Hurrá nyaralunk! – vagy mégsem?

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Nos Kedves Olvasó, megint egy olyan téma, amihez nem is igazán kell az asztrológia, csupán az a bizonyos jól bevált józan paraszti ész…

Itt a nyár végre, a nyári szünet, és a legaktívabb időszak energetikailag. Legtöbben ezért nem is tudnak csak úgy pihenni, hiszen túlcsordul bennünk az energia ilyenkor. Jönnek az egy hetes egész nap várost nézünk a 40 fokban, no meg túrázunk minden nap – nyaralások.
(Ami azt jelenti egyébként, hogy nem is ilyenkor kellene pihenni, hanem télen, de ez most mellékes.)

Nos, az analógiák és a szimbólumok szintjén tudom csak megragadni ennek a megint kulcsfontosságú témának a legfontosabb felismerni valóit.

Nem győzöm hangsúlyozni újra és újra ugyanazt. Próbáljuk meg a dolgokat a helyükön kezelni. Jól értelmezni, és helyesen élni, ráhangolódni, hogy mit kívánnak tőlünk a mostani idők.

Nem is olyan rég, mondjuk úgy a 70-es évek közepén „bezzeg az én időmben”, még nem is nagyon lehetett utazni, amikor meg igen, pénze nem sok volt az embereknek. Így, ha utaztunk, többnyire egyszer, vagy kétszer egy évben, és jobbára belföldre.
Azokban az időkben magától értetődő volt, hogy akkor megyünk szabadságra, amikor pihenni vágyunk. Kipihenjük az egész éves munka fáradalmait.

Ha a szabadságunkat arra használjuk, amire való, biztos, hogy nem folyamatos menéssel, túrázással, vagy éppen tennivalókkal töltjük. Ha ezt meg tudjuk tenni, nem is vagyunk fáradtak, és valójában a szabadság és pihenés fedőnév alatt kalandtúrára megyünk. Ami ugye egészen más.

Az a szomorú hírem van, hogy az Uránusz még mindig a Bikában van, ami pedig azt jelenti, hogy anyag szinten meg kell tanulnunk az önkorlátozást. (Most még Jupiter is ott van, ezáltal még inkább hangsúlyossá válik mindez).

Miért? Mert elszabadultak a korlátaink, a külső korlátok jobbára megszűntek, és torzítjuk a valóságot.

„Mert Ön megérdemli”…diktálják a reklámok…, de ki tudja, hogy én speciel mit érdemlek?

Ha egész évben keményen dolgoztam, akkor igen, szükségem van a szabadságra, és megérdemlem. Vagy a férjem dolgozott kőkeményen, és elkísérem a jól megérdemelt pihenésére. Vagy a gyermekem sportoló, vagy valamilyen plusz terhet vállalt egész évben, ezért elviszem kikapcsolódni.

Tehát a Bika Uránusz azt jelenti, hogy akkor menjek szabadságra, ha valóban szükségem van rá. Kimerültem, kevés időt töltöttem a családommal, szeretnék kicsit semmit sem csinálni, sétálni, beszélgetni, fürdeni, napozni, feltöltődni. Kicsit nem akarok főzni, mert egész évben megtettem, vagy egyszerűen végre kialudni magam normálisan. Együtt lenni a szeretteimmel.

Szükségem van rá, célom van vele, vagyis beviszem azért a Szaturnuszt.

Banálisnak hangzik, pedig nem az.

Nézzünk körül. Azt hittem nem jól látok, amikor azt olvastam egy hozzászólásban tavaly, hogy valaki horvátországi szállást keres, mert az elmúlt két hely nem tetszett nekik. Ami ugyanezen a nyáron volt! Vagyis már kétszer nyaraltak… és jön a harmadik. Lehet, hogy én vagyok érthetetlen, de talán ennyire nem lehet fáradt valaki… no meg én, ha fizetnének se pakolnék és utaznék ennyit. Már a gondolattól is elfáradok.

Sebaj, más ezt jobban megoldotta, szintén szállást keresve június közepétől augusztus végéig… Itt megint kikerekedtek a szemeim, és újra olvastam a mondatot, majd megálltam és meredtem belebámulta a semmibe, ezzel a felkiáltással: jééééé, ilyen van?? Nahát! Két és fél hónap…egyfolytában…

Repkedés össze-vissza, holott az utazásban a legjobb maga az utazás… nem az, hogy pár óra alatt hopp ott termek valahol, és napokig aklimatizálódom…

És akkor jönnek a hírek a megcsípte, cápa támadta meg, megfulladt, lezuhantak, lerobbantak, betegek lettek, nem élvezték az utat és kidobott pénz lett, betörtek közben hozzájuk, eltört, elszakadt, balesetük volt, ellopták az irataikat pénzüket, bírságokat kaptak parkolásért, gyorshajtásért külföldön, eltűnt az összes csomagjuk etc, etc.

A másik, ahhoz, hogy ha pihenni szeretnénk, vajon feltétlenül külföldre kell menni?

Valójában aki igazán fáradt, az nem vágyik 1-2 napos hosszú utazásra. Másrészt annyi de annyi csodálatos táj van Magyarországon, és nem utolsó sorban a pénzünket honfitársainknak adjuk, ha itt költjük el. Én bevallom őszintén legszebb nyaraim a Velencei-tónál voltak, pedig sok csodás helyen jártam Európában, évekig éltem Spanyolországban is. Amióta a férjemet ismerem a Balatonra is megyünk. Csodálatos…alig várom! Szeretem a tengert, nagyon is! Azonban az Idők szava most az önkorlátozásra hív. Ha valaki még nem látta a tengert, menjen el. De ne háromszor egy nyár alatt… végtére is szerintem ezt mindenki belátja, hogy ez túlzás.

Arra szólít bennünket a mostani időminőségi helyzet, hogy céllal, haszonnal, értelmesen, és visszafogottsággal éljünk. Ha nem tudjuk önmagunkat korlátozni, az élet lesz kénytelen, és az mindig jobban fáj sajnos.

Menjünk nyaralni, nem tilos! Dehogy is! Legyünk együtt a szeretteinkkel, kiránduljunk is, túrázzunk, kerékpározzunk, sétáljunk, együnk-igyunk, aludjunk, töltődjünk TERMÉSZETESEN.

De ésszel, normalitással, a helyzetünknek, és anyagi viszonyainknak megfelelően.

A gyerekeket pedig engedjük „legelni”, a nyár szóljon a vidámságról, kikapcsolódásról is, ne csak fejlesztő táborokról, kötelező olvasmányokról és hiánypótlásokról. Sok szülő magát elereszti teljesen, a gyereket pedig fejlesztési céllal egész nyárra bekorlátozza. Vagy ellenkezőleg, júniusban kinyitja az ajtót, aztán augusztusban találkoznak újra. Jusson is, maradjon is. Az arany középút mindig arany marad, a szélsőségektől érdemes tartózkodni minden téren.

Csodás szép nyarat, jó pihenést, feltöltődést kívánok Mindannyiótoknak, vigyázzatok egymásra!

Ha pedig egy utazás valamiért nem jön össze, azaz nem sikerül, higgyük el, az értünk van! Akkor az a legjobb számunkra.

Szeretet és áldás kísérjen utunkon

S M