Magdus lapjai

Írta: Vadász Mária Magdolna asztrológus

Hogyan működik a kártyavetés, vagy bármely médium, amit arra használunk, hogy kérdéseinkre választ kapjunk?

Az ember alapvetően tényleg tudja a benne lévő válaszokat,

csak többnyire nem fér hozzá. Kevesen vagyunk, a nyugati ember alig 10 %-a, akik automatice hozzáférnek a válaszaikhoz, de még ők is, csak kis hányaduk hisz önmagának. A többség pedig hiába érzi, tudja, nem hisz magának, inkább a logikára hagyatkozik, ami gyakorta tévút.

De ez sem minden esetre vonatkozik, mert vannak olyan emberek, akiknek kifejezetten a földi dolgokba kell beleállni, a logikára hallgatni a megérzéseik helyett, mert az átvágja őket – ezen energiák kiválóan látszanak a születési képletben, kinek merre kéne állnia arccal, de ugye az asztrológusnak sem hiszünk legtöbbször, hiába mondja.

Ezt csak akkor tudjuk biztosra állítani, ha látjuk a szülött képletét.

A lapok csak azt mutatják meg, ami belefér a hitrendszeredbe. Ami azonos az életutaddal, ami korrelál veled. Mást nem is mutathat, hiszen nem lenne semmi értelme olyan dimenziókat megnyitni, és értelmeztetni, amire nincs rálátásod, mert még nem vagy abban a tudatminőségben, amivel értelmezni tudnád.

És ez nem azt jelenti, hogy hülye vagy, fejletlen, és kevés, de amúgy igen, és ezt is el kell tudni fogadni. Igen, kicsit hülyék vagyunk, fejletlenek, és kevesek, mi földi emberek, a földi tudatunkkal, csak kurvaokosnak hisszük magunkat.

Miközben a legtöbb, ha nem bármelyik állat fejlettebb, hiszen sokkal jobban érzékeli a környező világot, sokkal ügyesebben alkalmazkodik, él túl, talál vizet, élelmet, megérzi az időjárás változásokat, menekül, még az előtt, hogy a vész elérné, nem szemetel, és nem pusztít ok nélkül… és sokkal jobban érzékeli a láthatatlan energiákat, mint mi emberek!

Ezt KELL ELFOGADNUNK, és ha ennek mindig tudatában vagyunk, felül tudjuk írni a spirituális gőgöt magunkban, illetve kordában tudjuk tartani.

A kártya mintegy tükörként működik.

Ezért fontos, hogy ne kérdőjelezd meg, mert önmagadat kérdőjelezed meg. Ha nem is tetszik, amit látsz, elmélkedj rajta, gondolkodj.

Önmagad legnagyobb gátja Te magad vagy, a kishitűségeddel – nem vagyok elég jó, nem vagyok elég ügyes, elég tudó, nem értem, kevés vagyok… Nehéz egyensúlyozni úgy, hogy kordában tartsd a spirituális egót (én mindent tudok, én tudom, én látom, én jobban tudom), miközben annak is tudatában kell lenned, hogy mennyire kevesek vagyunk valójában emberként, emberi elmével az emberi világban.

Ez az egyik legnagyobb feladatunk:

gátat szabni a gőgnek, amikor mindentudónak hisszük magunkat, kellően alázatosnak lenni azokkal, akik tényleg többet tudnak nálunk – azaz tanulni tőlük –, de nem leértékelni saját tudásunkat, érdemeinket (már ha vannak ugye. Ha nincs, azt is be kéne látni).

Ez az, amikor azt tudja mondani az ember: a helyemen vagyok, se több, se kevesebb, hanem pont ott, ahol éppen vagyok.

Tudom, honnan jöttem, tudom most hol vagyok, és tudom hová tartok, mit akarok elérni.

A kártya lehet az alacsony tudatminőségben lévő, műveletlen, tudatosságnak híján lévő ember kezében a jóslás, a babona eszköze, amellyel félelemben tud tartani másokat, hogy hatalmát kiélvezhesse, és lehet a magas szellemi tanítás egyik eszköze.

A valódi, ősi tudásra vágyók, akik felismerik magukban az igényt, hamar képesek azonosulni a kártyalapok képeivel, azokban megjelenő szimbólumokkal, összekötve a szavak értelmével – felfedezik a benne lévő tudást.

