ÍRTA: GÁL JUDIT KARMAASZTROLÓGUS
A tojásnak ősidők óta tekintélyes a szimbolikája,
pedig sok ezer évvel ez előtt fogalma sem volt a tudás hordozóinak és továbbadóinak arról, hogy egy óriási (pete)sejtről van szó. Viszont ebből ered az a képzet (bár jobb kifejezés rá az ismeret, mert nem keveset, de azért mégiscsak tudtak), hogy minden eszme, ötlet és alkotás, s nem utolsó sorban: az élet tojásként (peteként, csíraként) kezdődik.
A mítoszokban szereplő kozmikus tojás, vagy világtojás a teremtés kezdete, az őspotencia, a minden létező csíráját magában foglaló differenciálatlan teljesség.
Óind elképzelés szerint: a két fél tojáshéj ezüst és arany. Ezüst a föld, arany az ég. Héja: a hegyek. A belső hártya: felhők és köd. Erezetéből lettek a folyók, a csíranedvből a tengerek. Sárgája pedig a Nap. A teremtés során a világtojás szétrepedésével jelent meg az ég/menny és a föld, amelyek tojás formában továbbra is összeilleszthetők.
A sintoizmusban a tojás a maga forgástesteként kialakuló ősvalóság.
A Kalevalában a kozmikus tojás: alsó része a föld, felső az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.
A görög antikvitásban a holdistennők álltak kapcsolatban a tojással,
valamint a hattyú alakját magára öltő Zeusz és Léda nászából származó Dioszkuroszok és Helené. Az orphikus tanokban szereplő tojás a teremtés előtti állapot, s a teremtés folyamata a tojás feltörése, a fallikus isten, Erósz Phanész születése.
A misztériumvallásokban a tojás a fény–sötétség, az élet–halál eredeti egységét fejezte ki, e felfogás szerint ugyanis a világban ható ellentétes erők egyaránt az őstojásból származnak.
Még kiterjedtebb léptékben az ember a világ keletkezését és pusztulását is ismétlődő folyamatként képzelte el.
A húsvéti tojás hímzése évezredes hagyományokat követ, s vonalhálója az égglóbuszét mintázza: „egyenlítő” osztja féltekékre, főkörök negyedelik, s ezek metszéspontjait (a naptári fordulópontoknak és az égi sarkoknak megfelelő helyeket) hangsúlyozzák a díszek.
Az alkímiában a hermetikusan zárt, lepecsételt tartály (lombik) megfelelője, amely minden létezőt magában foglal csíra formában. A héja, a hártyája, a sárgája és a fehérje a négy elemet jelöli.
A tojás elsődlegesen női szimbólum,
de korántsem kizárólagosan: a feltöretlen őstojás gyakran androgün – nem nélküli, semleges egység. Sőt: bizonyos mitológiákban az első teremtő, demiurgosz is tojásból születik.
De hivatkozhatunk a tojással szaporodó kígyóra, ami – a nőiséghez kötődés mellett – kifejezetten fallikus szimbólum is. Mindenesetre a tojás anyaság-, vagy Földanyajelkép, mely ovális kultikus tárgyakban ölt testet.
A kisázsiai Kübelé (latin Cybele) istennőt mindenekelőtt egy tojás alakú kőben imádták. A görög világ közepén, Delphoiban (gör. delphüsz, „anyaméh”) állt egy fél tojás alakú omphalosz („köldök”). A buddhista sztúpa félgömb alakú része az anda (tojás) nevet viseli, s a szibériai sámándobok egy csoportja úgyszintén tojás alakú.
A kettősségekhez kötődést jelképezi az is, hogy világszerte több ősi mítoszban a női ősprincípium kígyó vagy madár alakú istenségtől teherbe esik, majd – maga is állat alakban – megtojja az őstojást. Innen származik a régi népek, törzsek eredetmondája is, ahol totemállatként, állat-ősként szerepel valamilyen madár (lásd: turul).
E teremtésmítoszok fontos mozzanata a tojás kettéválása jelképez áttételesen minden kettősséget: férfit és nőt, könnyűt és nehezet, meleget és hideget, szárazat és nedveset stb (ld. kínai jang és jin).
A kettősség szélsőséges megjelenése a tiszta lélek madárszimbóluma és a gonosz kígyószimbóluma – mindkettő tojásból kel ki. Ide sorolható az a kettősség is, amely szerint a tojás mint szimbólum zömmel progresszív, termékeny, pozitív tartalmakat hordoz, ugyanakkor azonban rosszindulatú mágikus hatalom csírája is lehet: a lidérc tojásból való kiköltésekor, vagy a halálos pillantású baziliszkusz képében, amit tyúktojásból (másutt: kakas tojásából) költ ki egy varangyos béka.
Újabb megközelítésben a (kettős természetű) halál és újjászületés,
feltámadás, megújulás szimbóluma is. Mi több: a buddhizmusban az anyaghoz kötött lét kifejezője, s héjának áttörése az inkarnáció láncolatának megszakítását, a megvilágosodást eredményezi. A számos hiedelemvilágban fellelhető lélek-madár kiszabadulása a tojásból ugyancsak a földi-anyagi léttől való leválás kifejeződése. Tojást, mint a feltámadást segítő tárgyat helyeztek a holtak mellé a sírokba halál és a magzati állapot jelképeként.
A megújuló- újjászülető természetre, az ehhez szorosan kapcsolódó termékenységi kultuszra utal a tavaszhoz, tavaszünnepekhez kötődő tojás szimbolikája. (A vadmadarak az év során ekkor költenek először.)
A keresztény mitológia természetesen átvette az ősi ünnepet – a húsvét formájában, ahol a leghangsúlyosabb a halál és újjászületés aspektusa. A Madonna-képeken ábrázolt tojás viszont a szűzi születésre utal. (A strucctojást és a hüllők zömének tojásait a Nap sugarai keltik ki, s ezt a Szentlélek általi szűzi megtermékenyítéssel hozták összefüggésbe.)
Emellett egy sereg pogány szokás is tapad a húsvéthoz: hímes vagy piros tojás készítése és ajándékozása, a vele való játék – tojásvadászat, tojásütés, tojásdobálás és gurítás. Eredeti céljuk termékenységvarázslás volt, mint több más tojásos szokásnak (csecsemő első fürdővizébe tojást ütni, lakodalomban az új asszonyt tojásra léptetni, vagy széke alá tojást gurítani, hogy szapora legyen; a vetés sikerét tojás „elvetésével”; az állatszaporulatot tojás alomba dugásával biztosítani).
A nagy szimbólumépítő- alkalmazó festő, Bosch számos képén is megjelenik a tojás-szimbólum. A Szent Antal megkísértése-oltár középső táblaképén feltehetőleg a kísértő nőiségre utal. A Gyönyörök kertje c. szárnyasoltár táblaképén a háttérben ábrázolt, tóból kilépő, újjászületett emberek az eredeti ősállapotot jelző tojásba térnek vissza, de csak ennek a triptichonnak minden szárnyán több, különböző funkciójú tojás-szimbólum is fellelhető.
szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Honlap: www.karmaasztrologia.info
Facebook: Gál Judit (Karma Asztrológia)
Telefon: +36308966069
Felhasznált irodalom:
Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Pál József – Újvári, Edit, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Közművelődési Tanszék.
Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár
Ted Andrews: Az állatok szimbolikája