Vénusz a Holdban van biztonságban

Nem divat nőnek lenni?

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Igazából minden ami egykoron megkülönböztetett bennünket a férfiaktól, mára már elmosódott, eltűnt, és van, hogy elsőre meg sem tudjuk különböztetni, ki a nő és ki a férfi.

A csodás ruhák a gyönyörű hajak, az ékszerek, az illatok, a báj, a kellem, valahol letűntek a történelem múltbéli világában. Talán a mai nő nem is szeretne nő lenni. Fél megmutatni önvalóját, hiszen kellemetlen, és ma már nem divat, ha egy nő nőies. A bélyeget rányomták…a nőies nő gyenge. Valójában nem, de ma ezt hisszük.

Valamikor talán a felvilágosodás kora környékén indult el a női és a férfi szerepek gyökeres átalakulása, majd a francia forradalom idejében robbanásszerű változások történtek e téren.

A nők azzal hogy jogokat szereztek maguknak, valójában kötelezettségeket és felelősségvállalást is szereztek. Olyan munkahelyekre kerültek be ahol már a nőies öltözködés is gátolta őket a munkájuk elvégzésében.

Gyökeresen meg kellett változtatni még a külsejüket is. Megváltozott a belső, sorban ledőltek a falak. Orvosok, kutatók, mérnökök lettek a nőkből, olyanokká akartak válni mint a férfiak, és azt hiszem sikerült is.

Sőt, túl is szárnyaltuk őket sok területen.

Mindenki számára mást jelent az ideális nő és minden kornak megvolt a maga nő ideálja. A mai korok nő ideálja azonban az erős, férfias, sportos nő, aki minden problémáját meg tudja oldani egyedül, aki nem fél semmitől, bátran szembe néz az élet kihívásaival, önálló és független.

Valójában azonban amikor egy nő eljut a teljes függetlenségig, eltartja önmagát, karriere és egzisztenciája van, ráébredhet, hogy magányos.

Hogy lehet, hogy ez erős, független nő mégsem boldog?

Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a teljes kiszolgáltatottság és a tökéletes függetlenség között? Hol az arany középút?

• Vénusz, Aphrodité, szerelem istennő, testiség, érzékiség, csábítás, kellem, odaadás, szemérmesség… hol vannak ezek a fogalmak a manapság?
• Gyámoltalanság, félénkség, kedvesség, befogadás…hová tűntek ezek a dolgok? Letűnt Vénusszal tűnik a szerelem is…mint a legszebb női analógia.
• Valóban annyira szörnyű lehetett az élet a múltban amikor egy nő teljes mértékben rászorult párjára férjérjére, családjára?

Azt gondoljuk hogy ma nem szorulunk rá senkire, a függetlenség kincs, melyet őrizni kell, mindenáron.

Csakhogy ez nem egészen így van. A kiszolgáltatottság, a félelem a mai napig az életünk része, csak legfeljebb nem a párkapcsolati területen éljük meg, hanem betegségben, munkahelyen, külföldön, vállalkozásban vagy a családban, gyermekünkben. Sokszor a mai nőnek párja a kiszolgáltatott, fordult a kocka.

Vénusznak, a nőnek is csak a formája változott.

Vénusz legjobb és legkönnyebb analógiái a szerelem, a szépség, a művészetek…voltak… Vénusz volt még a föld, az állattenyésztés, földművelés, még ott is nagyon jól meg lehetett élni a nőies energiákat.

Ma a nő vénuszi energiája a pénzt teremtés, a pénzügyi szakmák, a banki-, biztosítási.- szektorok szintén venuszi analógiák.

Meg lehet élni a Vénuszt betegségekben is, amik már szinte általánossá váltak. Pl. bőrgyógyászati problémák, visszerek, a szem betegségei, petefészek, hólyag és egyéb betegségek formájában éljük a Vénuszt.

Mivel elférfiasodott a mai női társadalom,

tele vagyunk férfi betegségekkel is. A túlhajszolt, túlterhelt nőknek tipikusan marsi és Nap betegségeik is vannak, melyek a szív és gerinc problémák, a szem betegségei, központi idegrendszeri betegségek, glutén érzékenység.

A Hold sincs helyén, azokról a betegségekről sokat beszéltem már.
A függetlenség ára pedig a daganatos betegség…
Vénusz eltorzulása biztos, hogy a boldogtalanság felé vezet, hiszen manapság ezek nem a legkönnyebb megélési formák.

