum, az én beleolvad a MI-be.
Egybeforr a két ember. Szent esküvel tesznek fogadalmat ember és Isten előtt. Vállalják az önfeláldozást, vagy kiszolgáltatottságot. ÖNKÉNT.
Bármilyen más kapcsolatot hiába nevezünk párkapcsolatnak, nem az. A részben független kapcsolatok, a nemi identitáson alapuló kapcsolatok, a szexualitáson alapuló kapcsolatok, stb. nem párkapcsolatok.
Tehát a helyzet nagyon egyszerű. Ha valaki párkapcsolatot szeretne, viselkedjen is úgy.
Stabilizálja az életét, horgonyozzon le, akarjon elköteleződni és felelősséget vállalni, akarjon házasodni, lemondani az én-ről és elkezdeni MI-ben gondolkodni. Lemondani a függetlenségről (a divattá vált egyéni privát énidőről). Le kell mondani részben a saját célokról, és közös célokat kitűzni. A hűség, megbízhatóság, kizárólagosság alapelv. A női-férfi tradicionális szerepek nélkül pedig működésképtelen egy párkapcsolat, hiszen ebből áll, ez alkotja.
A mai társadalmunkban az egó mindent szeret hallani, kivéve a tradicionális elveket, amik minden oldalról korlátozzák.
Ezzel nincs is gond, de ha
NEM TŰRJÜK A KORLÁTOKAT, KAPASZKODNI SE AKARJUNK SENKIBE!
Mert ahhoz, hogy valaki mindig ott legyen mellettünk, biztonságot adjon, figyeljen ránk, stabil és megbízható legyen, nekünk ugyanezt kell nyújtani. Márpedig az sokszor lemondással jár.
Azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy a férjem horkol, meg sokszor éjjel felébreszt, csoszog meg ki tudja mi, de mindig ott van nekem! Mindig figyel rám, mindig számíthatok rá, mindig én vagyok számára az első és legfontosabb. Ahogyan nekem is ő és a lányom. Valamint nagyon sok mindenről lemondunk egymásért, mert a másikat szeretnénk boldoggá tenni.
(Zárójelben teszem hozzá, hogy valójában 25 évig voltak uránuszi kapcsolataim, de egy perc nem sok, annyit nem sírok vissza belőlük! Most a férjemmel a szó legszorosabb értelmében tradicionális házasságban élünk, és azt kívánom, hogy örökké tartson, mert minden percében boldog vagyok!)
Az a baj, hogy nem tiszta a kép, összemostuk a régit az újjal. A párunk legyen tradicionális, mi meg közben vígan élnénk a totál független életünket.
Egy kamionos ismerősöm nem érti, miért nincs “normális” párkapcsolata, mikor maga az életformája független és teljesen alkalmatlan egy stabil párkapcsolatra. Mikor pedig mondtam neki, hogy meg kellene állapodni, jaaaa azt már nem. A nők a hibásak, mert mindegyik laza kapcsolatot akar. Az fel sem tűnik, hogy maga a kamionosság a laza.
Pedig ahogy élünk, azt kapjuk.
A sorsot nemigen érdekli, mit gondolunk, vagy mondunk. Amilyen élethelyzetben vagyunk, az a lényeg. Egy éjszakai bárban dolgozó nő se igen fog találkozni házasságra és gyerekre vágyó férfival. Laza élethez laza társ passzol.
Sajnos a sors elég vaskalapos és maradi ilyen szempontból.
Valaki vagy akar párkapcsolatot vagy szabad akar lenni. A köztes verziókat nem nagyon érti. Tehát magyarul, vagy párkapcsolatban élünk a szó hagyományos értelmében, vagy szabadon, tehát egyedül. Fehér vagy fekete. Vagyis, aki nem köteleződik el, az előbb-utóbb egyedül marad. Ilyen egyszerű.
Ami megint csak nem jó és nem rossz, de érdemes tisztába tenni a dolgokat.
Azt azért minden hadakozás ellenére elmondhatom, hogy mindenki álmaiban az ősrégi unalmas párkapcsolat a vágyai netovábbja (100 konzultációból 100-an erre vágynak). Ha nem, akkor is, csak nem hisznek benne, hogy létezik. Sokszor csalódtak, ezért inkább egyedül vannak. Vagy beismerik, hogy nem hajlandók lemondani semmiről, inkább önzésből az egyedüllétet választják.Annyit pedig elemzési tapasztalataimból még hozzátennék, hogy a leginkább egyedül is boldogok a Vízöntő analógiákkal rendelkező emberek. (Nap, Hold, Asc, stb.) milyen “véletlen”…
Áldás kísérjen utunkon
Szeretettel
S M
Sóvári Melinda asztrológus
Üzenet: csillagmessenger@gmail.com
Honlap: www.csillagmessenger.webnode.hu
Telefon: 06-20-420-8611
