Írta: Vadász Mária Magdolna asztrológus
Sokat segítene a spirituális úton járóknak, ha sokkal, de sokkal többet foglalkoznának szimbológiával. Mondjuk úgy, hogy tanulmányozni kéne.
Ma, amikor mindenki itt ül a gép előtt, nyomkodja a telefonját, és pörgeti a hírfalat a közösségi oldalakon, helyette akár tanulni is lehetne, mert az internetnek jócskán van pozitív oldala is. Jelesül, hogy izgalmas felfedezéseket lehet tenni, tanulni.
Ha már érdekel valakit az is, ami a látszat MÖGÖTT van.
Sajnos, ahogy elnézem, ez kevéssé van így, olyan alapvető hiányosságok vannak a magukat spirituális úton járónak vallók világában, amit gyakran fájdalmas látni, megtapasztalni. E tudatlanságot lovagolják meg az 5D-sek, meg a fénymunkás guruk, youtube-s, tik-tokos megmondók, mélyítve az amúgy is egyre posványosabb és ingoványosabb tudatminőséget.
A szimbólumok ismerete ugyanis rendkívül hasznos a világban való eligazodáshoz.
A szimbólumok az esszenciák, olyan gócpontok, amelyekben évezredes energiák összpontosulhatnak, és elég csak használni, nézegetni, testünkön viselni, lakásunkban látható helyre tenni, hogy mindig a látóterünkben lehessen, ha meg akarjuk változtatni életünk bizonyos szegmenseit.
De még az agyontanult, művelt spirituális útonjárók sem használják. Nem tudják, nem is értik. Erre szoktam én mondani, hogy amíg a felszínt vakargatjuk, de nem megyünk le a mélybe, életünk nem fog megváltozni, ugyanazon kerékben forgolódunk úgy, mint az a bizonyos vasorrú bába a mágneses mezőben.
A szimbólum olyan szellemi erőcentrum, amelyet, ha logikusan akarnánk megmagyarázni, csak sok, azt körülíró szóval tehetnénk meg, eközben pedig elveszne a lényeg.
Ha elkezdeném magyarázni, hogy mit jelent például a pont egy térben, csak több mondattal tudnám kifejezni. Míg ha megtanulom, és ezáltal megértem/érzem, magamba integrálom a pont lényegét, esszenciáját, és meglátok egy pontot a térben, ránézve tudatom beszűkül, és képes vagyok csak a koncentrátumra fókuszálni.
Ezenközben egész testemben, elmémben, pszichémben szétárad a pont esszenciája, az az ősi jelentéstartalom, amelyet előttem már milliók megtapasztaltak, átéreztek. Az áramlás a pont és közöttem elindul, oda-vissza hatunk egymásra, és ha belegondolok, hogy ezt előttem és velem egy időben is hány millióan tették, teszik, hát az olyan erő, amelynek felfogásához az én emberi elmém kevés.
Pedig csak egy apró pontot látok a képen.
Miközben akár, ha imaginatív képességem csúcsrajáratom, át is léphetek ezen a ponton egy másik dimenzióba. Egy hétköznapi elmével nem érzékelhető világba, amely csak akkor mutatkozik meg, ha ezt a fókuszálóképességet használom, ismerve a szimbólum jelentését. Anélkül, hogy gondolkodnom kellene rajta.
A csoda egy pillanat alatt megtörténhet.
Pedig csak egy apró pontot látok a képen.
A világban számos szimbólum található, amelyet az emberek, a természet, vagy ki tudja mi és ki létrehozott, mióta a világ a világ. A világ pedig nem a mi születésünkkel kezdődött, ebben bátran biztosak lehetünk. És nem is lesz azzal vége, ha mi innen eltávozunk. De az emberi elme tényleg azt hiszi, hogy a világ csak általa, tőle létezik, ott kezdődött, mikor ő idepottyant, és ott vége is lesz, ha ő eltávozik.
Ezt sem ártana tudatosítani nap, mint nap, mielőtt elhitetjük magunkkal azt a téves spirituális eszmét, hogy na majd MOST fog felemelkedni az emberiség, és MOST változnak az idők, és egyre többen FELÉBREDNEK – a miből is?
Ugyanis a világ milliárdnyi eónok óta létezik, és mindig voltak és vannak és lesznek mély-, és magasabb szellemi szintek a történelmében, amelynek nagy részét mi nem is ismerjük. Egy kicsit se higgyük már el, hogy mi fogjuk megváltoztatni a totálisan lebutított és elhülyített emberiséget.
Mert ilyen nincs, és nem is lesz. Egyéni szinten lehetnek ébredések, ahogy ez mindig is volt. Voltak többek, jobbak, okosabbak, tudóbbak, a korszakuknál sokkal előrébb járó emberek, akiket a hatalom vagy az egekig marasztalt, vagy máglyán megégetett. (Némi történelmi tudás sem árt a spirituális úton, mielőtt saját magunkat átvágjuk képzelt felemelkedési mániánkkal.)
A szimbólumok áldása számunkra, hogy az Univerzum segítői.
Mert ugyanis az Univerzum TÉNYLEG minden erejével azon van, hogy segítsen nekünk. Hogy mi erre gyakorta vakok vagyunk, ez nagyban betudható szellemi vakságunknak, amivel azt hisszük elég egy szeletet megismerni a világból, és néha leülni meditálgatni, akkor aztán minden tudás, ami bennünk van, majd jól előjön. Kétségkívül könnyebb ezt hinni, mint nekiülni tanulni, gyakorolni, tanulni, gyakorolni, és ezt úgy életvégig, folyvást és folyton.
Hogy intuitív tudásod előjöjjön, egyre többet kell tapasztalnod a megérzéseid kapcsán, az intuíciót is pont úgy kell izmosítani, mint minden egyéb izmot a testünkben.
Hogy „látásod” élesedjen, egyre többet kell gyakorolnod ezt a képességet.
Hogy meg tudd különböztetni a valódi látást az elméd képzelgéseitől
– amely képzelgések minél sérültebb a psziché, annál gyakoribbak –, ahhoz gyakorolnod kell, megfigyelni, tudni.
Hogy a szimbólumok világa számodra felnyíljon, tanulmányoznod kell ezeket, különben még ha meg is jelennek a fejedben, álmaidban, a világodban, körülötted, úgy mész el mellettük, mint minden egyéb mellett, amit nem ismersz, nem irányítod rá a figyelmedet. Egyszerűen így működik az elme, és kész.
Vadász Mária Magdolna
asztrológus, család-, és rendszerállító, kártyavető, spirituális támaszadó
Facebook: Csontasszony
E-mail: mariamagdalena7535@gmail.com
0 hozzászólás