Földiekkel játszó égi tünemény

ÍRTA: SÓVÁRI MELINDA ASZTROLÓGUS

Letűnt korok régi szép emlékei…
Nagypámnak 11 testvére…
Szent eskü és fogadalom…

Önfeláldozás, szolgálat, hit, őseink tisztelete, összetartozás, egymás segítése mindenáron…
Közös munka, közös jutalom, közös étkezések, közös imák…

Együtt szülés, együtt temetés…
Szent fogadalmak, biztonság, kötelesség…
A természet, az állatok és növények szeretete…

Hol van mindez? Hol vannak az értékek? Mitől változott meg, hogy mi értékes, és mi nem? Mitől lettek eszement dolgok értékesek?

Minden régi szabályt és biztonságot adó alapot felborítottunk, már azt sem tudjuk mi az, hogy család. Minél furcsább, annál jobb. Semmi se legyen hagyományos, semmilyen szokást ne tartsunk.

Húsvétkor hülyeség locsolni (holott ez a maga a megtermékenyítés szimbóluma), Karácsonykor se ajándékozzunk, mert ez érdek és hülyeség. Ne is tartsuk, mert nem csak akkor kell szeretni, hanem az év minden napján. Holott az év egyetlen napján sem szeretünk, hiszen ha szeretnénk, akkor Karácsonykor csak még jobban, még különlegesebben és áhitattal tennénk. Ráadásul Jézus születésének ünnepe, keresztény ünnep, amit már sokan nem is tudnak. Templomban soha életükben nem jártak.

Halottak napján sem kell a temetőbe menni, hanem az év többi napján kell. Vagyis egyébként semmikor, mert ennek ez a lényege. Nekem aztán ne mondja meg senki, hogy mikor mit csinálok. Lassan eljutunk oda, hogy miért szombat meg vasárnap a hétvége, legyen inkább mindenkinek amikor akarja. Holott a halottak iránti közös megemlékezés összetartja a közösséget, és erőt meríthetünk a bennünket ért gyász folyamataiban, azzal, hogy látjuk, mindannyian egyforma úton járunk.

Nem akarunk házasodni, mert az hülyeség, csak egy papír. Holott nagyon sok ember sorsában az van, hogy pl. csak házasságban lehet gyermeke, aztán csodálkoznak, hogy „nem jön össze” a gyermek.

Régen nem „összejött” a gyermek, hanem gyermek áldás szállt ránk.

Nagyon nem mindegy, hogy van e bennünk alázat a Ternészet, Isten felé, mert aki a lombikban hisz, nagyon hoppon maradhat. Persze nem feltétlen, de sokszor előfordul.

Sokadik lombik program után sem jut eszünkbe, hogy esetleg nem megfelelő az élethelyzetünk (ami a hozzáállásunkból, az értékrendünkből adódik), és, hogy valami komoly változtatásra lenne szükségünk az életünkben.

Azoktól a szavaktól, hogy erkölcs, vagy morál, lever bennünket a víz.

Szűzen férjhez menni ma már abnormálisnak tartjuk. Itt megint csak azt tudom mondani, hogy van akinek a sorsában ez van, és ha nem így tesz, lemondhat a szexualitásról, vagy a gyermekáldásról.

Nyugodjunk meg, az, hogy a lombik sikerül e, az sem rajtunk múlik teljes egészében.

Sokszor fordulnak hozzám 40, vagy akár 45 feletti hölgyek, akik már hiába változtatnak, nagy valószínűséggel nem számít, eljárt az idő felettük, nagymama korban vannak…elkéstek.

Egyszerűen olyanok lettünk, mint egy szekér kiborult öntörvényű dinnye. Bocsánat, nem akarok senkit megsérteni, de komolyan. Nem engedi a dinnye, hogy a szekér vigye, majd ő maga megy a piacra. Aztán csodálkozik, hogy ott rothad meg az út szélén. Ezer bocsánat még egyszer. De a szekér a sorsunk. Ha nem működünk együtt vele, ami meg van engedve természetesen, akkor az van amit mi akarunk, de semmi haszna, semmi értelme.

