ÍRTA: GÁL JUDIT KARMAASZTROLÓGUS

A tojásnak ősidők óta​​ tekintélyes a szimbolikája,

pedig sok ezer évvel ez előtt fogalma sem volt a tudás hordozóinak és továbbadóinak arról, hogy egy​​ óriási (pete)sejtről​​ van szó. Viszont ebből ered az a képzet (bár jobb kifejezés rá az ismeret, mert nem keveset, de azért mégiscsak tudtak), hogy​​ minden eszme, ötlet és alkotás, s nem utolsó sorban: az élet​​ tojásként (peteként, csíraként) kezdődik.​​




A mítoszokban szereplő​​ kozmikus tojás,​​ vagy​​ világtojás​​ a teremtés kezdete, az őspotencia, a minden létező csíráját magában foglaló differenciálatlan teljesség.​​



Óind​​ elképzelés szerint:​​ a két fél tojáshéj ezüst és arany.​​ Ezüst a föld, arany az ég. Héja: a hegyek. A belső hártya: felhők és köd. Erezetéből lettek a folyók, a csíranedvből a tengerek. Sárgája pedig a Nap.​​ A teremtés​​ során a világtojás szétrepedésével jelent meg az​​ ég/menny és a​​ föld, amelyek tojás formában továbbra is összeilleszthetők.



A​​ sintoizmusban​​ a tojás a maga forgástesteként kialakuló ősvalóság.

A​​ Kalevalában​​ a kozmikus tojás: alsó része a föld,​​ felső az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.​​

A​​ görög antikvitásban​​ a​​ holdistennők álltak kapcsolatban a tojással,

valamint a hattyú alakját magára öltő Zeusz és Léda nászából​​ származó Dioszkuroszok és Helené. Az orphikus tanokban szereplő tojás a teremtés előtti állapot, s a teremtés folyamata a tojás feltörése, a fallikus isten, Erósz Phanész születése.

A​​ misztériumvallásokban​​ a​​ tojás a fény–sötétség, az élet–halál eredeti egységét fejezte ki,​​ e felfogás szerint ugyanis a​​ világban ható ellentétes erők egyaránt az őstojásból származnak.

Még kiterjedtebb léptékben az ember​​ a világ keletkezését és pusztulását is ismétlődő folyamatként képzelte el.



A húsvéti tojás hímzése​​ évezredes hagyományokat követ, s vonalhálója az égglóbuszét mintázza:​​ „egyenlítő” osztja féltekékre, főkörök negyedelik, s ezek metszéspontjait (a naptári fordulópontoknak és az égi sarkoknak megfelelő helyeket) hangsúlyozzák a díszek.

Az​​ alkímiában a hermetikusan zárt, lepecsételt tartály (lombik) megfelelője, amely minden létezőt magában foglal csíra formában.​​ A héja, a hártyája, a sárgája és a fehérje a négy elemet jelöli.​​



A tojás​​ elsődlegesen női​​ szimbólum,​​

de​​ korántsem​​ kizárólagosan: a feltöretlen őstojás gyakran androgün​​ – nem nélküli, semleges egység. Sőt:​​ bizonyos mitológiákban​​ az első teremtő, demiurgosz is tojásból születik.

De hivatkozhatunk a tojással szaporodó kígyóra, ami – a nőiséghez kötődés mellett – kifejezetten fallikus szimbólum is. Mindenesetre a tojás​​ anyaság-, vagy Földanyajelkép, mely ovális kultikus tárgyakban ölt testet.

A kisázsiai Kübelé (latin Cybele) istennőt mindenekelőtt egy tojás alakú kőben imádták. A görög világ közepén,​​ Delphoiban (gör. delphüsz, „anyaméh”) állt egy fél tojás alakú omphalosz („köldök”).​​ A​​ buddhista sztúpa félgömb alakú része az anda (tojás) nevet viseli, s a szibériai sámándobok egy csoportja úgyszintén tojás alakú.​​

A​​ kettősségekhez kötődést jelképezi az is, hogy világszerte több ősi mítoszban​​ a női ősprincípium kígyó vagy madár alakú istenségtől teherbe esik, majd – maga is állat alakban –​​ megtojja az őstojást. Innen származik a régi népek, törzsek eredetmondája is, ahol totemállatként, állat-ősként szerepel valamilyen madár (lásd: turul).​​

E teremtésmítoszok fontos mozzanata​​ a tojás kettéválása​​ jelképez áttételesen​​ minden kettősséget: férfit és nőt, könnyűt és nehezet, meleget és hideget, szárazat és nedveset stb (ld. kínai jang és jin).

