Az élet napos oldalára kerülni létfontosságú kérdés…

Írta: Steiner Gergely asztrológus

…de ennek ára van!

A hozzám fordulók kérdései kapcsán gyakran felvetődik bennem, honnan van némelyek fedezetlen bátorsága arra, hogy a másik embert porig alázza, miközben az „birkamód” tűri, nem szól! Vagy megérdemli a sorsát, mert azt kapja, amit érdemel, vagy egyszerűen csak mulya! Hol van az a gomb, amit valaki korlátlanul nyomogathat, és hol van az, amelyiket az „áldozat” tudatosan ki tud kapcsolni?

Létkérdés az élet napos oldalára kerülni, de ennek ára van. Kell néhány fricska az észretérítéshez. Meg lehet sértődni, de jobb erősnek lenni, mint erőlködni!

Kérdéseket sorakoztatok fel kulcsszavakból, majd olvashatja ennek definícióját, és a megoldást. A kérdéseket felteheti önmagának, de mástól is „megkaphatja’. Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta, több évtizedes tapasztalataimat osztom meg az érdeklődőkkel.

Definíciója: ezen gondolatainak szatirikus jellege táplálja a hiúságát, megerősítve önmagába vetett elsőbbségi hitét, a mérhetetlen önzését. Betetőzvén azt, eme szarkasztikus részletek mellett közvetlenül ki nem mondott mini diagnózist küld a másik felé: te egy senki vagy!

Megoldás: beszéljünk egyenesen! Egy idő után önzésére megvetés lesz a jutalma. A túlzó Kos által igazságtalanul megregulázott áldozat sarkon fordul és elhagyja. Csak így tudja túlélni a Kos ámokfutását, főleg akkor, ha minden előképzettség nélkül osztja az önfejű parancsokat. Ebben a helyzetben még mindig jobb a vereséget elszenvedni, mint elviseli a kaszárnya stílust, amit ő soha nem ismer fel, vagy el! Ha nem, magára vessen! Ha igen akkor nyert, de mindenki, nem csak ön !

Definíciója: ássunk előbb egészen a gyökeréig, nézzük meg, hogy egy (konok, mozdíthatatlan) fát akarunk-e kivágni, vagy csak egy gazt szeretnénk kitépni. Aki már rég megtollasodott, marad abban a hitben, hogy a „kukacok, mind csórók”. Aki nagy szegénységből tornászta fel magát, az sem különb ennél. Mivel a konokságban hatalmas érték is tud lenni, valami mindig „ordítani” fog. És ha szó így hagyja el a száját, akkor a gyökérség bizony-bizony megmaradt!

Megoldás: sokszor három perc is elég – neki, nekünk is – gyakorolni a türelmet! Megy? Egy frászt, elsőre nem! De muszáj ezt kivitelezni, másként elszaporodik a vadkender a háztájiban. Engedelmesen kell hagyni (önmagunkban) a „béketűrés” képességeit kicsírázni. Ha ez sikerül, akkor a következő három percben szárba szökken a megértés is, végül a harmadik harmadban béke lesz nem siralom – így mindenki csak jól jár!

Ikrek: hazudsz!

Köztudott dolog, amikor idegesek vagyunk, akkor olyant is mondunk, amit nem is akarunk, egyszerűen csak úgy „jön”! Önben hatványozottan jön, akár az anyós, akkor is, ha nem várjuk!

Amikor meg kinyitja a száját! – , de ne ragadjunk le az anyósnál, mivel az Ikrekről beszélek! Ideges állapotában, mint egy tehervonat két vágányról csőre töltve jár a keze-lába, mint a mozdonykerék.

Úgy lekapja a fejünket észre sem vesszük, majd befejezi: Na, most beszélj, ha tudsz!

Definíciója: idegei állományán múlik szinte minden! Amikor felismerjük rajta a kapkodást, akkor fogyott el körülötte a levegő. Amikor veszi a bátorságot, hogy kérdez bennünket, mivel irtózatosan kíváncsi (bántó) kérdéseket tesz fel, akkor is tőlünk veszi el a levegőt! Amikor pedig árulkodik, akkor itt van nálunk a vég, mert belénk fagyasztotta a szót. Egyszerre jövünk rá: egy értékes barátot veszítettünk el egymásban!

