Írta: Dr. Zám Mária tanár, táncterapeuta
A táncterápia mint önismereti módszer folytatása
A testet a táncterápiában úgy tekintjük , mint életünk történéseinek információs bázisát.
A táncterápia az egyént állítja középpontba, tapasztalati tanuláson vezeti keresztül. A test sejtszinten tárol minden általunk megélt élményt, emléket. A másik és a közösség, valamint a tér egymáshoz kapcsolására fókuszál. Ezeket az információkat sejtjeinkben tároljuk.
A tánc, mint információ feldolgozási lehetőség
Új nézőpontot és kapcsolatot alakíthatunk ki azokkal a régi élményekkel, melyeket sejtjeinkben tárolunk. A táncban való önkifejezés segítségével felismerhetjük és felülvizsgálhatjuk az automatizmusainkat, mintáinkat, a már nem tudatos mozdulatokat, testtartásokat. Gondolj pl. azokra, akik mindig lehajtott fejjel járnak, vagy az eltérő mozgás ritmusokra. Egész regényt lehetne írni ezekből a megfigyelésekből.
Üzenetek a testben
A test bölcsességének, a nonverbális üzeneteknek és a kreatív lehetőségeinknek nagy jelentőséget tulajdonítunk ebben a módszerben. A betegséget, tüneteket inkább jelzésnek fogjuk fel, mely megmutatja, hogy hol tartunk most éppen az életünkben, mi az, amin változtatni kellene.
A tánc ősi kifejezésmód
Az emberiség kezdetei óta kíséri, támogatja és gyógyítja az emberek életét a tánc, a tánc rituálék: termékenységi táncok, születési rituálék, az évszakok táncai, férfiasság táncok, harci és béketáncok. A ritmus összeköt bennünket a világ egészével, az univerzumon át a legkisebb közösségig. A ritmus maga a természet, a természetesség.
A természet közelében élőknek ez nem jelent gondot, hiszen a világ működésének ritmusában élik életüket. A mai embernek, a ritmusokon „túl kell élnie”, kiszolgáltatva a külvilág elvárásainak, a természettől, természetességtől egyre távolodó művi világban.
Mi a táncterápia?
A táncterápia ízelítőt kínál mindennapi életünk finom rezdüléseinek, a test és lélek együttes felfedezésére. Megmutatja, hol vagyunk nyitottak, hol zárkózunk el, hogyan reagál testünk a történésekre. Önismeretre tehetünk szert a mozgásban, a táncban. A gyógyulás útjára segít.
A tánc, mint önismereti lehetőség
Napi életünkben általában nem foglalkozunk azzal hogy mit érez a test. Vagy már csak akkor, ha nagy baj van, betegség alakult ki. A testünk finom jelzései soha nem hazudnak. Egy gyomor összehúzódás, ha találkozunk valakivel. Egy szemhéj rezgés, amit nem lehet leállítani. A bőr kipirosodása, az önkéntelen mosoly, a szív tájékát elöntő meleg, az élettel telt csípő. Még a nyelvünk is őrzi ezeket a kifejezéseket, ezért van jelentősége a nyelvi kifejezésmódnak. Mind árulkodó jelei annak, hogy mi az, ami jó nekünk, mikor félünk, mikor haragszunk. A mai rohanó világ mindenki számára stressz, pozitív és negatív értelemben is.
Milyen hatással van ez a testre?
Nézzük meg a sok elhízott gyereket, felnőttet. A mozgásszervi problémákat, a szomatikus zavarokat. A tánc, a mozgás képes „kitisztítani” a testben az energia útján, az áramlást akadályozó „kövületeket”. Lelki traumák, fizikai traumák által létrejött „betokosodott” információkat. A tánc képes ezeket az információkat átmozgatni, új kapcsolatokat létrehozni, új kötéseket teremteni.
Agykéreg és sejt
Az agykéregre, mely a legmagasabb rendű idegi működések központja, kapcsolódik a tudatos érzékelés, tanulás, memória, cselekvéseink tervezése, kivitelezésének irányítása, kreativitásunk, és más kognitív folyamatok, melyekért az agykéreg több milliárd sejtjének bonyolult hálózatai felelősek.
BERNHARD WALDENFELS
„A test problémakörét szemügyre véve nem szabad elfelejtenünk, hogy a test jóval több egy egyszerű példánál, mivel minden tapasztalat testi tapasztalat is egyben.
Szemben egy tiszta szellemi létezővel, ami lát, de nem látható, és szemben egy tiszta természeti dologgal, ami látható, de nem lát, a testet az jellemzi, hogy mindkettő egyszerre: látó és látható, halló és hallható, tapintó és megtapintható.
Nem a téren és időn kívüli senki földjén, és nem is a tér és az idő valamely tetszőleges szegletében találunk rá, a test sokkal inkább az itt és a most-hoz, az idő-tér keletkezési pontjához tartozik. Az idő- és térképző fungáló test ugyanakkor egy időbeli-térbeli corpus vonásait is magán hordozza.”
A test csak az itt és most-ban képes létezni,
minden, ami arra kényszeríti, hogy ne így tegyen, megbontja a harmóniát a hármas egység, a TEST-LÉLEK-SZELLEM között. Vagyis, amit gondolok, érzek és cselekszem azok egyensúlyban kell hogy legyenek. A táncterápia ezt az egyensúlyban levésre való „törekvést” tudja számunkra megtanítani.
