Egyensúly és karma

írta: Medek Tamás spirituális író

Az életben minden az egyensúlyra törekszik és minden a lehető legigazságosabb. Bár ezt az állítást, főleg a második felét, aligha hisszük el, hisz a világban, az életünkben éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.

• Látjuk a világban az elképesztő gazdagságot és a mérhetetlen szegénységet.
• Látjuk hogy valaki nyolcvan évet él meg egészségben, míg mások alig élik meg a gyermekkort, azt is betegeskedve.
• Látjuk ahogy valakinek szinte minden összejön, amit szeretne, másoknak szinte semmi.
• Látjuk, hogy valaki idilli körülmények közé születik, mások felfoghatatlan nyomorba.
• Látjuk, hogy sok esetben éppen nem azon csattan az ostor, akin reálisan nézve kellene, hanem a legártatlanabb szereplőkön… és még sorolhatnám.

Joggal tesszük fel a kérdést, hol itt az igazság? Milyen Isten az, aki ilyet megenged?


Valójában azonban csak addig tesszük fel ezeket a kérdéseket, amíg azt hisszük, amíg csak azt fogadjuk el, hogy ez az egy élete lenne mindenkinek.

Egyes vallások ezt tanítják, igen. Hogy egy életünk van, s ahogy abban viselkedtünk, úgy ítéltetünk majd, s annak megfelelően vagy az örök kárhozat vagy az örök paradicsom a jutalmunk.

A testi érzékszerveinkkel felfogott észleléseink és a tudatunk mostani emlékei is csak a jelen létezést támasztják alá, igen. Hogy ez az egy életünk van, és a létezésünk a testi megfoganásunkkal vette kezdetét, és a testi halálunkkal le is zárul.

Ezek a nézetek azonban nem ismerik el a reinkarnációt. Nem ismerik el, hogy jelen életünk csupán egy apró láncszeme a teljes létezésünknek.

Az én ismereteim szerint kétségtelen, hogy nem most élünk először és nem is utoljára – a testi világban.

Egyrészt, mert az általam eddig megismert bizonyítékok (egyes halál közeli élmények, regressziós hipnózis beszámolók, egyes gyermekek élményei, stb.) ezt támasztják alá.

Másrészt Isten igazságos voltával sem fér össze, hogy egyik gyermekének pár évet adjon, nyomorban, betegségben, másiknak pedig nyolcvanat örömben és jó létben, s mindezek után még ugyanúgy, ugyanolyan mércével is bírálja őket, örök szenvedésre vagy örök üdvösségre ítélve. Harmadrészt az általam követendőnek vallott szellemi közlések, tanítások is ezt erősítik meg.

Az emberi lélek a létezésének reinkarnációs időszaka alatt hol testben él a fizikai világban, s hol test nélkül a szellemi világban – melyek közül ez utóbbi az igazi otthona.

Míg odaát mindenki csak a saját fejlettségi szintjével azonos lelkekkel van együtt, itt eltérőekkel is, hogy egymástól tanulhassanak. A szabad akaratával bármit megtehet másokkal és magával is, de minden egyes tettéért felelősséggel tartozik, melynek visszahatását viszont viselnie kell.

Ez a törvényszerű folyamat a karma, melyet felsőbb szellemi erők felügyelnek.

A cél azonban e visszahatással a legkevésbé sem a bosszú, s az ezzel járó kéjes elégedettség – ezek csak emberi fogalmak. A karma a tanítást szolgálja, és alapvető, egyetlen célja: éreztetni az adott lélekkel, amit korábban másoknak, másokban okozott, hogy megtanulja, mit jó tenni mással és mit nem, elérvén, hogy minden lélek egyre inkább a jót kívánja másoknak tenni.


Mivel nem a bosszú hajtja a karmát, hanem a tanítás,

ezért nem az az elsődleges cél, hogy mielőbb visszaadja valakinek a tettei hatását, hanem az, hogy akkor adja vissza, amikor az adott lélek a legoptimálisabban tanulhat belőle. Amikor a szellemi vezetői úgy látják, hogy az adott visszahatásból a legtöbbet tanulhatja, amikor a legvalószínűbbnek látják, hogy az illető tanulni is fog belőle.

Ezért a karma egyénileg változó idővel hat vissza mindenki esetében – van, akinek még abban az életében és van, akinek egy másikban.

Vannak olyan személyek – korábban már írtam róluk – akiknél szinte azonnal visszahat a karma. Akik egész életükben azt tapasztalják, hogy bármit is tettek másokkal, azt nagyon hamar maguk is visszakapták.

Ezek a személyek viszonylag fejlett lelkeknek minősülnek,

akiket az isteni gondviselés már szigorúbban vesz, valamint jól tudják, hogy a visszahatásokból azonnal képesek érdemben tanulni, illetve képesek felismerni a karma létezését, s így másoknak is megerősítést tudnak adni, mások hitét is képesek erősíteni a karma létezését illetően.

Amíg a testi életünkben élünk és döntően ezt az egy életünket vesszük alapul és fogadjuk el, addig tehát egyértelműen azt látjuk, hogy teljes igazságtalanság és káosz uralkodik a világban, sőt, ennek mértékét még csak fokozódni láthatjuk.

Azonban ha megértjük és elfogadjuk, hogy számos életünk van, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz és melyek közül a jelen életünk csupán egy apró láncszem, akkor láthatjuk, hogy összességében nézve minden az egyensúlyra törekszik és minden a lehető legigazságosabb – de ehhez életeken átívelően kell gondolkodni tehát.

Ez a gondolkodás nekünk itt és most bár furcsa lehet, de a létezés nem gondolkodhat másként, hiszen egy életünk alatt nem történhet meg minden, amihez több száz (vagy akár több ezer) áll a rendelkezésünkre.


Minden tökéletesen illeszkedik mindenhez és mindenki tökéletesen illeszkedik mindenki életébe – kölcsönösen.

Minden akkor következik el, amikor annak megtörténtére a legoptimálisabbak a körülmények, szellemi szempontból. De elkövetkezik, amikor el kell következnie.

Hogy amit megbontunk egyensúlyt, az előbb vagy utóbb, de újra egyensúlyba álljon vissza. A természetben és a létezésünkben is erre törekszik minden.