Írta: Szalay Mónika asztrológus
Megérkezett az ősz, hamarabb sötétedik, hűvösebbek a nappalok és az éjszakák, behúzódunk házainkba, esténként otthonunkban a lámpa fényével kompenzáljuk a kinti sötétséget…
a Skorpió hava is erről szólhat,
a befelé fordulás időszaka, a saját belsőnk világosságának a keresése, a mélységek átélése, áttekintése, hogy decemberre, a téli napfordulóra, amikor megszületik a Fény, mi is megtalálhassuk magukban és akár egy újabb életszakasz elé nézhessünk.
A Skorpió jegyéhez társítható, hogy képes a legmélyebben kapcsolódni, akár önmagához, akár másokhoz, hihetetlen mélységekre képes, ezért Ő az, aki a tudattalanban a legmélyebbre tud hatolni, akár ösztönösen is ráérez eltitkolt helyzetekre, és ki nem mondott, meg nem élt félelmekre… akár a sajátjára is, ha önreflexióra képes.
A szélsőségek asztrológiai jegye,
a fekete-fehér látásmód megszemélyesítője, középutat nem ismer, unalmasnak tartja, nem érzi, hogy él, így a legtöbb esetben a magasságok, és mélységek követik egymást az életben, amíg tudatossá nem válik bizonyos szituációkra, amelyek akár önsorsrontók, akár rombolóak lehetnek önmaga, vagy mások számára…
a magasságok csodát rejtenek,
adrenalint adnak, tűzzel töltik el, vad szenvedéllyel, ezres hőfokon adja át magát a helyzetnek és történésnek… csodát rejtő helyzetek lehetnek ezek… de ahol magasság van, pláne ami túlzó ott a mélység is bekövetkezik, ami hasonlóan alakul, mint a vad szenvedélyben eltöltött időszak, hiszen a mérleg nyelve minden esetben az egyensúlyra törekszik…így a mélységek megélése is hasonló szintű, fájdalomban, depresszióban, a fehér utáni fekete állapotában… mind a két helyzetben a Skorpió elégeti önmagát, de a kettős helyzet váltogatásával az egyedüli jegy, amelyik önmagát képes elpusztítani, majd mint egy főnixmadár
újjászületni a romok és a pusztulás talaján…
Az uralkodó bolygói is ezt a dinamikát támogatják, a Mars és a Plútó… mind a kettő a szenvedély, a robbanékonyság képviselője, de míg a Mars ösztönösen tevékenykedik az energiákkal, addig a Plútó a mélyre ás, a félelmek képviselője, a halál és az újjászületés kettősségének az ura…
keveredik a két energia a Skorpió érdekeltségűekben, messzemenően a legjobb felismerők, szinte tűpontosan kiszimatolják a félelmet, és manipulációs eszközökkel képesek is meglovagolni annak nyomvonalát. A másik félelmeire építve egy örök kapcsolódást hozhat létre, ezzel birtoklóként, és irányítóként vehet részt helyzetekben és kapcsolatokban.
A Plútó az árnyékvilág képviselője…
a saját árnyékvilágunké is… tartalmazza mindazokat a személyiségrészeinket, mellyel nem akarunk szembenézni… melyeket mélyen eltemettünk, és melyekre rálátást csak életünk előrehaladtával 35 éves korunk felett kapunk, fejlődési utunktól függően…
a Plútó valahol elhelyezkedik a képletünkben, és ott mutathat rá, hogy hol félünk dolgokat elengedni, személyeket elveszteni, és melyik életterületünkön okoz problémát az elengedés témaköre. A nagy átalakító bolygó energetikája elég kegyetlen tud lenni, amikor a minket már nem szolgáló helyzeteket kitakarítja az életünkből, lenyúlva a gyökerekig, mély és fájdalmasan hegesedő történéseket hagyva maga után…
Elmúlás, elengedés, gyász…
plútói témahelyzetek, nem könnyed szituációk… a Skorpió hava nem véletlenül foglalja magában a halottak napját is… a megváltoztathatatlan, a végleges… a Plútó, aki a fájdalmainkon át vezet el a fejlődéshez… esélyt adva arra, hogy pozitív hatásait éljük meg a későbbiekben.
Az átalakító folyamat nem egyik napról a másikra történik, egy hosszú folyamat eredménye, lassú és mély, a türelmetlenséget nehezen viseli… így ezzel a témakörrel is szembesíti a folyamatot átélőt…
egy-egy jegyben hosszú ideig tartózkodik a Plútó,
transzcendens bolygó, így a rálátásunk nem igazán van, egyszerűen csak megtanulhatunk együtt élni az általa képviseltekkel, a tudatosságunkat használva a tudattalanunkkal szemben, az ösztöneinket fegyelmezve ott, ahol tudjuk, hogy veszélyes vizekre tévedünk, ott, ahol tudjuk, hogy gyengébbek vagyunk…
elkerülni, vagy megtanulni kezelni a helyzeteket, ahol a kísértésnek kell ellenállni… megfelelő helyettesítő tevékenyéget találni, hogy azt, vagy ahhoz hasonló adrenalint adjon…
vagy lemondani tudni… az adrenalinról a lelki béke, a nyugalom, és az elégedettség kedvéért… de szem előtt tartani, hogy a plútói energiák felett nincs hatalmunk… így bármikor megkísérthet minket… ezáltal pedig a feladat elfogadni önmagunkat, saját árnyékoldalunkat, és békét találni a lelkünkben, ahol elfér egymás mellett a „fekete és a fehér”…
