Írta: Bihari Erika természetgyógyász
Annyiszor tettem már fel ezt a kérdést az elmúlt években. Régebben még azt gondoltam, hogy a világ gyógyítása, egy rajtam kívül eső történés lehet csak. Hiszen hogyan is tudnám én meggyógyítani egyedül ezt a Föld nevű bolygót, amikor olyan kicsike porszem vagyok benne.
A vágy tüze azonban ott lobogott bennem már gyerekkoromtól, mert hittem, hogy ez valahogyan mégis lehetséges. Akkor még nem voltak ismert eszközeim hozzá, hogyan tudnám ezt elkezdeni, aztán az élet megmutatta.
És milyen módon mutatja meg az élet?
Testileg és lelkileg is fájdalmas, keserű időszakokkal.
De mindez csak addig fáj igazán, amíg rá nem ébredsz, hogy minden egyes pillanat, amit szenvedéssel élsz meg, valójában érted van. Tudom, nehéz ezt elhinni akkor, amikor azt érzed minden ellened esküdött össze és ennél rosszabb vagy fájóbb már nem lehet.
Viszont sok mindent csak akkor értesz meg, mikor átkeltél a poklon és eljutottál arra a pontra, ahol megadod magad annak a folyamatnak, ami éppen zajlik benned és körülötted.
Annyiszor hallottam már, hogy a bennünk élő Isten vezet és irányít minket minden pillanatban és az ő segítségével tudjuk az életünkre vállalt feladatokat végig vinni.
De akkor miért hagyja, hogy szenvedjünk?
Ha szülő vagy, akkor te mit teszel a gyermekeddel amikor elesik? Először odarohansz és felsegíted.
Aztán legközelebb hagyod magától felállni a földről, mert ha mindig felsegítenéd, akkor sohasem tanulna meg magától felállni.
Szóval a Teremtőnk sem gonoszságból nem segít azonnal, ha valami bajunk esik, hanem azért, hogy megtanuljuk felfedezni azon képességeinket, amikkel megtanulunk magunk felállni a földről.
Bevallom akkor, amikor az első komolyabb betegségem megjelent a testemben, még fogalmam sem volt róla, hogy ez egy tudatos történése mindannak a fejlődési folyamatnak, amit bevállaltam erre az életemre. És arról sem volt tudomásom, hogy Isten ebben velem volt végig. Csak később értettem meg a miértjét mindennek. De megértettem. És ma már annyira hálás vagyok minden fájdalomért és tragédiáért amit végig csináltam eddigi életem során.
Ehhez azonban kellettem én, a nyitottságom ahhoz, hogy megérteni akarjam mi és miért történik velem. Valamint kellettek hozzá segítők, akik időszakonként megjelentek az életemben és a segítségükkel mindig tettem egy lépést afelé, hogy gyógyulni tudjak. Tehát a segítséget megkaptam mindig, de felállni nekem kellett.
Az a helyzet, hogy amikor feladatunk a fejlődés, akkor nem ússzuk meg.
Ha a pokol legmélyebb bugyráig is kell lemenni, akkor odáig fognak rugdosni minket.
Hogy kik? Azok a személyek és azok az élethelyzetek, amik szeretnék az értésünkre adni, hogy mit kell tennünk a gyógyulás érdekében.
És sajnos a legtöbben lemegyünk a tisztító tűzig, ami addig éget minket amíg meg nem tanuljuk a leckét.
És hogy onnan megtisztulva jövünk e ki, vagy perzselődünk tovább mindaddig, amíg ki nem dolgoztunk magunkból azokat a mintázatokat amik megbetegítettek, az csak azon múlik, hogy hajlandóak vagyunk e felelősséget vállalni az érzéseinkért, gondolatainkért és tetteinkért.
Dr. Csernus Imrétől hallottam először ezt a gondolatot, ami arról szólt, hogy mikor számít valaki érzelmileg is felnőtt embernek. Mindaddig gyermeki lélekkel éled az életed, amíg nem tudsz felelősséget vállalni mindezekért. És addig hibát hibára fogsz halmozni, egymás után jönnek a testi tünetek és futkározol újra és újra ugyan abban a mókuskerékben.