Természetesen a férfias nők marsikus jellegűek és egy marsikus nőből sosem lesz édesanya, tehát nem tudnak és nem is akarnak holddá, édesanyává válni (erről korábban itt írtam).

De hogyan maradjunk mégis nők a mai korban?

Őszintén, ez nagyon nehéz.
Azt hiszem meg kell járni a hadak útját, és tapasztalattal, tudatosan „visszaváltozni” nővé. Nem tudunk nők maradni, csak visszatérni. A hadak útja a Mars útja, a mai nőnek végig kell menni rajta.

Valójában a népmesékben sem a leány indul útnak, hogy szerencsét próbáljon, de ma a leányok is útnak indulnak. Nincs mit tenni.

Én is útnak indultam, mit nekem leányság…

Mire észbe kaptam annyira messze kerültem az otthonomtól, a testem lelkem templomától, hogy még a legényeket is lehagytam, és egy szál egymagam találtam magamat a pusztában.
„40 nap és 40 éjjel a pusztában” minden meghalt bennem ami legény, ami kaland, ami erős, ami bátor, ami férfias.

A Sors megoldotta. Azt üzente: Nőnek születtél, legyél nő! Különben meghalsz! Te választottad, csináld!

Nem szolgálta sem a boldogságomat, se az életemet. Romba döntött a sok erő. De már nem is bántam. Azt kívántam, hogy semmi se maradjon az erős nőből, és végre jöjjön valaki, aki erősebb nálam. Nem akartam többet sem erős lenni, sem bátor.

Egyetlen vágyam volt, újra Vénusz lenni.

Tudatosan dobtam le azokat a dolgokat, amik még megmaradtak függetlenségre vágyó zabolátlan lelkemből, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy függeni akarok. Keresem a kiszolgáltatottságot!

Bátor leszek! Mert a kiszolgáltatottsághoz, sokkal nagyobb bátorság kell, mint a függetlenséghez! Nem fogok félni. Ráhagyatkozom a Sorsa, rábízom magam, de legyek nő végre. Hozzon nekem egy igazi férfit, mert én nő szeretnék lenni végre!

És…ekkor érkezett meg a férjem…annyi év után végre hazatértem.

Egy percig sem bánom, hogy igazi nő lehetek mellette, még ha néha nagyon furcsa magamat ilyen helyzetben látni.

A mai napig dolgoznom kell, hogy azokat az elvesztett, és elhagyott dolgokat ne menjek vissza megkeresni. Nehogy elinduljak újra a hadak útján. Sokszor kimegyek még a kapun, de a férjem utánam rohan, és visszarángat. Elmegy helyettem, és én otthon maradok. Ő járja a hadak útját helyettem. Én pedig várom haza, és mindig rájövök, hogy mennyivel jobb otthon.

Mert Vénusz a Holdban van biztonságban, és az az otthon. A gondoskodásban van biztonságban, és az az otthon. A családban van biztonságban, és az az otthon.

Ahhoz, hogy egy nő igazán nő lehessen biztonságban kell lennie. Hiszen Vénusz alap analógiája a biztonság.

Ahhoz, hogy egy nő magával törődjön idő kell. A szépséghez idő kell. A haj, a ruha, a köröm, az illatok, mind-mind idő energia. De a legfontosabb, hogy biztonság kell.

Ha egy nő az anyagi teremtésen dolgozik, nincs biztonságban. Ráadásul aki 12 órát dolgozik…képtelen magával törődni, nincs is otthon, csak aludni jár haza.

Mindarra nincs ideje, ami nőiesíti a személyiséget. Mert a főzés nőiesít. Az otthon szépítése nőiesít. Az öltözködés nőiesít…amit én úgy tudom a férfiak a mai napig nagyra értékelnek 🙂 (Aki nem…nos az talán nem is igazi férfi :-)).

Drága nőtársaim, kedves Olvasók! Lehet nővé válni tudatosan. Mert mindaddig nem tud megjönni az igazi férfi, amíg mi magunk nem vagyunk IGAZI NŐK.

Áldás és nőiesség kísérjen utunkon, ahogy édesanyám mondaná: „csak ügyesen és kecsesen” :-)))

Kívánom, hogy legyetek boldogok, és találjátok meg a kiteljesedést a nőiességben.

Szeretettel
S M