A kettősség szélsőséges megjelenése​​ a tiszta lélek madárszimbóluma és a gonosz kígyószimbóluma​​ – mindkettő tojásból kel ki. Ide sorolható az a kettősség is, amely szerint a tojás mint szimbólum zömmel progresszív, termékeny, pozitív tartalmakat hordoz, ugyanakkor azonban​​ rosszindulatú mágikus hatalom​​ csírája is lehet:​​ a​​ lidérc​​ tojásból való kiköltésekor, vagy a halálos pillantású​​ baziliszkusz​​ képében, amit tyúktojásból (másutt: kakas tojásából) költ ki egy varangyos béka.


Újabb megközelítésben a (kettős természetű) halál és újjászületés,

feltámadás, megújulás szimbóluma is.​​ Mi több: a buddhizmusban​​ az anyaghoz kötött lét kifejezője, s héjának áttörése​​ az inkarnáció láncolatának megszakítását, a megvilágosodást​​ eredményezi. A számos hiedelemvilágban fellelhető lélek-madár kiszabadulása a tojásból ugyancsak a földi-anyagi léttől való leválás kifejeződése. Tojást,​​ mint a feltámadást segítő tárgyat​​ helyeztek a holtak mellé a sírokba​​ halál és a magzati állapot jelképeként.



A​​ megújuló- újjászülető természetre, az ehhez szorosan kapcsolódó​​ termékenységi kultuszra utal a tavaszhoz, tavaszünnepekhez kötődő tojás szimbolikája. (A vadmadarak az év során ekkor költenek először.)​​


A keresztény mitológia​​ természetesen​​ átvette az ősi ünnepet​​ – a​​ húsvét​​ formájában, ahol a leghangsúlyosabb a halál és újjászületés aspektusa.​​ A​​ Madonna-képeken ábrázolt tojás​​ viszont​​ a szűzi születésre utal. (A strucctojást és a hüllők zömének tojásait a Nap sugarai keltik ki, s ezt a Szentlélek általi szűzi megtermékenyítéssel hozták összefüggésbe.)


Emellett egy sereg pogány szokás is tapad a húsvéthoz:​​
hímes vagy piros tojás készítése​​ és ajándékozása,​​ a vele való játék​​ – tojásvadászat, tojásütés, tojásdobálás és gurítás.​​ Eredeti céljuk​​ termékenységvarázslás​​ volt, mint​​ több​​ más​​ tojásos szokásnak (csecsemő első fürdővizébe tojást ütni, lakodalomban az új asszonyt tojásra léptetni, vagy széke alá tojást​​ gurítani, hogy szapora legyen; a vetés sikerét tojás „elvetésével”; az állatszaporulatot tojás alomba dugásával biztosítani).​​



A nagy szimbólumépítő- alkalmazó festő,​​ Bosch számos képén​​ is​​ megjelenik a tojás-szimbólum. A​​ Szent Antal megkísértése-oltár középső táblaképén feltehetőleg a kísértő nőiségre utal.​​ A Gyönyörök kertje​​ c.​​ szárnyasoltár táblaképén a háttérben ábrázolt, tóból kilépő, újjászületett emberek az eredeti ősállapotot jelző tojásba térnek vissza, de csak ennek a triptichonnak minden szárnyán több, különböző funkciójú tojás-szimbólum is fellelhető.


szerző: Gál Judit karmaasztrológus

Honlap: www.karmaasztrologia.info

Facebook: Gál Judit (Karma Asztrológia)

Telefon: +36308966069

Online tanfolymra jelentkezés itt


Felhasznált irodalom:

Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Pál József – Újvári, Edit, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Közművelődési Tanszék.

Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár

Ted Andrews: Az állatok szimbolikája