Írta: Murányi Tímea

Az úgy történt egy szép nyár végi reggelen, hogy felébredtem, és elhatároztam, végleg megszakítom a kapcsolatom az én édes feketémmel, aki minden nap csak azon igyekezett, hogy engem felvidítson és boldoggá tegyen. De akkor mégis, miért tettem ezt?

Már a napját sem tudom, mikor lopta be magát a szívembe. Hosszú-hosszú évek alatt láthatatlanul az életem mindennapos részévé vált. Hozzá fordultam, ha fáradtnak éreztem magam, a közös családi összejöveteleken, a munkahelyi meetingeken, vagy épp amikor egy kis szünetre volt szükségem, vagy csak unatkoztam. Csodás közös pillanatokat adott a barátaimmal, szeretteimmel, amiket sosem feledet. De mára vége! Az elmúlt hetekben igyekeztem a lehető legtávolabb tartani magamtól, de az illata, ami a lelkemig hatolt, mindenhol kísértett. Nem tudtam olyan helyre bújni előle, ahol ne talált volna rám, vagy én őrá…

… és akkor egyszer sikerült elcsábulnom. Pedig azt hittem, örökre végeztem vele, és a cikóriakávé majd feledteti velem a hiányát… Épp a kedvenc könyvtáramban igyekeztem elrejtőzni minden elől a csodás könyvek közt, amikor több hét eltelte után ismét betoppant az életembe. Nem kérdezett semmit, csak jött a lehengerlő stílusával, illatos aromájával és már vitt is a bűnbe…

Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni! Az első korty egyenesen a mennyországba repített. Aztán jött a második… majd a harmadik… és szép lassan kiürült a bögre. Még egy kis ideig kellemes érzésekkel kecsegtetett, aztán jött a hatása. A szívem össze-vissza kalapált, kezem-lábam remegni kezdett. A szemem elkezdett vibrálni, és úgy bepörögtem, mint aki doppingolja magát. Aztamindenit! Mondtam is magamban, te aztán fel tudod turbózni az embert! Mégsem esett már jól. Nem is tudom, hogy bírtam éveken át ezt az állandó belső feszültséget, amit, mint kiderült, én magamnak okoztam a kávéfüggőségemmel.

Akkor jöttem csak rá, hogy milyen toxikus volt a kapcsolatunk. Elkezdtem felidézni az életmódváltásom pozitív hatásait, hogy már nem fáj a gyomrom, elmúlt a reggeli émelygés és hányinger, valamint a derékfájásom, mivel nem terhelem tovább a veséimet, így a mosdót is kevesebbet látogatom. Sokkal energikusabb vagyok és szellemileg frissebb, mióta nincs az életemben az én édes feketém, és ami a legjobb, elmúlt az az erős késztetés, hogy valamit minden áron meg kell adnom a szervezetemnek.

Leküzdöttem a függőségem, mert nem hagyhatom, hogy bármi vagy bárki uralkodjon felettem. Most a cikória a csendes társam, aki támogatja a szervezetem, ahelyett, hogy feleslegesen stresszben tartana, vagy elvenné az eszemet … Te mitől szeretnél megszabadulni? Írd meg nekem.

Szeretettel,

Murányi Tímea