Volt valamikor réges-régen egy fejlett birodalom, ahol egy technológiailag és spirituális szinten is magasan fejlett civilizáció élt. Technológiájuk jóval előrébb járt, mint ahol a mai korban tartunk és a szellemvilág ismerete is tőlük maradt ránk. A gyógyítást magas szinten gyakorolták. Ugyanakkor valószínűsíthetően ez okozta a vesztüket is.
Platón görög filozófus szerint Atlantisznak két nagy korszaka volt, az egyik az aranykor, az angyalok korszaka volt, ahol éden és paradicsomi állapot volt. Három faj élt ebben a békés világban : az óriások, a kialakuló emberiség és a test nélküli szellemi lények (Atlantisz angyalai). A népet óriás papok vezették, akik a szent tudomány beavatottjai voltak és akik kapcsolatban álltak Istennel és az angyalokkal.
Sok idő elteltével az emberek kezdtek megerősödni ezért az angyalok elvégezve munkájukat magukra hagyták őket, meghagyva az óriásoknak is, hogy ők is ezt tegyék. Az emberek itt még szeretetben éltek, így tartották fenn ötödik dimenzióbeli rezgésszintjüket, figyeltek társaikra, segítették egymást, összetartottak és nemes lelkűen cselekedtek.
Minden információt, spirituális tudást telepatikusan kvarckristályokba töltöttek és raktároztak. Innen lehetett kisebb kristályokba letölteni és bárhova teleportálni. Az állam élén magas intellektussal rendelkező hat főpap és hat főpapnő állt. Felettük az Intergalaktikus tanács állt. Felelősségteljesen irányítottak és vezettek a nép jólétét szem előtt tartva. A gyermekek auráját megvizsgálták a tudás templomában azért, hogy tudásukat képességeik szerint fejlesszék.
A főpapok olyan nagy energiájú szent tereket hoztak létre, ahol magas frekvenciájú energiákkal teli tartályok álltak és bárki bármikor töltődhetett belőle. Itt minden ember rendelkezett gyógyítói tudással, de akiknek különleges képességeik voltak, azokat tovább képezték és a gyógyító templomokban tevékenykedtek. Itt inkább egészségmegőrzés volt a feladatuk, mint pl. csakra tisztítás színekkel, hangokkal, szimbólumokkal, ásványokkal, mert az emberek nem voltak betegek.
A másik korszak egy letűnt világot vetített előre. Már nem játszott szerepet se Isten se az angyalok, itt már az emberek önös érdekeiket nézték, azt hitték, hogy ők is Istenek és mindent szabad nekik, így mindent uralmuk alá akartak vonni, már nem a szeretet irányította őket és visszaéltek tudásukkal, erejükkel, hatalmukkal. Földrengés és hatalmas szökőár következtében 12000 évvel ezelőtt Atlantisz kontinense és szinte teljes lakossága elpusztult.
Hogy lehet, hogy ilyen fejlett nép ilyen magas tudással elpusztuljon? – tehetnénk fel joggal a kérdést. Azt mondják, a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni, ezért fontos, hogy mindig jóra használjuk a tudásunkat, maradjunk alázatosak és tartsuk tiszteletben a másik embert, élőlényt, élőhelyünket! Ha visszaélünk tudásunkkal, irányítani akarjuk a természetet és veszélyes kísérleteket végzünk, ez a kimenetele.
Ezt a mai világban tapasztaljuk saját bőrünkön, ugyanis most mi is efelé haladunk. Az emberiség a technika rohamos felgyorsulásával, a robotok, a mesterséges intelligencia fejlődésével, hatalmaskodó és Istent játszó természetével egyenes arányban pusztítja, kizsákmányolja a környezetét, a Földet, vizet, levegőt és élővilágát. Teljesen eltávolodtunk a természetes élettől és a természettől.
Alig érintkezünk közvetlenül a földdel, hiszen cipőben járunk és betonos, aszfaltozott utakon járunk. Beton falak között tartózkodunk szinte egész nap, félünk a friss levegőtől, napfénytől, bacilusoktól, lassan már egymástól is.
Milyen messze vagyunk már Atlantisz aranykorától!
De térjünk vissza Atlantiszra. Valószínűsíthető, hogy nem pusztult el mindenki, voltak akiknek sikerült megmenekülnie és a világ különböző részeire vándorolni, magukkal víve az atlantiszi tudást, hagyományokat.
Egyik ilyen kivándorló Atlantiszi Thot, más néven Hermész Triszmegisztosz Egyiptomban telepedett le, az amint fent úgy lent elvét tanította és a Smaragdtábla írójaként összefoglalta a tudás egy részét művében.
Egyesek szerint voltak olyan kivándorlók is, akik másik dimenzióban, -ami állítólag egy hegy belsejében van -, párhuzamos valóságban folytatták életüket és onnan segítik a mai kor emberét nagy tudásukkal.
Akárhogy is volt, de sajnos ismétlődni látszik az a szarvas hiba, ami Atlantisz vesztét okozta. A technológia és tudomány fejlődése mellett, ami fizikai szintű fejlődés, elhanyagoljuk a szellemi és lelki fejlődésünket, holott a legfontosabb feladat amire születtünk a lélek tapasztalása és az általi fejlődése.
A kényelmünkért az egészségünkkel és a környezetünk tönkre tételével fizetünk. Megéri, hogy kényelmesen és gyorsan utazva de üzemanyag gőztől fuldokolva élünk a városokban vagy okos házakban tapsra nyitódnak ajtók, kapcsolódnak fel lámpák/ gépek de elektro szmogban ülve mibennünk is egyre nagyobb a feszültség vagy mobilon bárkit bármikor felhívhatunk nem is kell találkozni vele, de elektromos hulladéktömegeit termeljük ki?
Sokszor nem tudjuk, hogy mi bajunk van, egyszerűen rossz a közérzetünk, nyomott a hangulatunk és eszünkbe sem jut, hogy a környezetünkből érkező káros anyagok vagy sugárzások lehetnek ennek okozói. Azért, hogy bármikor, bármennyit és bármit megehetünk, azzal fizetünk, hogy silány minőségű élelmiszerrel „ tápláljuk” szervezetünket.
Ha felelősséget vállalna mindenki saját tetteiért és nem másra mutogatna, ha a szeretet és tisztelet vezetné tetteit és nem gyűlölködne vagy kritizálna, ha türelmet és alázatot gyakorolna másik embertársáért és nem szidná vagy gyűlölködne vele, ha összefogna embertársaival és nem harcolna ellenük, ha ………. sorolhatnám még hosszan, de a lényeg, hogy a tudásunkat ne egymás ellen, hanem egymásért használjuk, mert közös az érdekünk, hiszen egy bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk és ugyanúgy tudunk tapasztalni érzékszerveink segítségével.
Ne rohanjunk a vesztünkbe és gondoljunk hosszú távra tetteink következményével számolva!
Még ha hihetetlennek tűnik, akkor is úgy van, ahogy Hermész Triszmegisztosz írta: Ahogy fent úgy lent, ahogy kint, úgy bent. Ezt az elvet követve, ha magunkban elindítjuk a változást, a környezetünk is követni fogja. Amit adunk, azt kapjuk vissza!
Ezt a mandalát azért festettem, hogy emlékeztessen Atlantisz arany korára és hogy felébresszen újra bennünket, mi is az igazi élet és boldogság!
Értékeljük magunkat, társainkat, élővilágunkat és élőhelyünket! Az aranykor ott van bennünk, emlékezzünk és tegyünk érte!
Hálásan köszönöm a figyelmet!
Szeretettel : Sziszka