A szekér az a hagyományos út, amin annak érdekében érdemes járni, hogy mindennek haszna, célja és értelme legyen. Ráadásul sokkal könnyebb is. Az egó útja a szenvedés útja.

Amúgy meg minek is? Másnak is van egója, másnak is van akarata, és Uram bocsá helye a világban. Élni és élni hagyni. Mi több, segíteni egymást, hogy éljünk. Éljen más is. Éljen mindenki. Mert mindenki aki megszületett, helye van a világban. Csak nem találjuk a helyünket.

Nos, ebben tud segíteni egy asztrológus…, hogy hol a helyünk. Az út szélén elgurulva, kiabálva, hogy hurrá, az lett amit akarok, vagy fenn a szekéren. Szépen sorban, igazodva, és hagyva, hogy beteljesedjen aminek kell.

Az idő telik, a dolgok változnak. Ez rendben is van. De van ami nem változik!!! Van ami örök!! A mai viszonyokat, együttéléseket, együtt levéseket nem tudom családnak nevezni. Lehet mindent, és lehet bármit is. Csak ne hívjuk családnak! Találjunk ki rá valami új nevet.
A szekér változhat, lehet teherautó, a dinnye is változhat, lehet lila is akár, de egyedül akkor sem fog a piacra gurulni.

A család fogalma az a következő:

Család tradicionális értelemben az, ahol egy nő és egy férfi házasságot köt, szent fogadalmat tesz egymásnak, és örök hűséget esküszik. Vállalják a gyermekáldást amit kapnak, és ha nem kapnak, azt is. Megszüntetik az én fogalmát, és MI fogalmát használják ezután. A nő a család és a gyermekek legfőbb támasza, a férfi pedig az anyagi javak megteremtésén munkálkodik. A szerepeket a tracícionális értelemben élik meg és működtetik, nem akarják felborítai a hagyományokat!

Tartják az ünnepeket, segítik egymást mindig minden körülmények között. Közös célokat követnek egyetértésben, és hitben. Hagyják és segítik egymás kiteljesedését, mindenki törekszik a másik boldoggá tételére. Tisztelik egymást, tisztelik a hagyományos értékeket, nem akarnak változtatni a régi idők szokásain, de képesek beépíteni az új dolgokat az életükbe, a hagyományok megtartása mellett.

Hálásak a család többi tagjának az értük tett szolgálatokért, megköszönik, és értékelik a többieket.

Tudnak bocsánatot kérni, és nem akarják mindenáron a saját akaratukat érvényesíteni. Le tudnak mondani az egység érdekében az önmegvalósításról, az önzésről, és a közösség érdekét előbbre tartják a sajátuknál.

Fontosnak tartottam definiálni a család fogalmát a szó hagyományos értelmében. Mivel Rák analógia, az elkorcsosulás hozza magával az analóg fogalmak szétesését is, mely az otthon, az érzelmek, a haza, a gyökerek, az anyaság, a gondoskodás stb. szétesését is hozni fogja. Aki a családot tradícionálisan működteti, az a többi analógiát és képes a helyén kezelni, és jól megélni. Aki nem, annak a Rák többi analógiája is szétesik.

Én saját tapasztalat alapján csak ismételni tudom magam, miszerint az ügyfeleim sokkal boldogabb életet élnek, amikor a tradicionális elveket kezdik működtetni, és visszatalálnak őseink hangjához. Én is eltávolodtam, nekem is vissza kellett találnom. Amiért ma már nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segítségemre volt ezen az úton.

A mai társadalom ilyen, ezt tanítja, ezt sulykolja. Azonban ennek ellenszere a tudatosodás, és az önismeret.

Áldás és szeretet kísérjen utunkon
S M