Megoldás: akinek nincs retorikája, az ne is vegyen belőle leckét, hanem csak szívjon mélyen egy nagy levegőt! Ez is ingyen van, mint az, hogy vele kapcsolatban az éppen aktuális apró-cseprő dolgokon felidegesíti magát. Amikor a karjelzéseiből érződik a „kezdi elveszíteni az intelligenciáját” állapot, akkor adjon a keze ügyébe valamit! Csak ne kést, villát, és ollót! Tapasztalni fogja, hogy elnémul! Miért? Hát azért! Csinálják! Még meg se próbálták, nemde bár?

Definíciója: csakis egy „kiéheztetett” tesz ilyet! Nagyon valószínű, hogy gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, így önhibáján kívül – nincs jó példa előtte –, „szellemeskedik” (őseit kísérti vele)! Jobban mondva álomvilágba kerül, és elképzeli a dolgokat, hogy ő nem tesz úgy, mint anno azok, mert ő jobb. Gyakran az itt a bökkenő a (saját) kerítésén túl már elfogy a tudománya, probléma esetén előveszi a nagymama lekvárját, amivel azt jelzi: nem akarok felnőni!

Megoldás: miután egy nagy gyerekről van szó, akkor kell elcsípni, amikor „jól áll a Hold”! No, persze nem minden esetben így, de kicsit hasonlít ehhez a dologhoz! Érzelmi ámokfutása végére akkor lehet sikeresen pontot tenni, amikor valóban csak a csillagok vannak fent az égen, sötét van, mivel akkor tettre kész (szexuális dolgok rendezésénél is be szokott válni)! A gyertyafényes vacsoránál is „igazi” arcát mutatja gyermekien elasztikus szemlélettel békésen „hadra fogható” – család motorja ennek utána!

Oroszlán: hülye vagy?

Ön gyakran állítja, hogy „született uralkodó”, de mélységében fogalma sincs, hogyan kell ezt csinálni. Főleg kint (a pusztában), hogyan kell ezt „gyakorolni”!

Sok pondró veszi körbe, és ettől többnyire beájul! Híres arról, hogy „bealszik”, és ha éppen ezt a műveletét mások bármi okból megszakítják, akkor önből előjön az „állat”! Napközben transzból önt felkölteni, ez durva! A „most hülye vagy?” beszólásra, a kérdező már meg is oldotta az ön vacsoraproblémáját.

Definíciója: mediterrán típus! Minden (hivatásos) lélekbúvár tudja, hogy a forró vidékeken délidőben ez az ember a jéghegy csúcsán is elalszik. Mindenütt, mert nem csak így akarja, hanem mert ilyen a természete! Az Oroszlán, még ha főnök is ráadásul, délben, mint egy álomkóros jár-kell, ez nála életritmus.

Aki ekkor félálmában beszól neki, ne csodálkozzon, ha másnap veheti a munkakönyvét. És nem tudja mire vélni. Nos, elmondom, ha egy „nagymacska” bealszik, azért még nem hülye, mert közben hall és lát is!

Megoldás: azt hiszem mindet elmondtam! Miután, nem csak másoknak szükséges tudni a „kiskapuról”, jó maga (is) olvashatja! Ahogy kezdtem, nem másokon kell uralkodni, hanem olykor – ez az egyszerűbb – önmagán! Valóban, hatalmas kincs birtokában van ezzel a jeggyel! Ez is csak akkor ér igazán valamit, ha tudja használni. Így, most kétélű a dolog, egyfelől a „lámpás ember” délben ne kiabáljon „nyugovóra vágyónak”! Tudnia kell, csak akkor sikeres, jó uralkodó, amikor az alattvalói úsznak a boldogságban. Mindegy, hogy ha alszik, vagy ébren van – ezt ön, és önök is látják magukon!

Egyetlen mondatával úgy a sarokba tudja szorítani az embert, ahogyan a macska az egeret! Hogyan lehet azt elfelejteni, hogy az egér is tud valamit (sajtot „kóstolni”), miközben ön belenyal(hat) a tejbe! „Bagoly mondja verébnek, nagyfejű” esete áll fenn úgy, hogy lapozzunk!

