Szimbólumok

Írta: Vadász Mária Magdolna asztrológus

Szimbólum, mint szellemi erőcentrum folytatása

Egy időben azt mondtam, hogy a világon minden szimbólum.

Aztán később arra jutottam, hogy ez marhaság, nem lehet mindent szimbólumként venni, mert abba belebolondul az ember, elkezdhetünk belemagyarázni dolgokat dolgokba. Most pedig ott tartok, hogy amikor kérdésem van, vagy pörög valami marhaságon az agyam – szokott, én is tudok nagyon hülye lenni, saját fájdalmaimba, félelmeimbe, szorongásaimba beleragadni .

Kifejezetten pásztázom a környezetemet, kezdve a közösségi oldalon át, a természetben szimbólumok formájában kapott „üzenetekig”, sőt a legjobban szeretem, amikor a saját testem szimbolizál valamit, amire oda kell figyelnem, az üzenetre. Na jó, nem teljesen igaz, hogy ezt szeretem a legjobban, nem, mert ez általában fájdalom, tünet, de SZIMBÓLUM. Viszont, mikor spontán bekövetkező gyógyulás van, az egy olyan szimbólum, ami az egekbe repít.

Van, amikor szükségem van egy kicsivel több lelkierőre, vagy fizikaira, vagy gyógyulásra, vagy egyszerűen a hitem kezd néha elhagyni. Megkeresem azt a szimbólumot, amely engem segít, vagy segíthet, amivel úgy érzem összhangba tudok kerülni, és körbeveszem magam vele.

Viselem ékszerként, van, hogy magamra rajzolom, szobrot, képet keresek róla, vagy megalkotom magam. Aztán ahogy erőre kaptam, megköszönöm hálásan, és félreteszem.

Nem kell egyetlen szimbólumhoz sem ragaszkodnunk, mondom ezt úgy, hogy én ragaszkodom azért: a kígyó szimbolikája számomra nagyon fontos, olyannyira, hogy a hátamon a csípőmtől a nyakamig tekeredik fel a tetovált kobra. Van kígyós ékszerem, készítek is ilyet, és szoborként is megalkottam már.

De lényegesen egyszerűbb szimbólumokat használhatunk, mint az állatok.

Vannak geometriai szimbólumok, a vonal, kör, cikkcakk, hullám, kereszt, felfelé, lefelé mutató háromszögek, különböző ágú csillagok, négyzet, hármas kör, háromszor hármas kör (triskele), spirál, egyiptomi kereszt és még számtalan alakzat, amelyek egyszerűségük ellenére mély, és nagyon régi, ősi szimbólumok.

Mindenkinek fontos, hogy ősi legyen, de tudni kell, hogy magunknak is gyárthatunk szimbólumokat, szigillumokat.

Utóbbi olyan pecsét, amelybe te magad sűríted bele a vágyott, elért dolgot, és felrajzolod akár magadra, akár megfested, egy papírra írod, és kiteszed magad elé jól látható helyre, vagy az oltárodra, pénztárcádba…

Fontos, hogy szertartással készítsd,

azaz amikor készül, csak a vágyott dologra koncentrálj, és ha készen van egy rövid szertartással „tedd bele” a vágyat, „avasd fel”. Innentől ez a pecsét egy sűrített energiatér, amelyben ott koncentrálódik a te akaratod.

Aztán van a hangok szimbolikája,

A legismertebb szimbolika pedig az álom,

nos, ott aztán van miben csemegézni. Akár a jungi meghatározást vesszük figyelembe: miszerint álmunk minden szereplője mi magunk vagyunk, akár azt gondoljuk, hogy egy mozit nézünk, akár azt, hogy egy másik világba kerülünk álmunkban, egy egészen biztos: álmunk minden részlete szimbólum.

Hiszen a tudatalattink képekben tud velünk kommunikálni, ezért fontosak az álmok. No meg azért, mert valójában a tudatalattink teremt, és nem a tudatunk, tehát ha valamit nagyon szeretnénk, és mégsem sikerül, érdemes elgondolkodni, hogy mi lehet a tudatalattinkban, ami ekkora gátat szab. Álmaink is megadhatják a választ, gyakorta kérdés nélkül is.

De persze itt is fontos megkülönböztetni az ingerálmokat,

amelyek a fizikai test ingereiből fakadhatnak, a vágyálmok, amelyek szintén a fizikai test és a psziché kielégítetlenségéből fakadhatnak. Krízisálmoknak nevezzük azon álmokat, amelyek valami ismert, számunkra kellemetlen esemény előtt történnek, mint vizsga, vagy bármely megmérettetés.

A visszatérő álmok már érdekesebbek,

ott érdemes figyelni az álomban látottakra, tapasztaltakra, mert olyan szimbólumokat hordozhatnak, melyek konkrét választ adnak, hogyan nem kéne a továbbiakban folytatnunk életünket. A prófétikus, figyelmeztető álmok tartalmát pedig magukban hordozza nevük, tele szimbólumokkal, melyeket figyelmen kívül hagyni nagy botorság.

Nem beszéltem még a színek szimbolikájáról,

ez talán közismertebb. Bár manapság, mikor az emberek az ízléstelenség diadalát élik, és konkrétan magasról tesznek rá hogy néznek ki, és mit rántanak magukra, a színek szimbolikája megint kezd feledésbe merülni.

Akik azonban az Utat járják, nagyon fontos, hogy figyeljenek arra, milyen színekkel veszik körbe magukat, és mit viselnek.

Példaként hozhatnám a fekete színt, mint olyan gyakran teszik, mert ezt övezi a legtöbb félremagyarázás: van, aki fél tőle, van, aki szereti – én is –, de aki figyel a színszimbolikára tudja mikor kell abbahagyni a fekete viselését, ha nem akarja, hogy a sötétség teljesen berántsa.

Nekem is több ruhám fekete, mint színes, ez olyan skorpiós attitűd, de amikor érzem, hogy eljött az idő, hogy színesebbet viseljek, mert kezdek besüppedni, bizony leteszem a feketét.

Ha el akarok bújni, ha nem akarok látható lenni, ha vissza akarok vonulni, ha a Banyával akarok magamban egyesülni, vagy védelemre szorulok jöhet a fekete.

Amit sosem viselek az a piros, egyszerűen nincs rá szükségem, soha nem is volt.
Érdekes belemenni, hogy mely színek mit jelentenek, és mennyiben passzolnak hozzánk, időszakosan, vagy tán soha, és ha nem, miért nem, ha igen, miért?

Kicsit hosszú ízelítőt adtam a szimbólumok világából, mindenkit bátorítok, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéskörrel, rendkívüli módon megkönnyíti, segíti életünket.