Írta: Szalay Mónika asztrológus
Az asztrológiában, az asztrológiai képletekben nagyon fontos szerepe van a Szaturnusznak.
A képlet „fura Ura”… meghatározó, Sorsformáló, személyiségtükröző.
Kötelesség, felelősség, rendezettség, rendszer, kitartás, biztonság, stabilitás, merevség, hűség, korlát, beszűkültség. Ezek azok a szavak, melyek hozzá köthetőek, kifejezések, melyek társíthatóak analógiájához.
Az Idő Ura, a Kapu őre…
a bolygó, melyre még rálátásunk van, mely segítségünkre lehet önismereti utunkon. A többi külső bolygó, mint az Uránusz, a Neptunusz, a Plútó a szemnek láthatatlan. Ha lefordítjuk az asztrológia nyelvére, akkor mi magunkban sem látjuk az ő általuk képviselteket. Nincs rájuk befolyásunk, de megtanulhatunk együtt élni velük, és élhetővé tenni az általuk képviselt területeinket.
A Szaturnusz még látható…
Ő a kapu őre, aki a tudatost és a tudattalant őrzi, aki a határon áll, és aki átenged, ha megtanultuk a leckét, ami a feladatunk volt. Engedi, hogy tovább haladjunk, hogy magasabb osztályba lépjünk. Tágul a tudat, tágul az önismeret, tovább enged, esetleg hátrébb áll.
Az Idő Ura…
- Mennyi az idő?
- Mennyi időm van még?
- Mire van időm?
- Hogy osztom be az időmet?
Megannyi kérdés, melyet nap, mint nap felteszünk, az idő strukturálása szintén a Szaturnuszhoz tartozik.
Mennyit, mire, hogyan? – az idő ketyeg
A Szaturnusz 29 év alatt ér körbe az ekliptikán. Akkor tér vissza először a születési képletünkben is, és szembesít minket az addig eltöltött időnk minőségével, illetve, hogy akkor hol tartunk.
A „szaturnuszi erő” egy számadás belső önmagunk felé, a felelősség felvállalása addigi tevékenységeinkért, számlarendezés. Ha nem akarjuk felvállalni, hát előidézi különböző történések keretében. Ha nem akarjuk meglátni, hát megláttatja. Addig, addig feszül a határ, hogy hasad, és akkor tudatossá válik az addig rejtett.
Merev, akaratos az ember, ragaszkodik a saját megszokott időtöltéséhez, helyzeteihez. Nem szeret térdet hajtani. És ha „nem hajlunk”, hát térdre kényszerít egy-egy szaturnuszi tranzit energetikai megélése.
Mire és kire fordítom az időmet?
- Játszom-e más idejével? Ez a tisztelet kérdésköre…
- Tiszteled-e magad annyira, hogy megválogatod, mire fordítod az idődet?
- Tisztelet-e a másikat annyira, hogy a vissza nem kapható idejével nem játszol?
- Szeretteidre fordítasz-e elég időt?
- Vagy kifogásokat gyártva kivonod ebből magad?
- Megéri-e?
- Vagy majd a végén, amikor utoljára felteszed a kérdést, hogy „mennyi időm van még?” – akkor fogod bánni a sok elpazarolt percet?
„Ne haragudj, nincs időm!”
”Majd ha lesz időm akkor találkozunk/hívlak/megyek/élek!”
Ismerős? Persze, hogy az! Mennyien használják, a kifogást amiért nem élik meg az érzelmi helyzeteket, a kifogást, amivel elhárítjuk olyan sokan magunktól a jóérzést adó megélések és a boldogság lehetőségét is.
A Szaturnusz a Bak jegy uralkodóbolygója, a Bak pedig a munkamániát megtestesítő energia képviselője. Képes a munkájának élni, hivatkozni arra, hogy „rengeteget” dolgozik…és ez általában igaz is. Megteremti magának a helyzeteket. Tudatalatt úgy alakítja az életét, hogy „rengeteget dolgozzon”, így nem kell jelen lennie az érzelmi szituációkban, nem kell megélnie az intimitást, a szeretetperceket, távolságtartása, ridegsége megmarad…
Ha kivonulok dolgozni, akkor nem vagyok JELEN a másik érzelmi életében. Nem figyelek rá, nem adom meg az érzelmi szükségleteit, persze a magamét sem. Elvonulok dolgozni és HASZNOS vagyok. A munkám mögé bújva nem „érek” rá élni, szeretni, életet élvezni, hiszen az kockázatos, nem biztonságos, érzelmekkel jár.
Ha pedig érzek, akkor sebezhető leszek, ha pedig sebezhető leszek akkor vállalom a fájdalmas helyzetek lehetőségét is. Pedig az egyik legstabilabb állatövi jegy. Így ha a bennünk lévő Bak energiát használnánk építő jelleggel, akkor megbízható, kitartó, és hűségen alapuló kapcsolatok felépítésére is koncentrálhatnánk.
Arra, amire sokan vágyunk.
Lépésről-lépésre az alapoktól építhető egy kapcsolódás stabilra.