Definíciója: tipikus eset, amikor a „ne szólj szám, nem fáj fejem” eset áll fent nála! A másik: „Amit szabad Jupiternek nem szabad a kisökörnek”, amikor a „csoki visszanyal”! Alapos ember lévén látszatra, tanári könnyedséggel mozogni nem nagy kunszt, ám egy kissé átlátszó. Idegember, és belül fél, mert módfelett ügyel a részletekre. Remeg, akár családi kép a traktoron.

Megoldás: nem árt, ha más is olvassa, mi lenne, lehet jó neki! Egész földkerekségen nincs olyan ember, még maga-maga sem aki tudná, hogy ön mitől, kitől, miért parázik. Önmagának tesz jót azzal, ha belátja, nem azért nem vagyunk képesek „pontosan, szépen dolgozni”, hogy önre szándékosan csapást mérjünk. Számoljon el tízig, vagy akár húszig – használ önnek is! Van másik! Írja ki magából, de ezt senkinek se mutassa meg. Pár nap múlva önmaga nevet rajta, hogy: Ezért hisztiztem?

Mérleg: szánalmasan nézel ki!

Tipikus kutya-macska eset! Házon belül együtt nőtt fel ez a két ártatlan teremtmény, de mindenki tudja ha „megnyomnak egy gombot”, máris kész a cirkusz! Hihetetlenül szimpatikus önnek, hogy – ami sokszor igaz is – a legszebb embertípusok innen kerülnek ki, de ha elkezdi valaki fikázni, egyszerűen „bevadul”!

Nem igaz, hogy a Kos a fő-fő agresszív, hanem épp ön az, aki brutálisan „átvedlik” mégpedig hihetetlen semmiség miatt! Vagyis, házon kívül-belül tök mindegy ki a kutya, ki a macska, totál „elszáll”, ha valaki itt is, ott is támadja, a szépségi privilégiumát. Mosolyogva töri szét a tükröt: a konkurencia fején és most nézd meg magad!

Definíciója: soha nem hiba, ha valaki nehéz eset! De maga magának! Hallatlan, hatalmas feszültségben éli meg a társkapcsolatában adódó békétlenséget! Minden e körül forog, hogy szó szerint képes pánikba esni, hogy a szeretett személy megunta. Nála mit ér a szépség, a jóság, a harmónia, amikor kiesett ennek-annak a kegyeiből. Persze, hogy ennek vannak „mellékhatásai”! Senki sem erre a jegyűre gondolna, pedig első az elsők között: iszonyú féltékeny! Hogy miért nem vesszük észre? Mert jól tudja palástolni, hatalmas színész!

Megoldás: annyi egyszerű itt a diagnózis, hogy szinte mindenkinek a szája tátva marad tőle. Ilyen egyszerű lenne? Igen! Azzal, hogy eljátssza a „haldokló hattyút” másnak nem lehet egyszerű megállapítania, hogy valójában miért is aggódik. Miközben több figyelmet igényel a „jelentése” (esze ágában sincs meghalni)! Kulcsszó, az aggodalom, és ennek a „célja” mások az ön társaságában jól érezzék magukat! Mi lenne az egyszerű? Ön érezze jól magát – ennyi!

Definíciója: csak ő tudja, mi zajlik a lelke mélyén (pokol tüze forr). Szinte minden esetben az elfojtott, rejtegetett düh, sokszor a pánik, frusztráltság hoz olyan hormonokat működésbe, hogy a levegőben lehet érezni körülötte a „vihar előtti csendet”! Ennek valódi okát sokszor maga sem tudja. Ismerik a történetet: minden sértés, bántás után belever egy szöget a fába haragja elfojtására, és ugyan kihúzza a megbocsátáskor, de ennek nyoma nála örökre ottmaradt!

