Karácsonyi csoda

ÍRTA: SÓVÁRI MELINDA ASZTROLÓGUS

Emlékszem…amikor gyerek voltam…

Volt egy nagy piros hótaposó csizmám, amit nagyon rondának találtam, de jó meleg volt, és sosem ázott át. Volt egy overálom (kezeslábas) ruhám, amiben alig tudtam mozogni. Rettenetes volt. De meleg, és vízhatlan.

Télen ezekben kellett lenni, különben megfagytunk volna. A kesztyűim fel voltak varrva egy madzagra, és be voltak fűzve az overál ujjaiba, hogy el ne vesszenek. Nagyon bután nézett ki, amikor futottunk, és repültek utánunk a kesztyűk. Olyan bebújós sapkám volt, amiből csak a szemeim voltak kinn, és egy hosszú bojt lógott a fejem tetejéről a hátam közepéig, aminek semmi funkciója nem volt, de legalább az is baromi ronda volt.

Ebben a michelin-babaszerű öltözetben töltöttük az időt télen a szabadban, és szerettük. Nem, nem is, imádtunk kinn lenni.

Emlékszem szinte minden Karácsonykor volt hó, és hideg. Sokszor már halottak napján is hó volt, nem gondoltam akkor, hogy lesznek idők, amikor már nem így lesz.

Hogy a lányom már nem is tudja, milyen a fehér Karácsony. Sokszor odavágta a mesekönyvet, mikor kicsi volt, és azt kiabálta, hogy nem is igaz!

Nem ilyen a Karácsony! Miért van minden képen hó anya? Ez hazugság! Akkor elmeséltem neki, hogy milyen is volt a Karácsony gyerekkoromban…

Anyám vendéglátóban dolgozott, sokszor ünnepekkor a legtöbbet. Ki se látott a munkából, de mindig megvolt otthon minden, ami kellett.

Rendszeresen úszott ponty a kádban 24-én délelőtt, ami Szenteste már a tányéron volt. A Karácsonyi menü kőbe volt vésve.

Délelőtt már nagyon be voltunk sózva, szegény anyám a konyhában őrült tempóval próbált mindent elkészíteni.

Apám szerintem ilyenkor ment fát venni, jó lesz a maradék, legalább olcsóbb lesz. Sokkal előbb nem is lehetett volna, nehogy meglássuk. Az is lehet, hogy a kertben volt, és akkor faragta be a fát. Ilyenkor tilos volt már minden. Se kimenni, se felmenni az emeletre nem lehetett, nehogy megzavarjuk az angyalokat. 3 óra előtt indultunk a templomba. Anyám nem jött, neki főzni kellett (na meg feldíszíteni a fát, amit nem tudtunk még akkor).

Hegyen laktunk, sétával jó fél óra volt a templom. Nem siettünk persze, hogy anyámnak legyen ideje mindent megcsinálni.

Mentünk a Betlehemesre. Sose volt nagyelőadás, de nagyon szerettük. Utána mindig volt egy kis játékos kvíz, amivel sok-sok szaloncukrot lehetett kapni. Mindenki kapott, aki jól válaszolt, meg aki pont erre gondolt, meg az is, aki nem.

Ömlött! Míg a templomban voltunk 10 cm-t vastagodott. Csodálatos volt. Aztán haza indultunk. De nem egyenesen haza, minél több karácsonyfát kellett összeszámolnunk, így jó nagy kerülőket tettünk, persze azért, hogy anyám be tudjon fejezni mindent.

Ahogy hazaértünk, már semmi más nem érdekelt minket, csak az, hogy mikor csilingel az angyal. Nem láttunk semmit, mert a Karácsonyfát mindig az emeletre hozta a Jézuska, de addig nem mehettünk fel, amíg nem hallottuk a csengőt. Fura mód apám mindig ilyenkor ment fürdeni, csak mikor nagyobb lettem, akkor jöttem rá, hogy miért vitte magával a kávés csészét, és a kiskanalat. Hát persze, azzal csengetett.

Amikor meghallottuk a csilingelést, akkor rohanás! De olyan sebességgel, mint a villám. Megjött a Jézuska! Megjött a Jézuska! – kiabáltuk szinte önkívületben, még jó, hogy nem törtük össze a falépcsőt, szerintem az utcán is lehetett hallani a dübörgést. Szerintem apámék jót nevettek ilyenkor, hogy megint sikerült. Bevettük.

Valami hihetetlenül csodálatos volt, és persze elhittük, hogy az angyal csilingelt, és a kis Jézuska járt itt nálunk.

Persze, a bátyám már sokkal hamarabb rájött, hogy ez csak mese, de nem szólt nekem. Hadd örüljek minél tovább. Aztán, amikor már én is tudtam mi az igazság, nem szóltam, hogy tudom, csak én is odacsúsztattam az ajándékomat a fa alá, amit előre elkészítettem.

Sose lett kimondva, hogy nem a Jézuska hozza a fát, az ajándékokat. Nálunk most is Ő hozza, és igyekeztem pontosan ugyanígy csinálni mindent a lányommal, hogy átélhesse ezt a varázslatot. Egyedül az hiányzott, hogy amikor kijövünk a templomból, essen a hó.

Idén lehet, hogy megtörténik ez a csoda…azt mondják Szenteste havazni fog!

Bárcsak egyszer a lányom is átélhetné ezt a csodát! A legszebb karácsonyi ajándék lenne. Mindenesetre megyünk a Betlehemesre, és várjuk a Karácsonyi Csodát!

Mert ez az egyetlen, amit nem mi adunk hozzá az ünnephez, hanem jön. A legmélyebb szeretet tisztaságának szimbóluma, amit a Kis Jézus megszületésével a világnak adott. Önmagát. Egyformán gyönyörűvé és egyformává varázsolva mindent, és mindenkit. Egységben széppé téve a világot, a szeretet puha takarójával betakargatva. Nagyon várjuk Őt.

Áldott Békés Karácsonyt kívánunk Mindenkinek! 🎄⭐️

Szeretettel

S M