ÍRTA: SÓVÁRI MELINDA ASZTROLÓGUS
A Vízöntő kor női szemmel
Mi történik a világban? Mi van a családokkal? Mi van a párkapcsolatokkal? Hol van a józan paraszti eszünk, a hitünk, a tradicionális értékeink? Úgy tűnik, mindent elvesztettünk valahol útközben.
Romokban hever az életünk, de nem tudjuk miért. Annyi ember érzi teljesen kilátástalannak az életét, hogy sokan az idő előtti távozást választják. Függetlenségi vágyunkban leváltunk az egységről. Szétszakadtunk a közösségeinktől. Már a családi védőburok sincs velünk. Így, ha krízis helyzetbe kerülünk, nincs kihez forduljunk.
Elvesztettük minden biztonságunkat
Elvesztettük biztonságunkat annak ellenére, hogy sok segítő van közöttünk: coach-ok, pszichológusok vagy akár mágusok.
Az igazi válaszokat kevesen tudják, holott a válaszok mindenkiben ott vannak. Belül.
A “belső hang”, amely őseinkben olyan erős volt, hol van?
Annyi szemét és fölösleges dolog fedi el a belső hangot, hogy nem halljuk. Sőt, már a létezését is megkérdőjelezzük. Azt tanuljuk, hogy az ősök hangja megköt, elavult, maradi, már idejét múlt, sőt! Egyenesen árt nekünk. El akarunk vetni mindent, ami régi, mindent, ami tradícionális. Plútói gondolkodást vettünk fel, csak végletekben és szenvedélyekben tudunk gondolkodni.
Vannak dolgok, amik mindig aktuálisak, az idők kezdetétől az idők végezetéig. Új korok és új szelek ide vagy oda, a Nap mindig Nap marad: az energiát adó. A Hold mindig Hold marad: a követő, aki annyi energiát használ, amennyit kap.
Adó és kapó, fénylő és sötét, nappal és éjjel
Mindegyik a polaritás világához tartozik, amelynek részei és alkotó elemei vagyunk mindannyian. Aki magát a Természeten, az Univerzumon kívül állónak tartja, az semmit nem értett meg a dolgok lényegéből.
Függetlenségi harcunkban megszűntek az érzelmi biztonságot adó kapcsolataink. Elfelejtettük a modern Vízöntő kór-ságban, hogy a Vízöntő ura nemcsak az Uránusz, ami a függetlenség, a szabadság, az újítás bolygója, hanem a Szaturnusz is.
Szaturnusz az idő ura
A Szaturnusz az idő ura, a tradíciók, a korlátok, a nehézségek, a megpróbáltatások, az ok-okozat, a következmény szimbóluma.
Szaturnusz a karma őre, a határok mutatója, a feladat jelölője, a nehézség, a lemondás, és a veszteségek bolygója analógiásan, mégis az egyetlen biztos talaj a lábunk alatt.
A Szaturnusz határozza meg az életcélunkat és az ehhez kapcsolódó feladatot is egyben. Feladatunk a kitűzött célt megvalósítani. Mi a cél? Nem más, mint amiért születtünk, amit meg kell tanulnunk, amit születésünkkor választottunk. Döntéseink következménye, melyet hozunk magunkkal.
Ahhoz, hogy visszaépítsük biztonságos életünket, nem kívülről kell várni a segítséget, a megváltást és a változást.
Amit belül megmunkálunk, amit magunkban felismerünk, az kezd el emelni.
Lassan, lépésről lépésre
Sok könny és szenvedés árán kapjuk meg a jutalmunkat.
Ez a szaturnuszi út, mely mindannyiunknak más és más, de mégis egy irányba vezet. Szaturnusz nélkül nincs sem Nap, sem Hold, sem semmi az életben. Sem életfeladat, sem Sorsfeladat. De jutalom, és boldogság sem.
Ahogy Dr. Daubner Béla tökéletesen összefoglalja egy mondatban:
“Lehet szenvedve szenvedni, vagy szenvedve fejlődni.”
Úgy tűnik nincs más út, mint a szaturnuszi
Nem lehet kihagyni az életünkből a szenvedést. Nem rúghatjuk fel a korlátainkat, nem élhetünk mindentől és mindenkitől függetlenül. Mert Egy-ek vagyunk. Összetartozunk.
Ha a Mars és Vénusz állapotából nem a Nap és a Hold felé haladunk, akkor életkorunk előrehaladtával a szenvedé-ly szenvedé-ssé változhat.
A kör bezárul, máris visszakanyarodtunk a Szaturnuszhoz. Amit meg kell élni, úgyis megéljük. Ha akarjuk, ha nem. Akkor már jobb inkább akarni, és saját magunk tudatosan megválasztani azt, ahogyan a feladatunkat megéljük.
Vannak egyéni, társadalmi és közösségi feladatok.
Az egyéni feladatokra itt nem tudunk kitérni, hiszen azt egyéni elemzés során tárhatjuk fel. Vagy érezhetjük, ha jól kapcsolódunk a belső hangunkhoz.
Mások megváltoztatására tett kísérleteink hiábavalók. Jutalommal nem jár és nem is szokott sikerülni.
Hogyan tudunk mégis boldogabbak lenni?
Születési nemünk önmagában is egy determinált feladat, mellyel általában azonosulunk. Vagyis férfiként azonosulunk a Nappal, nőként azonosulunk a Hold archaikus mintázatával. Ha nem tetszik a külső kép, akkor valami belül nem oké.
Hogyan legyünk önazonosak és ezáltal boldogok?
Találjunk vissza a szüleinkhez.
Ha nők vagyunk, elsősorban az anya-minta megértése, elfogadása, az azzal való azonosulás a feladat.
Ha a minta nem megfelelő, akkor csak önelfogadásból is fel tudunk építeni egy teljes értékű párkapcsolatot vagy családi kapcsolatokat. Ez a legerősebb bázis, amire építhetünk.
Fel kell ismernünk, hogy helyünk van a nagyvilágban. Ugyanúgy, mint ahogyan egy sejtnek is helye van a sejtcsoportban.
Azokban a sejtcsoportokban, amik felépítik a szöveteket, szerveket, a szervrendszereket, és magát az egész szervezetet.
Egy tökéletesen működő nagy egészet, melyet a központi idegrendszer irányít.
Nem háborognak a sejtek, hogy leváljanak, majd kézbevegyék saját Sorsukat.
Ha mégis, akkor megbetegítheti a szervezetet. Korunk egyik legnehezebb betegségét, a rákot okozhatják. A rák esetében is pontosan ez történik: elindul a függetlenedés, kontrollálhatatlanná válnak az egyes sejtcsoportok.
Akár tetszik, akár nem, a determináció itt van velünk. Van szabad akartunk is, leginkább az analógiák szintjén. Választhatjuk a rövidebb vagy a hosszabb utat. Kezünkbe vehetjük a Sorsunkat.
Hagyjuk, hogy a Vízöntő kor alacsony szintű energiái magukkal sodorjanak? Vagy a felemelkedést választjuk?
A Vízöntő hatalmas ereje a közösségekben van, melynek legalapvetőbb eleme a párkapcsolati és családi közösség. Ha már ezen a két területen jól munkálkodunk, már nyert ügyünk van.
