Férfiak (és nők) betegségei a szocializáció tükrében

Írta: Lucza Vilmos asztrológus

Az asztrológia szemlélete a hagyományos női és férfi szerepek megélését pártolja, vagyis azt, hogy egy férfi élje meg a Mars analógiát képviselő harc, küzdelem, bátorság élethelyzeteit. Vagyis egy férfi élje meg a férfiasságát.

Ugyanakkor a hagyományos nevelés sok kárt okoz, mert egy gyereknek is gyereknek kellene lennie. 7 éves korig a Hold, 7-14 éves korig a Merkúr analógiákat kellene élni.

Ezért káros, ha a szülők a kisgyereküket arra biztatják, hogy fojtsák magukba a fájdalmunkat, „nem illik egy fiúnak sírni”, ha fájdalma van. Még erőteljesebb elvárás a fiúkkal, férfiakkal szemben, hogy az érzelmeiket, a lelki fájdalmukat a szőnyeg alá söpörjék, vagy legalábbis ne mutassák meg a külvilágnak. Pedig egyetlen tudatos, vagy tudattalan elfojtás sem marad „büntetlenül”.




Az egészségi állapotunkra lassú, de súlyosabb esetekben viharos hatással lesz minden, ami nem természetes.

Így jelennek meg „érthetetlen”, „váratlan” és „ismeretlen” eredetű betegségek a 30 éves fiataloknál, vagy 56 évesen „az öregkorral járó” betegségek.





Nézzük meg ezt egy középkorú férfi horoszkópban.
Vince, Budapest, 1981. június 6. 9:32




Vince marketingesként dolgozik egy cégnél, s ezen a területen jól érzi magát. Azt látjuk, hogy a horoszkópjának megfelelően választotta hivatását, hiszen Ikrek Nappal a kommunikáció tökéletes megélés. Oroszlán aszcendensét a „kisfőnökségben” éli meg, mert ugyan nem kinevezett vezető, de a cég üzleti érdekei miatt a vezetés kikéri a véleményét az operatív döntéseknél, ezért érzi, hogy „valaki” a munkahelyén. Mérlegségével tudja, hogy kell a külvilágnak megfelelni, ezért nagyon jók a reklám anyagai.


Sajnos a magánélete már nem ennyire sikeres. Nem kapott jó példát, mert édesapja két éves korában lelépett, s azóta sincs vele kapcsolata. Az édesanyja igyekezett neki mindent megadni, ami az iskoláztatás területén sikerült is, de az apaszerepet nem tudta pótolni.

Így a bevezetőben írt problémák változó formákban megjelenik a magánéleti kapcsolataiban. Lányok jönnek-mennek, de mindig van valami, ami miatt nem tud igazán komolyra fordulni a kapcsolat. Próbál mindig megfelelni, de azt érzi, hogy a lányoknak semmi sem jó. Néha azt kapja, hogy „neked nincsenek érzelmeid” (Ikrek Nap), pedig csak nem akar gyengének látszani és érezni akarja, hogy elismerik (Oroszlán aszcendens).

Máskor meg az a baj, hogy túlságosan kiáll magáért, amikor elvárná, hogy a másik elfogadja olyannak, amilyen (Mérleg Jupiter-Szaturnusz).
Még fiatal, így a Sors csak időnként üzen egy-egy betegségen keresztül, hogy milyen irányba kellene menni az életében. A karrierjében elért sikerek, s az, hogy anyagilag jó színvonalon él, el is tereli a figyelmét, így eszébe sem jut, hogy a lelki bajok jelennek meg a Sors üzeneteként.


Néhány éve előjött egy ételallergia. „Örököltem anyámtól”, mondja, s valóban látjuk öröklött betegségként az allergiát (Mars-Uránusz szembenállás).

Ezt még az orvosok is megerősítik, hogy a „hajlamot örökölte”, s így nem is kell vele semmit sem tenni. Szedjük a gyógyszert, ne együnk bizonyos ételeket, s ennyi. A Sors meg hiába erőlködik, hogy eljuttassa hozzánk az üzenetét, hogy másképp kellene az életünket élni, mert az orvosok, a barátok, az ismerősök mindig okosabbak.


Meg azoknak sem könnyű meghallani a „lelkük hangját”, akik spirituálisan próbálják az életüket élni, akik ismerik az asztrológia szimbólumnyelvét, s a Germán gyógytudomány új megközelítését a betegségekről.
Honnan tudná Vince, aki nem hisz ezekben a dolgokban, hogy nem párkapcsolatra kellene törekednie, hanem feleségül kellene vennie Zorát, a görög lányt, aki hozzámenne az első szóra.



Honnan tudná Vince, hogy ez a magánéleti kínlódás fokról-fokra erősíteni fogja a Sors üzeneteit. Előjöhet egy olyan pánikbetegség, amely a munkája ellátását is lehetettlenné teszi, mert nem mer kilépni a lakásából. S hadd ne soroljam, hogy 56 éves korától milyen betegségek jönnek majd „az öregkorral”.

Nagyon szép magyarázatok lesznek akkor is, csak azt nem mondja senki, hogy az ÉLETEDET kellett volna élni, s nem „bevenni azt a maszlagot”, amit a média, az ismerősök és a rokonok öntenek rád folyamatosan, hogy jól „szocializált” legyél.