Szimbólumok – archetípusok 2.

Írta: Gál Judit karmaasztrológus

Az első részt itt olvashatod!

Amint az ember a Világmindenség jelképe, úgy a gyermek az​​ Őskezdeté, de ugyanannyira szimbolizálja a kezdet és a vég, vagyis a​​ körforgást, újjászületést​​ is. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az életerő, jövő, lehetőség jelképe. Az​​ egyszerűség és tisztaság, ártatlanság​​ fogalmai is csatlakoznak jelentései közé – hiszen a kezdetből kiindulva korlátlannak tűnnek a lehetőségek.

​​ A​​ hiedelmeknek, vallásoknak, teremtésmítoszoknak szinte kötelező eleme a gyermek is, akinek születését titokban tartják, illetve a gyereket elrejtik, mert meg kell óvni a fenyegető hatalmaktól (Zeusz, Romulus és Remus, Mózes, Jézus) – a jövő zálogaként, megújítóként, alapítóként (lásd: őskezdet).

Az a hiedelem, hogy a gyereket víz közelében élő állatok hozzák (pl. a gólya) azzal a hittel van összefüggésben, hogy​​ a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.

Ugyanakkor a Nappal – a férfi princípiummal – is azonosítják a gyermeket (Hórusz). A gyermeki lét a hindu hagyományokban az​​ ismeretek megszerzése előtti állapot. Kínában a bőség és szerencse jelképe. A konfuciánus tanokban megjelenhet az ősök reinkarnációjaként.

A taoizmusban a belső értékeket is jelenti. A Bibliában a gyermek áldás, ajándék. A már említett egyszerűség, ártatlanság, tisztaság.​​ A mítoszok istenei leginkább csodás születésűek, apjukat, anyjukat nélkülözni kényszerülnek, gyengék, kiszolgáltatottak, de isteni erejük és kvalitásaik folytán képesek nemcsak megmaradni, hanem győzni a nehézségek és az ellenséges világ felett.

A kör, kerék annyira ősi és archetipikus forma, hogy a kisgyerekek rajz (firka)-tanulásának már igen korai szakaszában is megjelenik.​​ Egyetemes kozmikus jelkép, méghozzá több jelentéssel.

Mindenekelőtt az​​ örök körforgás, a különböző időbeli ciklusok​​ az egyik tartalma. A másik térbeli (téridő-beli): a​​ Világ kereke, amelynek agya a Föld, vagy ha égi kerék, akkor a Sarkcsillag, tengelye a Föld forgástengelye, abroncsa a Nappálya, küllői az égtájak vagy a Nap 12 állomása – ha ennyi a küllők száma. Négy- illetve hat- nyolc- tizenkét küllőjű kerékábrázolás is gyakori, s persze mindegyik külön jelentéssel bír.

Olyan kerékszimbólumot is használtak, amelyben nincs küllő. Azokból a kultúrákból is maradt fenn különböző kerékábrázolás, ahol nem használtak semmilyen (malom- vízemelő- kocsi-) kereket.​​ Napszimbólum is többek között; a tömör, küllő nélküli kerék pedig Holdszimbólum.

A Napnak és Holdnak korántsem az egyetlen jelképe (ezekről majd lesz külön szócikkünk). A​​ harmónia​​ egyik megtestesítője​​ a tökéletes kör, így ez is gazdagítja jelentéstartalmát.

Utoljára hagytam, holott – számunkra legalábbis – az egyik legfontosabb üzenete​​ a Sors fordulataira való figyelmeztetés: egyszer fent, egyszer lent és mindig fordul, mindig mozgásban van. A​​ szamszára (létforgatag)​​ a reinkarnációs körforgásra,​​ a tarot-ban a Sorskerék vagy Szerencsekerék​​ főleg az adott életen belül esedékes változásokra utal.