Megoldás: mi lehetne, amikor jó maga sem tudja igazán! Állandóan szembesül vele amikor csőre töltött szögbelövővel jár-kell közöttünk, és az oldalszerszáma a szögkihúzó! Sem a fenyegetés, sem a szép szavak nem használnak. Talán csak akkor, ha felismeri – szerencsére kiváló önelemző, sőt öngyógyító is – , hogy fokozatosan csökken a nemi vágya, képessége! Ha férfi, ha nő, egyszer csak a küszöbön áll a frigiditás, vagy az impotencia. Akkor előveszi a „gyógyerőit”, hogy így nem mehet tovább! Ön is tudja, itt a sötétségben nem csak „gonosz erők” vannak!

Nyilas: annyi az eszed, mint egy tyúknak!

Mindenkivel ellentétben jó „jel”, amikor önben megnyomnak egy gombot a tegezből előkapja a mindig kézre álló nyilat, és visszalő! Igazán, nem is olyan rossz!

Akinek olyan kiváló a retorikája, amilyen önnek, nem hiszem, hogy valamitől is félnie kellene. Csakhogy amikor „elszalad a ló”, meg van győződve a tévedhetetlenségéről, átvedlik „okos tojássá”, és akkor megtörik szalmából készült páncélja!

Okoskodásával, olyannyira megsérti önön magát, hogy ekkor bárki készíthet önből tojásrántottát, vagy akár tükörtojást is!

Definíciója: egyáltalán ne tűnjön okoskodásnak innen, de örök tény, ha ez nincs, akkor itt semmi sincs! Érthetőbben! Nyilas is, mint a Vízöntő egy dologtól tud szenvedni, de akkor nagyon – szabadságában bárki, bárhogyan korlátozza, „ölni tudna” (hasonlat csupán, de így legalább érthető)! Az az általános gyakorlat, amíg „versenyben van” – nincs elhízva, tud mértéket tartani italban, stb. – nincs gond! Amint akkora lesz, mint egy hordó, és a régi dicsőségéről papol, akkor bizony ellőtte az összes tudományát…

Megoldás: cimborájával kezet foghat – Vízöntővel – abban, hogy ezt is elolvassa, és „minden nagyon jó, minden nagyon, szép (én akkor is) mindennel meg vagyok elégedve” – mondja, és „mondd csak” felkiáltással háttal felül a lóra, majd elvágtat! Vannak „népek”, akik így is meg tudják ülni a lovat ideig-óráig, csak a maga-maguk szórakoztatására. Megoldás itt, legyen egy cél, ha van, minden jól van! Még egyértelműben, dolgok közepette tud nevetni a saját bakijain, leghosszabb életű (olykor akkor is, ha ki van már kerekedve)!

Csörtet előre, és ön az akinek elmondják „határ a csillagos ég”, és – fájni fog – a fájdalom küszöb kitolásával úgy tör előre hideg-rideg módon, vakon engedelmesen követi az olykor eszetlen „felsőbb utasításokat” – rejtett kisebbségi érzetét álcázva ezzel!

Definíciója: alig akad olyan, aki ennyire kényes lenne a hírnevére, tekintélyére, illetve a rangjára! „Nem élné túl”, ha rossz fényt vetne magára bárki, vagy bármi is. A gátlásosságát fedi el, midőn túl buzgalmában valaki bemerészel szólni fenti módon! Minden olyan mást csinál, hogy megőrizze a hidegvérét, le ne lepleződjék. Minden kétséget kizáróan kiváló építőmester! Ha felismeri rosszat tett, lebontja önön magát is újra, hogy jobb alapokon álljon!

Megoldás: nagy talány, mit is kellene ekkor jól tennie? Nos, napközben ágas-bogas teendői közben fel sem tűnik, itt-ott beveri magát, és a testén kék-zöld foltok jelennek meg. Miközben senkit nem vágott szájon, bele se kötöttek, csak nekiment épp az íróasztalnak, vagy a munkapadnak! Félreérthető, élete párja mást is feltételezhet, kínos tud lenni. Az igazság: teste és a stressz fekete fellege jelzi, nem vette észre valakibe megint belegázolt! Elviekben jól bírja az italt, de amikor maga alá issza magát, az a vég! Elég érthető voltam, ugye?

Vízöntő: nagyon alacsony a kerítés már megint nálad?

