Írta: Pallai Krisztina parapszichológus

Lakásomat időközönként átnézem, amit már írtam az egyik cikkemben, ez a manó történet a sokadik lakás átnézésnél történt. Amint már olvastátok mindig a fehér fénykezemre kérem a manókat. Most is így történt. Kértem a manót a tenyeremre, az én manóm jött is, de képzeljétek, a konyhaszekrény alól egy másik manó is közeledett felém és ő is ráállt a tenyeremre.

Meglepődve kérdeztem, mivel eddig csak egy manóról tudtam a lakásban, hogy Te ki vagy?
Amikor nem hallok semmit, akkor mindig szoktam mondani, hogy mutasson képeket, valahogyan a látásomat jobban szeretem. Így is történt. A következő képeket láttam:


  • Párom nagymamájának lakását láttam, a lakásban lévő nagymama aludt az ágyon és a párnáján aludt ez a manó, mikor ezeket a képeket mutatta, gyorsan meg is kérdeztem, hogy: És hogy kerültél te ide??
  • Továbbmutatta a képeket, és mutatta, hogy a párom bejön a a lakás ajtaján kérdeztem, hogy a párommal együtt jöttél?
    Azt mondta, – ekkor már megszólalt -, hogy igen.
    Kérdeztem, hogy hogyan tudott jönni a párommal?
    Azt mondta az aurájára rá csatlakozott és jött vele együtt.
    Kérdeztem, hogy miért jöttél ide?
    Azt mondta azért, mert már nincs senki a lakásban, a lakás üres maradt.
    Kérdeztem, hogy mikor jöttél?
    Azt mondta: Három hete.
    És most hol a helyed? A szekrény alatt?


Azt mondta este a párom párnáján alszik, ahogyan a nagymama mellett aludt.
Mondtam neki, hogy mindent értek, de csak addig maradhatsz itt, amíg át nem tisztítom a nagymama lakását, utána vissza kell menned, mert neked ott van a helyed.
Ezután a manókat visszaküldtem a helyükre, ahonnan ide jöttek hozzám.


A történet a következő: a manó három hete jött, a nagymama körülbelül három hete meghalt. A nagymama házában csak a párom ment be kinyitni az ablakokat, gondolom ekkor kerülhetett a manó a párom aurájába. A manót nagyon szomorúnak éreztem, azt mondta szeretett a nagymamával lenni. Idővel tudtam csak áttisztítani a nagymama házát, miután megtettem, szóltam a manónak, hogy vissza kell mennie a lakásba, elmondtam neki, hogy ugyanúgy csatlakozzon rá az aurára és menjen vissza a helyére.


Következő lakástisztítás alkalmával szintén egy olyan lakást tisztítottam, ahol a nagypapa halt meg nem olyan rég, és az új lakók beköltözni kezdtek és ezért szerették volna, ha tisztítom a házat.


A manó egy sarokban összekuporodva ült, én mentem oda hozzá, és szóltam neki, hogy itt vagyok. A manó annyira megijedt, amikor hozzá szóltam, hogy felnézett rám nagy szemekkel és vissza lehajtotta a fejét. Újra szóltam neki: manó hahó.

  • Újra rám nézett: te látsz engem??
  • Mondtam neki, hogy igen.
  • Kérdeztem, hogy miért vagy összekuporodva?
  • Azt mondta: Mert egyedül hagytak.
  • Az összekuporodott alakját szép lassan kibontottam, láttam az apró kicsi kezét, és lábait is kibontottam, a manónak a bőrét láttam csak, ahogy kibontottam és felállítottam.
  • Kérdeztem tőle: Kérsz gyógyítást?
  • Azt mondta: Igen.


Kérek szépen olyan fényt a kezembe amilyen színre szüksége van a manónak, kék szín jött a kezemből.


Ezért kék színű fénnyel ruhácskát alakítottam ki a testére. A manót meg kellett nyugtatni, elmondtam neki, hogy: az új lakó egy lány lesz és hogy nagyon fog téged szeretni és tudja, hogy létezel. Fog jönni a lakásba mindennap, az lesz a feladatod, hogy ők ebben a lakásban jól érezzék magukat. A manó csak hallgatta és hallgatta, ahogyan beszélek hozzá, nagyon cuki volt ő is.
Mondtam neki: keressünk neked egy helyett, szerintem az ablakba legyen a helyed, amíg a lány hoz neked kavicsot vagy virágot. A manót betettem, beküldtem az ablakba, ahol a nap besütött és egy vidám helyet találtunk neki.
Miután végeztem a manóval, összetette és a szívére helyezte mindkét kezét.

Pallai Krisztina parapszichológus