Környezet vagy öröklés?

Írta: Almási Kriszta coach, Hipnoterapeuta, önismereti tréner

A személyiség lélektan egyik sokat vitatott és ellentmondásos területe az emberi intelligencia

Az intelligencia személyenkénti eltérésével kapcsolatos egyik legtöbbször feltett kérdése az elmúlt száz évben mindig ugyanaz:

a különbségeket a gének vagy a környezet és azok hatásai határozzák meg?

Azért okosabb az egyik személy a másiknál, mert már a szülei, nagyszülei is okosabbak voltak a másik személy felmenőitől, vagy azért, mert jó családból származnak, jobb neveltetés kaptak, egyetemet végeztek?

Bár napjainkban a mesterséges intelligencia térnyerése foglalkoztat mindenkit, továbbra is nagyon érdekes téma az emberi intelligencia, mert az intelligenciát sokan keverik a tanultsággal, iskolázottsággal, olvasottsággal, a műveltséggel, pedig a kifejezések és a mögöttes tartalom nem azonos.

Mi az az intelligencia és hányféle van belőle?

Mivel az intelligencia lényegét nagyon nehéz visszaadni, többféle definícióval találkozhatunk. Az is zavarba ejtő lehet, hogy nem egyféle intelligenciáról beszélnek a szakemberek. Az azonban bizonyos, hogy az intelligencia az intellektuális képességgel van szoros viszonyban.

Az intelligencia a tájékozódási, eligazodási, alkalmazkodási, lényeg- és probléma-megoldási képességünk rendszere és összessége, ezek megnyilvánulása és érvényesülése. Nem azonos az iskolázottságunkkal, a műveltségünkkel a lexikális tudásunkkal, de mutatja, hogy ezeket milyen módon és mértékben tudjuk alkalmazni, azaz a tevékenység gyakorlatiasságában mutatkozik meg. [1]

Az intelligencia segítségével vagyunk képesek a környezetünkhöz, a nehézségekhez alkalmazkodni, a feladatainkat, problémákat felismerni és megoldani.
Az intelligenciánk az, ami meghatározza az általános és a speciális képességeinktől függő teljesítményünket. Az intelligencia ugyan állandó, de az érvényesülése nem egyenletes. Az intelligencia fejleszthető és mérhető.

A különböző szakemberek különféle intelligenciát különböztetnek meg, ugyanis az nem egységes értelmi képesség. Ma a legtöbbet a Gardner-féle intelligencia elmélettel találkozhatunk. A szakember hétféle értelmet különít el: logikai (matematikai), nyelvi (verbális), zenei, testi (kinesztázis), térbeli, személyközi és személyen belüli [1] sőt legújabban kiegészül a sor az egzisztenciális és a természeti intelligenciával, így már kilencféle intelligenciáról beszélhetünk.

A felsorolást végig nézve számomra egyértelmű és remélem a kedves olvasó számára is az, hogy mindenki lehet valamilyen módon intelligens.

Az egyes tulajdonságok örökletességének kutatásával a magatartás-genetika foglalkozik, vizsgálva a genetikus és környezeti forrásokat is. A környezeti tényezőknél különbséget tesznek a családon belül egyforma (pl. a szülők anyagi helyzete) és a családon belül is eltérő, egyedi környezetre (pl. a születési sorrendben elfoglal hely vagy a barátok).

Az öröklés vagy környezet vitában a genetikai kutatások vannak túlsúlyban és azt, hogy az egyéni különbségeinek kialakulásában a környezetnek is van szerepe, nem a környezeti vizsgálatokból tudjuk.

A szűken értelmezett örökletesség modell

Ez a megközelítés a legegyszerűbb vizsgálatot veszi alapul: megnézi, hogy a családtagok, a genetikai hasonlóság (ikrek esetén azonosság) miatt jobban hasonlítanak-e egymásra, mint az idegenek.

A vizsgálati lehetőségeket erősen beszűkíti a tény, hogy a családtagoknak a géneken túl a környezetük is azonos, ezért nehéz a két tényezőt szétválasztani.

A kutatási irány emiatt a testvér illetve ikerkutatás felé ment el, hiszen vannak gyerekek, akik a testvérüktől külön nőnek fel és vannak gyerekek, akik oly gyerekekkel nevelkednek egy családban, akikkel nem állnak genetikai rokonságban (örökbefogadott gyerekek, mozaik családok).