Ritmus a természeti népeknél
A természeti népeknél a ritmikus tánctevékenység nagyon fontos szerepet töltött be a törzs életében. Nemcsak szorosan kapcsolódott a varázslathoz és a mágiához, de életük minden területét és szakaszát áthatotta. Tánc nélkül szinte elképzelhetetlen volt mindennapi életük:
· táncoltak, ha vadászni mentek, vagy ha onnan visszatértek;
· táncoltak, hogy bő legyen a termés;
· táncoltak, ha valaki megbetegedett és gyógyulását szerették volna;
· táncoltak, ha valami öröm vagy bánat érte őket.
Azonban nem kell ilyen messzire menni,
hiszen a magyar zenei, tánc folklórban is megtaláljuk ugyanezeket az elemeket. Igaz már a mindennapi életben a magyar társadalomban ennek már nincs szerepe. Ünnepek, családi összejövetelek idején még néha-néha visszajutunk eredeti önmagunkhoz a táncban, de kevésbé kerülnek már elő az autentikus tánckoreográfiák, az ősi magyar ritmusok.
A ritmus maga a természet, a természetesség
A természet közelében élőknek ez nem jelent gondot, hiszen a világ működésének ritmusában élik életüket. A mai embernek a ritmusokon „túl kell élnie”, kiszolgáltatva a külvilág elvárásainak, a természettől, természetességtől egyre távolodó társas világban.
A szakralitástól megfosztott mindennapi létben megjelenő ritmusok elveszítették harmonizáló, kiegyensúlyozó szerepüket. Az ember és a természet között megbomlott az egyensúly,az autentikus kapcsolódás elvesztése miatt nehéz a mindennapokban megtalálni a harmonizáló ritmusokat. Éjjel dolgozunk, nappal sokáig alszunk, zaklatott lelkünknek jobban esik az ordító zene, mert mi nem merünk ordítani – pedig szeretnénk.
A táncterápia forrásai
A táncterápia a klasszikus táncból, a pszichoanalízisből, és a mozdulat elemzés módszeréből alakult ki. Illetve ezeknek a módszereknek a tapasztalataiból és eredményeiből táplálkozik a táncterápia elmélete és módszertana.
Újabban leginkább a body work, szomato pszichoterápia, a különböző test tudatosítást segítő terápiák, mozgás terápiák hatnak a táncterápia alakulására. Ezen kívül a művészetterápiák szinte minden ágából táplálkozik és egészül ki egy-egy táncterápiás foglalkozás.
Az elméleti és gyakorlati elődök közül – a teljességhez akár egy könyvet is megtölthetnénk – néhány ismert név:
Berczik Sára
Ő volt a ritmikus sportgimnasztika megalapítója. Technikája már a gyermekkorban alkalmazható. Tartásjavító táncgimnasztika. Nagyon fontos számára a test dinamikus, plasztikus, esztétikus képzése.
Dienes Valéria
A magyar orkesztika megalapítója. Tanult Isadora Duncan bátyjánál, és elhozta a szabad tánc módszereit hazánkba. Fia, Dr. Dienes Gedeon folytatta munkásságát.
Isadora Duncan
A modern tánc “anyja”, a solar plexus (a test központja) “feltalálója”! Az antik görög kultúra ihlette művészetét és műveit. A szabadtánc hírnöke.
Nem volt egy táncos alkat (magas és erős testalkatú hölgy volt), de a lelki kisugárzása olyannyira erős volt, hogy mindenkit magával ragadott előadói képessége. Bejárta Amerikát és Európát is meghódította. Az 1900-as évek elején Budapest is a lábai előtt hevert. Viharos sikert aratott művészete. Isadora nem szerette a kötöttséget, iskolájában a szabad táncolásra ösztönözte tanítványait. Lélekből táncolt.
Marta Graham
Martha Graham volt az első, aki technikát alakított ki a szabad táncban. 1936-38-ban már használta a saját maga által kidolgozott technikát. Ő a Denishawn ( Ruth St. Denis és Ted Shawn által alapított) iskola tanítványaként kezdte. Egy idő után megelégelte a cizellált pózokat, stilizált táncokat. Az érzelmek belső rezdüléseit figyelte, milyen reakciót vált ki a testben. Ezeket vizsgálva és felhasználva kezdte a technikáját csiszolni. Számára az volt az igaz, ami a lélekből fakadt. Technikája kemény volt, a talajon ülve zajlottak a gyakorlatok.
Kezdetekkor még csak nők voltak a csoport tagjai, később már férfi táncosokat is alkalmazott. Martha a görög mitológia alakjainak sorsáról és személyeiről formázta meg műveinek mondanivalóját.
Rudolf Laban – 1879
Teljesen új, misztikán és extázison alapuló, lenyűgöző mozgásvilágot tárt fel. Tanításának átütő erejét az eltökéltségen és vallásos hiten alapuló filozófia, és személyiségének rendkívüli, karizmatikus ereje adta. Vonzó, férfias alkatával, érzéki arcával, szépen formált kezeivel, átható nézésével ellenállhatatlan volt, különösen a nők számára.
Áhítattal vegyes tisztelet vette körül:
„… ott áll Laban, dobbal a kezében, rögtönzésre és kísérletezésre mindig készen, Laban, a mágus, egy ismeretlen vallás papja, az imádott hős, egy álomszerű és mégis állandóan valóságos birodalom királya” – emlékezett Mary Wigman találkozásuk első éveire.
Az autentikus mozgás és tánc cikkemet itt találod.
Ennek a cikknek az első részét A táncterápia mint önismereti módszer- pedig itt találod. A befejező rész Önismeret és tánc címmel folytatódik.
Dr. Zám Mária