Ehhez azonban „el kell dobni az agyunkat”, igen, itt az intuíció, a megérzés, a ráérzés kell, és a bal agyfélteke teljes kizárása szükséges. Engedni, hogy a képek beindítsák a tudatalattit, engedni, hogy kapcsolódjunk a hatalmas tudatóceánhoz, amelyben minden titok, minden tudás, és minden szellem leledzik.

Sokan vakok, és buták, igen, de ez nem degradálás, és nem azért mondom, hogy elválasszam a tudókat a tudatlanoktól. Nem azzal van a baj, hogy az egyik tud, mert hozzáfér, a másik pedig tudatlan, mert nem fér hozzá. Azzal van a baj, ha belekapunk ebbe-abba, nem mélyülünk el semmiben, de azt hisszük tudók vagyunk. Ez a spirituális turistáskodás.

Emberként azonban ELSZÁNTSÁG, AKARAT, ÉS TISZTA SZÁNDÉK, VÁGY kell ahhoz, hogy túljussunk az alacsony szintű bulvárismereteken. És a tudás ÉVEK, ÉVTIZEDEK alatt alakul ki.

Saját, közel két évtizedes kártyavető, és néhány éves tanítói tapasztalatom alapján bátran állítom: a tanulók elenyésző százaléka válik IGAZÁN kártyavetővé, a többségnek nincs hozzá elegendő kitartása, és elszántsága.

Aki kezében a kártya játékszer, ott nem mutatja meg igazi valóját,

fénye nem izzik fel. És ez így van jól. Mondhatnám, hogy viszont sajnos gyakorta vetnek ők is másoknak, akiknek ezzel ártalmára vannak – de aki azt választja, hogy olyan embertől kér tanácsot a kártyán keresztül, aki nem tiszteli saját médiumitását, és ennek eszközét, az nem is érdemel többet.

A jövő minden esetben formálható.

A kártya mindig a jelen pillanat energiaminőségének megfelelő „jövőt” mutat – ha a jövőt faggatjuk. Ha pedig, mint a Magdus lapjait, elsősorban önismereti célra használjuk, szintén a jelen pillanat tudatminőségét mutatja.

A kártyavetés, a jövendölés, az önismereti munka tehát attól függ, kinek a kezében van a médium. Ki mennyire képes értelmezni, egyáltalán képes-e, vagy csak elnagyoltan játszik vele.

A szellemi világ mindig, minden pillanatban itt van körülöttünk. Hogy milyen módon akarod, vagy képes felvenni vele a kapcsolatot, az kizárólag rajtad múlik.

Nem véletlenül kezdtem úgy, hogy mielőtt kártyát vetünk, hozzuk „állapotba” magunkat.

A kártya úgy működik tehát, amit a kérdező megcéloz.

Lehet a földi síkról érdeklődni, lehet a testi vágyak, az egó vágyainak kérdéseire választ kapni, de lehet a földi síkról kissé elemelkedve a szellemi dimenziókat kérdezni, magasabb összefüggéseket keresve.

A kérdező tehát mindig azt a választ kapja, amelyik szintet megcélozta, akár tudatosan, akár tudattalanul is.

Egy a lényeg: aki kártyát vesz a kezébe, törekednie kell a saját minél magasabb szellemi szintjére kerülni. Ha pedig másnak vet kártyát, az ő szellemi szintjének megfelelően kell a médiumitását használni.

(Részlet a Magdus Lapjai kurzus tananyagából)

– 10 alkalmommal találkozunk, egy alkalommal 5 lap jelentéstartalmát vesszük át jóval részletesebben, mint a magyarázókönyvben olvasható.
– Többféle kirakási módot is tanulunk, főként önismeretit, de természetesen azt is fogjuk gyakorolni, hogyha másnak akarunk vetni.
– 10×3 óra, összesen 30 óra lesz a kurzus, minden második hétvégén szombaton délelőtt, online.
– Jegyzet és felvétel nem készül, hiszen ott a kártya magyarázókönyve, jegyzetelni szükséges.

A kurzus végén Tanúsítványt adok azoknak, akik lelkiismeretesen jelen vannak a 10 alkalmon. Egy, max. két hiányzás elfogadható, de ezt pótolni szükséges, mert 5-10 lappal kevesebb értelmezés már gondot okozhat kártyavetéskor.