Vénuszi energiák

A Vénusz Hold

Ha pusztán az archetípusokat nézzük, a Vénusz a csábító, szerető, a szexualitás, a női bájak képviselője, a Hold pedig mindig az anyaság, úgy a saját anyaságunk, mint az anyánk jelölője, a gondoskodó nőé.

Ez a két erő minden nőben ott van.
Hogy éppen melyiket éljük, függ attól, hogy mely életkorban vagyunk, egyedül élünk, vagy párkapcsolatban, van-e már gyerekünk, vagy még nincs, vagy soha nem is akartunk, vagy nem jött össze, stb.

Lényegtelen, hogy milyen körülmények játszottak, játszanak közre abban, hogy e pillanatban hol tartunk a folyamatainkban, mert – és megint jön az ismétlés –, a horoszkóp a születéskori energiákat ábrázolja, nem azt, amiben most e pillanatban vagyunk.

Tehát átlagos esetben minden nő megéli a vénuszi és a holdi minőséget is. És vannak, akik csak Vénuszok, és vannak a csak Holdak, és egyikőjükből sem lesz soha a másik, mert így döntöttek, vagy mert olyan erős egyik, vagy másik, hogy nehezen férnek hozzá az egyikhez.

Nagyon sok történet van e két planéta feszítő találkozása mögött, azaz sok megélést hozhat az élet folyamán.

Néha nehezen tudjuk megélni az anyaságunkat, mert mennénk a fenébe szórakozni, bulizni, kicsit kicsapongani, visszavágyjuk a leányságunkat, mikor még szabadok voltunk. Vágyunk többet aludni, fodrászhoz járni, szépen lakkozott körmökkel élni, smink, szép cipő, szép ruha. Ez a Vénusz.

Van olyan nő, aki már gyerekkora óta az anyaságra készül, ő a holdi minőségét éli inkább. Nem érdekli, hogy néz ki, nem ad a külsőre, hamar házasodik, sok gyereket szül, nála a vénuszi minőség teljesen háttérbe szorul, a Hold az erősebb.

Van, aki sokáig inkább Vénusz, a szépség, a küllem, a ragyogás a fontosabb, mint az anyaság. Lehet, hogy sosem érdekli a gyerekkérdés, lehet, hogy túl későn kapcsol.

Aztán van olyan, aki képes mindkét energiát megélni, akinek igenis számít a külső, a megjelenés, a szépség úgy önmagát, mint az otthonát illetőleg, emellette képes igazi anya is lenni.

Kiválóan össze tudja egyeztetni a két női energiát.

Ez a ritkább. A nők sajnos vagy erre, vagy arra billennek, olykor megtagadva magukban hol a Vénuszt, hol a Holdat. Pedig mind a kettő ott figyel a horoszkópjukban, mindkettő energiát képvisel, amelyet érdemes lenne úgy használni, ahogy az ottan vagyon.

Ez minden megjelenő energiára érvényes, amely a képletünkben van, azokat onnan kiradírozni nem lehet, születéstől, halálig ott vannak, és várják, hogy használjuk őket funkciójuknak megfelelően.

Egy biztos: bármelyik elnyomása, vagy figyelmen kívül hagyása nehézségeket hoz maga után, következmények nélkül nem lehet nem tudomást venni róluk.

Akkor szoktak megjelenni az első nehézségek a Vénusz-Hold nehéz fényszögek esetében, ha elköteleződünk egy párkapcsolatban.

Ha egy nő beáll a holdi szerepbe, és csak gondoskodó anya lesz belőle – ez gyermek nélkül is gyakori! –, a párja előbb-utóbb bevonz magának egy vénuszi energiát, ugyanis kell a NŐ.

A csábító, szép, külsejére, önmagára igényes, ragyogó NŐ. Az anyaszerepbe süppedt feleség valljuk be, nem szexi. Nem vonzó. Ha a Nő csak a holdi szerepét éli, és a Vénuszt elhanyagolja, akkor a benne élő két archetípusból az egyiket megtagadja.

De lehet fordítva is: ha a vénuszi nőnek elege lesz belőle, hogy párja a Holdat várja tőle, akkor bizony bevonzza azt a férfit, akinek ő a Vénusza lehet.

Kialakulnak tehát a hármas-négyes viszonyok, ami a mi égiszünk alatt bizony fájdalmat hoz maga után, mert a keresztény kultúrkör nem viseli el a többes viszonyokat.

Még akkor is így vagyunk szocializálva, ha nem vagyunk vallásosak. Itt most nem az a lényeg, hogy pálcát törjünk a nyitott kapcsolatok fölött, vagy mellett, ez a mi szempontunkból e pillanatban lényegtelen.

A boldogságot kergeti mindenki, mint kislány a mezőn futva, kezében a lepkehálóval a lepkék után. (A hasonlat nem véletlen…)

Pedig… nőként gyakran csak ennyit kellene megérteni: a Vénusz és a Hold is bennem van, és hol ezt, hol azt kell megélnem, attól függően, milyen élethelyzetben vagyok MA.

Amíg a férjem dolgozik, én pedig a gyereket dajkálom, és az otthont látom el, addig a holdi minőségemet élem, de mire hazajön, addigra szépen kicsinosítom magam, és ha fáradtan is, de a vénuszi minőségemet próbálom előtérbe tolni. Amikor pedig végre kettesben maradunk gyerek nélkül egy kicsit, akkor kizárólag a vénuszi minőségemben vagyok, a holdival megvárom, míg hazajön a gyerek.

A Vénusz és a Hold feszítő kapcsolatai mögött ugyanis az rejlik, hogy valaki, valahol a felmenők közül – sajnos esélyes, hogy többen is –, anyaként bánt a párjával, és megszűnt a TÁRS-kapcsolat.

Feltehetőleg a férfi szerető után nézett, ezt a feleség hallgatólagosan vagy eltűrte, vagy nem, egy biztos, hogy a boldogság pillangója elszállt. A kislány pedig ott maradt sírva a mezőn a kis lepkehálójával, csalódottan. (A hasonlat ismét nem véletlen…)

Légyszi vegyük figyelembe az ok-okozati összefüggést is. Nem mindig a férfi a rohadék, ha más nő után néz, van azért ott a kapcsolatban valamiféle hiány is. Vagy valamiből túl sok. Jelen esetben a holdi minőségből, amiből köszi, de nem biztos, hogy egy felnőtt férfi annyit szeretne, amennyit a Vénuszát meg nem élő nő ad számára.

A Vénusz-Hold feszítő fényszöggel rendelkező emberek képletében bármelyik előfordulhat, amit fentebb felsoroltam.

Bizony a Nőnek az a feladata, hogy Vénuszként, és Holdként is helytálljon, és a rangsort sose borítsa fel: első MINDIG a párkapcsolat. Második a gyerek(ek), harmadik a még élő szülők, és így tovább.

Mondjuk a férfiakra is vonatkozik ez természetesen, de most elsősorban a női energiákról írtam. Ha ez a rend felborul, borul minden. Senki nem találja a helyét, sem a szülők, sem a gyerekek, sem a nagyszülők. Ebből csak baj lesz, aki megélte, vagy éli ezt, tudja miről beszélek.

Azért azt mi Nők mindig tartsuk szem előtt, hogy a család valójában a Nő kezében van. Akár egyetért ezzel bárki, akár nem. A Rend ez. Hogy a világ felbolydult, és a többség bizonyos eszméknek köszönhetően már egyáltalán nem tudja hol van a helye a Rendszerben, az nem a Rend hibája. De ha nem működnek a dolgok, akkor tudható, hogy a családban senki, vagy többen nincsenek a helyükön. És nem csak a családról van szó, hanem arról is, ha az ember egyedül van, mondjuk már régebb óta… Tudod-e élni a Vénuszodat, vagy csak Hold vagy?

(Fotón Lányom és én, készítette: Barna Magdorka)