Tehát az önfejlesztés és öngyógyítás egy nagyon kemény munka.
Azt gondolom, egy élet is kevés hozzá, hogy megtanuljunk dolgokat végre másképp csinálni, gondolni és érezni. De pont ezért vagyunk itt és valójában ez a lényege az emberként eltöltött születéstől halálunkig tartó hosszú életéveknek.
Amint megtanultál egy leckét, következik a másik és csak akkor tudsz egy osztállyal feljebb kerülni, ha az adott életszakaszaid leckéit maradéktalanul elvégezted, a következtetéseket levontad és megígéred magadnak, hogy legközelebb másképp csinálod mint eddig.
Amikor eldöntöttem mi lesz a mostani írásom témája, még nem tudtam, hogy azonnal kapni is fogok hozzá egy kis segítséget, amivel össze tud állni mindaz, amiről írni szerettem volna ebben a témában. Ehhez segítségnek egy új kliens személyében érkezett meg ma hozzám egy velem egykorú hölgy, akinek konkrét életfeladata a felnőtté válás.
Persze mindannyiunknak feladata ez egy bizonyos szinten. Csak ő már olyan leckéket kap, amik nagyon is fájdalmasak. És miközben hallgattam őt és kezeltem a testi tüneteit, arra gondoltam, hogy Istenem milyen szerencsés vagyok.
Mert egy percig se hidd azt, hogy én meggyógyítok bárkit is. Nem.
Én csak a segítő kéz vagyok és egy elég sokmindent megélt lélek, aki azért van itt, hogy a saját gyógyulása által megtanítson másokat is gyógyulni. Ehhez persze kaptam a Teremtőtől két erős kezet, egy széles vállat a terhek cipeléséhez, két stabil lábat az egész napos álláshoz, egy mélyen érző lelket az empátiához, ami ehhez szükséges és egy hatalmas adag akaratot és kitartást hozzá, hogy végig tudjam csinálni, amit erre az életre vállaltam.
Hiszem, hogy nagyon sokan azért vagyunk ma itt és élünk át nehéz időszakokat, hogy hamvaiból feltámadt Főnix madárként tudjunk újra szárnyalni és magunkkal húzni másokat is.
Az öngyógyítás csodája mindenkinek megadatott.
Velünk született képességünk, amit csak azáltal tudunk felszínre hozni, ha megéljük, megértjük miért történik mindaz velünk, ami. Aztán pedig már csak a megfelelő eszközöket kell megtalálnunk hozzá és megtanulni őket használni.
A mai kliensem azt mondta miközben hulltak a könnyei a fájdalomtól, hogy olyan jó, hogy nem csak a testében található görcsöket találom meg, hanem az egészet vizsgálom, mindazt, ami elvezette őt odáig, hogy a fájdalomtól kicsorduljon a könnye.
És ez nem csak a fizikai fájdalmának könnye volt.
Tudatosan irányított kérdésekkel eljutottunk azokhoz a görcsökhöz is, amiket a lelkében cipelt. A mi dolgunk a holisztikus személélettel gyógyítás, amiben figyeljük ugyan a részeket, de látnunk kell az egészet is ahhoz, hogy ráleljünk a problémák gyökerére.
Annyi csoda áll a rendelkezésünkre az életben, amikkel gyógyíthatjuk magunkat.
Nemcsak a feladatokat kapjuk meg az életben, de a megoldókulcsok is ott vannak körülöttünk.
És hogyan kapcsolódik mindez a világunk gyógyításához?
Úgy, ahogyan egy csepp víz a tengerhez.
Egy homokszem a sivataghoz.
Egy csillag a világmindenséghez.
Minden a hatalmas egésznek egy apró pici része. És az apró pici részek nélkül nem létezhetne az egész sem, így önmagad gyógyításával, gyógyítod a világot is.
Köszönöm, hogy elolvastad az írásom és ragyogással teli napokat kívánok neked!
Erika
0 hozzászólás