Sokszor itt meg áll a „tudományom!” Vigasztal, amikor „kicsapta a biztosítékot” nálam, akkor örömmel konstatálom az események után, hogy ön ugyanúgy meg van lepődve a dolgokon, mint én. Pitiáner dolgokon, – ha összefut a tej, vagy a pénztárnál elszámolja magát a pénztáros – úgy fel tudja kapni a vizet, hogy azon még a rokonlelkű (egészséges) Nyilas is nevetne.

Le kell menni hídba, hogy át tudjak menni magamon, amikor hisztizik. És, éppen félúton járok magamnál – más is így lehet vele hülyén nézhetek ki -, megkérdezi tőlem, „áramütés” után, hogy alacsony-e a kerítés nálam, amikor csak lejárt a tej szavatossága!

Definíciója is nyakatekert! Mert a tesztoszteron és a tesztelés nála egyet jelent! Minél magasabb a száma, annál jobban sikerül a teszt, (itt) az alacsony is mértékegység! Ugyanolyannak tűnik minden „balhé” után, de azért mégsem. Ha nem csak az a lényeg, sok(k) legyen, amitől feltöltődik. Vagyis, hogy a dög unalom az ellensége, ezért mindenre képes! Amikor elérkezik a telítettségi állapot – csak ő tudja mikor – közben könyöröghetünk, sírhatunk, szitkozódhatunk a távkapcsoló mindig a Vízöntőnél van, mint a műsorválogatásnál. Majd 180°-os fordulattal 3 mp alatt képes a sötét középkori állapotból a csillagok háborújába „átköltözni”!

Megoldáshoz valószínűleg nem is kell nagyon belenyúlni sem önnek, sem másnak sem. Ez is olyan egyszerű! Hogy akinek van türelme, az megvárja – jó maga is – mikor következik be valaminek hatására a „kisülés”! Jó mással is példálózni, a Skorpió esetében, a fekete és a fehér közötti állapot a fokmérő. Itt az, hogy az egyik hány kilowattos „áramkörre van kapcsolódva”. Más esetben nem mindegy, hogy kinél kell előbb elemet cserélni, amikor le van merülve. Ha én nem tudom, mennyi a saját „energiakészletem”, akkor az önnel való találkozáskor ezt felismerve máris elkotródom, ha kevés!

Gyakran megesik okot ad arra, hogy „teszteljék” meddig bírja a gyűrődést! Ez jó szórakozás egyeseknek, akiknek nincs jobb dolguk, „játszásiból” kibillentgetik, hogy lássák, hogyan tud újra függőlegesbe helyezkedni. Ez nem önt minősíti, hanem azokat, aki ezt csinálják!

Definíciója ezzel össze is állt! Vagyis, hogy amilyen kiválóan sebezhető, gyakran tudattalan érzékenységéből adódóan újra egyenesbe képes kerülni. Persze, Halak simán el tudna képzelni ennél ideálisabb életet, hogy nem szórakozzanak vele. Ugyanakkor realista is, hogy a probléma nem (mindig) a saját életfelfogásában van. Az élet állandóan „termeli” ide csalódásokat, nehogy valamiben is győztesen kerüljön ki, de menet közben megtanulja megkeményíteni önmagát.

Megoldás annak szól leginkább, aki folyamatosan azt hiszi „menthetetlen”! Ez a típus sohasem hiszi el, nem látja be önmagától, a „keljfeljancsi” pszichológiai erényeit! Szóval, amikor sokáig nyitva marad a szája, önnél is akkor van a telítettség. Mindenkinél van egy ilyen fordulópont, de csak kevesen ismerik fel a sajátosságban rejlő dolog üzenet értékét. Mert, ebben a figurában – íróasztalon, munkapadon elhelyez egyet – azonnal meglátja a derűt az élet(é)ben, humora átlendítheti a holtponton. Próbálja ki suttyókám, nem fogja megbánni!

Láthatjuk, mit tud az ember okozni embernek, állatnak egyaránt hol fizikailag (Nap), hol érzelmileg (Hold), és végül lelkileg (ASC). Aki okozta, helyre is hozhatja. Mindenki azt tesz a fenti ismeretekkel amit akar, akár jót is! Akar beszélni róla? Álljon elő vele….

Steiner Gergely asztrológus