Ha az alap ingatag, és ráépítünk az előbb-utóbb összeomlik. Érdemes lenne az egyensúlyra odafigyelni, mert ez beletartozik a „világ rendjébe”. A körülöttünk lévő világ folyamatosan változik, ez az élet természetes menete, a körforgás, a születéstől a halálig. Megszületünk, felnőtté válunk, megöregszünk. A gyermek felnőtt lesz, önálló, elhagyja a családi otthont, saját életet kezd… ez az élet rendje… mi megöregszünk, majd eltávozunk… ez az élet rendje…
De az ITT-létben eltöltött időre, ha a végén majd visszatekintünk, nem megéri tartalmasan, jóérzéssel gondolni?
- Mennyire vagy kitartó?
- Feladod-e a célokat, melyeket szeretnél elérni?
- Vagy szánsz rá elég időt?
Ha túl nagyot akarunk, akkor kudarcként élhetjük meg, ha nem sikerül. Ha kisebb lépésekben araszolunk előre, mint a létrafokokon, akkor önmagunk is becsülni fogjuk a ráfordított időt.
Idő,idő,idő… a Szaturnusz… a kérdései, a tanításai…
- Hányszor játszod újra, és újra életed színpadán a hasonló köröket?
- Hányszor akasztanak meg a saját korlátaid, és nem megy a továbblépés?
Pedig a lecke azért „évismétlő” hogy vedd észre végre, és tanuld meg, lépj tovább, haladj az idővel.
- Hol méred szigorúan az időt?
- Önmagaddal szemben?
- Mennyit az amit magadra szánsz?
- Van-e én-időd?
- Ha nincs, vagy nem elég, kérdezd meg belül a saját Szaturnuszodat, hogy miért van ez így? Hol akadt el, akadt be a minta?
- Mennyi időt töltesz a múltban?
- Téged szolgál-e még?
- Hát, Te, te kit szolgálsz? Kinek szeretnél megfelelni?
Mennyi időt és milyen minőségben töltöttél apáddal?
Szigorú volt-e? Vagy ott sem volt, ezért Te mindent megteszel, hogy jó apa legyél, erősen vágytad ezt a szerepet? (Sokan úgy kompenzálunk, hogy elhatározzuk, „én nem leszek olyan, mint apám/anyám”.)
Feláldozod-e a saját idődet?
Megannyi kérdés, mely egy-egy szaturnuszi tranzit alatt előtérbe kerülhet, melyet egy együttállás, kvadrát (nehezített fényszög) vagy egy szembenállás a felszínre hozhat.
A helyzetet addig fokozhatja ez az analógia, míg rákényszerít minket a változtatásra, mert már fog fájni annyira, hogy megtegyük. A plútói és szaturnuszi helyzetek nem a legkönnyebb szituációk, és a fizikai síkon is jelzik az életvéget, valami végét, valami új kezdetét.
A Szaturnusz a Halak jegyében folytatja égi útját jelenleg
és 2025-ig fog itt tartózkodni. Így érzelmi felelősségvállalásra, az áldozathozatallal kapcsolatos helyzeteinkre kerül a fókusz. Keretet kapunk, én-határaink meghúzása, a realitás elfogadása, a tudatosság fontos szerephez jut.
Légváraink összedőlhetnek, kijózanító szituációk sokaságát élhetjük meg. A saját felelősségünk felvállalásának ideje jön el kapcsolatainkban. Szeretetfogalmunk átdefiniálására kerülhet sor. Függőségeinkkel összefüggően készíthetünk majd számadást. Tetteink, kimondott szavaink és érzelmeink felvállalása kerülhet előtérbe, és azok következményeivel is szembenézhetünk ebben az időszakban.
Amikor a félelmeink irányítanak,
akkor megalkuszunk olyan helyzetekkel is, amiben nem érezzük jól magunkat. Saját belső gyengeségünket, sebezhetőségünket leplezzük mindenféle magyarázkodással, hogy az miért is jó úgy ahogy van…
Sokan félnek határt húzni, nem-et mondani kapcsolataikban, a bántalmazó haragjától félve/az elhagyástól félve stb. és ezért bármit képesek félredobni, ami számukra fontos és kiszolgálni a követelőző, erőszakos akarnokot,
„mert hát mégiscsak apám/anyám/férjem/testvérem/párom/barátom”…
A szaturnuszi időszak kijózanító és fájdalmas helyzetei az érzelmi határhúzás fontosságát hangsúlyozzák majd.
Az áldozati mártír szerepből való kilépés szükségszerűségére mutatva rá.
Az áldozati helyzetekben hajlamosak vagyunk a remény rabjaivá válni.
„MAJD megváltozik/észrevesz/szeretni fog/nem iszik stb… ez a mérgező hamis remény az, ami a tehetetlenséget konzerválni szokta. Az áldozat pedig foggal-körömmel ragaszkodik általában hozzá… ettől pedig nem enged a változás lehetőségének.
Érdemes hát feltenni magunknak idővel a fent leírt kérdéseket.
Faggassuk „Szaturnuszunkat”, és engedjük, hogy válaszoljon!
Szalay Mónika asztrológus