A kutatások így már jobban értelmezhetők, mert az együtt nevelkedő egypetéjű ikreknek mind a génállománya, mind a környezete egyforma, a külön nevelt ikreknél azonban a környezet teljesen más. Az együtt nevelt testvérek esetében a génállománynak csak a fele közös, de teljesen egyforma a környezet, míg az örökbefogadott, vagy nevelt gyerekek esetén a hasonlóság csak a közös környezetben lelhető fel. Az eredmények tükrében különböző számítással vizsgálják a korrelációt és állapítják meg, az örökletesség és a környezet szerepének a súlyát. [2]

Az eredmények igen eltérőek. Az egyszerű modell azonban azt feltételezi, hogy egyazon családban élők környezete minden esetben azonos, ami téves feltételezés, mert egyáltalán nem biztos, hogy a szülők azonos módon bánnak a gyermekeikkel, az sem biztos, hogy a testvérsorban elfoglalt hely ugyanazt biztosítja a gyermekeknek, sőt az sem, hogy a szülők pontosan ugyanazt a környezetet, lehetőségeket biztosítják minden gyermekük számára. Ezen túl menően ez a modell az egyedi környezetet (iskolai körülmények, barátok, érdeklődési kör, stb.) sem veszik figyelembe. [2]

A modell nem fordít figyelmet a szelektív párosodásra sem. „[…] vagyis arra, hogy az emberek elsöprő többsége nem lottón nyeri a párját, hanem tudatosan választja, és a választásban nagy szerepet játszik az, hogy a párok különböző pszichológiai tulajdonságokban hasonlítanak egymásra, beleértve az intelligenciát is. […] abból a feltételezésből indul ki, hogy a szülők között nincsen genetikai hasonlóság. Ezzel szemben a házaspárok mind fenotípusosan, mind genotípusosan hasonlóbbak, mint a véletlenszerűen válogatott párok, sőt azok között a párok között, akiknek sikerül gyereket nemzeniük, nagyobb a genetikai hasonlóság, mint azok között, akiknek nem.” [2]

A tágan értelmezett modell

A tágan értelmezett örökletességet hirdető szakemberek a becsléskor figyelembe vettek egyéb tényezőket is pl. a közös és az egyedik környezet különbségeit, azt azonban nem számítja bele, hogy egy örökbefogadás esetén a hivatal igyekszik a gyermeket az eredetihez hasonló környezetbe elhelyezni, ezért míg az örökletességet alábecsülik, addig a környezetet túlbecsülik.

Azt sem veszik figyelembe, hogy az örökbefogadók a teljes populációhoz képest kevesen vannak, így azt nem fedik le, és az sincs belekalkulálva a becslésbe, hogy az örökbefogadók általában a vérszerinti szülőkhöz képest jobb anyagi körülményekkel rendelkeznek, így ezt biztosítják a gyermekek számára is. Az pedig köztudott, hogy a nagyon rossz környezet negatív hatással van az intelligenciára. [3]

Az tehát teljesen egyértelmű, hogy az örökletesség vizsgálatainak vannak bizonyos korlátai.

A mai értelemben vett első intelligencia tesztet 1905-ben Alfred Binet készítette el, aminek célja az iskolaérettség vizsgálata volt. A Binet teszt tovább fejlesztett változatában az volt a forradalmi, hogy különbséget tudott tenni a mentális kor és a valódi életkor között, ezzel mérve, hogy milyen képességekkel rendelkezik a gyermek. Ebből született meg az IQ fogalma. A mérések csak a gyermekekre voltak alkalmazhatóak, ezért a felnőttek esetében további vizsgálatokra volt szükség, végül az első felnőtteknek szóló tesztet Wechsler alkotta meg. [4]

Bár a nyolcvanas évek közepéig a kutatók többsége egyetértett azzal, hogy az intelligencia öröklődik, amit arra a megfigyelésre alapoztak, hogy közelebb áll az intelligencia hányadosa egymáshoz azoknak az egypetéjű ikreknek, akik külön nőttek fel, mint az egy családban nevelkedő testvéreké, és az örökbefogadott gyerekek is mérhető módon hasonlítanak a biológiai szüleikre. Ez igaz ugyan, de mint láttuk ennél sokkal bonyolultabb a téma, hiszen az is egyértelmű, hogy az intelligencia fejleszthető, ez pedig a környezet elvet támasztja alá, ahogy az is, amit az öröklés elvnél tapasztalhattunk az együtt illetve külön nevelt testvérek esetében.

Kijelenthető tehát, hogy a gének és környezeti hatások nem választhatók szét, mert egyik sem tudja a másik nélkül kifejteni a hatását.

Felhasznált irodalom
1. Lányiné Engelmayer Á. (2012): Intellektuális képességzavar és pszichés fejlődés. Budapest: Medicina Kiadó
2. Csépe V. – Győri M. – Ragó A. (2008): Általános pszichológia 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Budapest: Osiris Kiadó
3. Goleman, D. (2012): Társas intelligencia. Budapest: Nyitott Könyvműhely
4. Kovács K. (é.n.): Az intelligencia mérése. https://mensa.hu/az-intelligencia-merese
5. Rezső R. A. (2022): Intelligenciák. Más-kép(p). Budapest: Gondolat Kiadó