Írta: Murányi Tímea parapszichológus, asztrológus
A most következő cikkben lévő betegségeknek van egy közös vonásuk. Mindnek a gyökere a bűntudat érzésében keresendő. Ha sikerül feltárni ezt az érzést, és hozzá társítani a történetet is, esetleg személy(eke)t… Mindezek után, ha sikerül őszintén megbocsátani minden érintettnek, illetve önmagunknak, a várva várt gyógyulás elkerülhetetlen lesz! Ebben és sok másban tud segíteni egy terapeuta.
ÁLMATLANSÁG
Az álmatlanság egyet jelent az önmagunk elengedésétől vagy elhagyásától való félelemmel.
Bizonytalanságban élünk, pedig minden történést az irányításunk alatt szeretnénk tudni.
Amikor alszunk, a „mentális képességeink” is szundítanak, az érzékeink éberebbek és nyitottabbak az ismeretlenre, vagyis sebezhetőbbek vagyunk. Ha elménket mindenféle gondolattal foglaljuk le, megakadályozzuk, hogy az álom hatalmába kerítsen bennünket.
Az életünk feszültséggel, szorongással, bűntudattal teli, s néha még egyfajta paranoia is úrrá lehet rajtunk. Ez egy olyan szituáció következtében alakulhatott ki, amelyben úgy éreztük, hogy az önazonosságunkat vagy a túlélésünket bizonyos módon veszélyeztették – például, ha kiraboltak vagy megerőszakoltak bennünket.
Előfordulhat, hogy szélsőségesen idegesek vagyunk, nehezen foglalunk állást, hozunk meg döntéseket. Úgy érezzük, mintha minden elalvással kicsit meghalnánk, s ez felébreszti bennünk az ismeretlentől vagy az éjszakától való félelmet.
- Az álmatlanság erősen kötődhet a tudatos vagy tudat alatti bűntudathoz, úgy érezzük, nem érdemeljük meg a pihenést.
- Talán arra programoztuk be magunkat, hogy az alvás egyet jelent az időpazarlással.
- Az álmatlanság kapcsolódhat a saját magunk szeretetének képtelenségéhez, a szeretetbe és az életbe vetett bizalom hiányához.
Meg kell tanulnunk relaxálni, lazítani, feloldani a kontrollt, hogy az alvásnak és az álomnak helye legyen az életünkben.
Megerősítések: Szeretem magam, elfogadom magam. Bízok önmagamban és a mindent átfogó szeretetben. Megtanulok bízni önmagamban és az életben. Adok időt magamnak a lazításra. Elfogadom, hogy a halál az élet része, egy átmenet, egy kapu vissza oda, ahonnan jöttünk.
AMNÉZIA
Az amnézia a memória teljes vagy részleges elvesztését jelenti, akár a múlt, akár a jelen emlékeit. Az amnéziát bizonyos szempontból hasonlíthatjuk az Alzheimer-kórhoz.
Az amnéziás ember szörnyen szenved élete jelenének megélésétől. A menekülési vágy olyan erős (bármely helyzetről legyen is szó), hogy legszívesebben mindent itt hagyna, fájdalma, dühe, tehetetlensége és reményvesztettsége miatt magába zárkózik, és minden iránt érzéketlen lesz.
Nem akarja megélni a mindennapok helyzeteit és tapasztalatait, bármilyen intenzitásúak is legyenek azok. A belső fájdalom nagysága és az amnézia súlyossága összefügg, legyen ez utóbbi részleges (a gyermekkor bizonyos emlékképeinek részleges mentális kitörlése) vagy teljes (tudat alatti kísérlet arra, hogy új életet, új életerőt kapjunk, mert az eddigi életünket már nem tudjuk tovább folytatni).
A szégyen és a bűntudat általában velejárói a betegségnek, bármely okból is jelennek meg.
Megpróbálunk tudomást sem venni a nehéz helyzetekről, vagy akár a saját családunkról. Többé-kevésbé eltávolodunk a valóságtól. Az elfogadási és interiorizációs folyamatok igen fontosak ebben a helyzetben.
Ha agyunk bizonyos eseményekről nem vesz tudomást, attól még mindezek visszaüthetnek a későbbiekben. Lehetséges, hogy ezek közül párat meg is élünk anélkül, hogy értenénk vagy tudnánk, miért is történnek meg velünk.
Napi tudatosítási feladatra van szükség: kik vagyunk, mit kell helyrehoznunk még ebben az életben, hogy visszanyerjük a kapcsolatot a felettes énünkkel.
AMPUTÁCIÓ
Egy végtag teljes vagy részleges elvesztése, legyen bár baleset, vagy orvosi beavatkozás következménye (üszkösödés, daganat) nagyon gyakran az élet egy bizonyos területét érintő bűntudathoz köthető.
Ha a bal lábtól kell megválnunk, az azt jelzi, hogy a félelmünk vagy a bűntudatunk olyan nagy mértékű, hogy inkább a halált választanánk, mint hogy döntést hozzunk valamiről. Vagy: amiatt a döntés miatt szeretnénk meghalni, amit az érzelmi életünkkel kapcsolatosan már meg is hoztunk.
A jobb láb elvesztése felelősséggel, kötelességgel kapcsolatos bűntudatot jelenthet.
Ha elveszítettük valamelyik végtagunkat, fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy energetikai szempontból a végtag nincs amputálva, úgy kell tekinteni rá, mintha még mindig meglenne. Különben nem tudunk nyitottak maradni arra a metafizikai aspektusra, amelyet az amputált testrész jelképez.
Így például a jobb láb elvesztésekor szeretetet és megértést kell tanúsítanunk, hogy kötelességeinket teljesíteni tudjuk. Ha mindent a legjobb belátásunk szerint teszünk, bűntudatunk megszűnik.
Folytatjuk…
Szeretettel, Murányi Tímea
Forrás: Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége)
Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona
