Írta: Bihari Erika természetgyógyász
A mai cikkemet az egyik kliensemmel való beszélgetésem ihlette.
Megkérdeztem tőle az előző ülésünkön, hogy számára mit jelent a nő? Az igazi nő, akire ő is azt tudja mondani, hogy na igen, ilyen számomra egy nő és én is ilyen szeretnék lenni. Milyen az ő nő ideálja?
Nem csodálkoztam a hallgatásán, majd a válaszán sem, mert annak idején én is ugyan így reagáltam, amikor megkérdezték tőlem.
Halvány lila dunsztom sem volt, mert csak a hazai mintából gazdálkodhattam, az a minta meg sajnos nem volt túl egészséges. Tehát az akkori válaszom nekem is csak az volt, hogy fogalmam sincs.
Majd teltek az évek és elkezdtem munkát fektetni abba, hogy akkor nézzük már meg, mit is jelent számomra nőnek lenni.
- Be kell valljam, hogy vért izzadtam, mert akkoriban egy dacos, gőgös, sértett és vad 32 éves kislány voltam, aki megszállottan kereste a boldogságot és annyira tele voltam negatív mintákkal, hogy azt gondoltam, ez egy lehetetlen küldetés lesz.
- Ahogy haladtam előre, arra lettem figyelmes, hogy egyre többször kezdem megfigyelni a nőket a környezetemben. Egyre többször olvasok el olyan cikkeket, amiket nők írnak vagy nőkről szól.
- Majd elkezdtem felidézni nagymamáim szavait és tanításaikat arról, hogy egy lánynak hogyan kell viselkedni, öltözködni, megjelenni.
Emlékezni kezdtem arra, ők hogyan voltak nők. Aztán minden információt szépen megrágtam lenyeltem, majd elkezdtem emészteni lassan hónapok alatt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami változik bennem. A mozgásomban. Abban ahogy nézek. Az, ahogy érintek. Ahogy mozdulok. Ahogy szelídülök.
És nagyon tetszett, amit láttam. Istenem, mekkora élmény volt, amikor először láttam nőként magam a tükörben. Minden nap adtam magamnak valami újat. Először a hajamat kezdtem másképp hordani és kis finom ékszereket viselni. Egy pici csillogó fülbevaló, egy vékonyabb nyaklánc egy elegáns kis medállal elég volt ahhoz, hogy egy nőiesebb kép nézzen vissza rám.
Megfogadtam magamnak, hogy legalább egyszer egy héten szoknyában járok, még télen is és elkezdek színeket hordani. Feketét ma is felveszek, de igyekszek odafigyelni, hogy az apró kiegészítők csillogjanak vagy legyenek színek a megjelenésemben. Elkezdtem élvezni magamban a nőt mindenével együtt, ahogy megszületett időről időre.
Tudjátok mi volt még, amit észrevettem és elkezdtem szeretni magamban?
A hiszti. Imádom, hogy tudok hisztizni és dúrcázni. Úgy, ahogyan csak egy nő tud. Persze kinevetem magam, de annyira bírom azt a nőcit, fruskát, kislányt, csitrit is, aki vagyok ilyenkor.
És nőtársaim. A mosolynál jobban semmi sem öltöztet. A legszebb, ami egy nő arcán lehet a többréteg vakolat helyett, az a mosolya. Egy csilingelő női kacajnál szerintem nincs vonzóbb a világon.
Egyszer egy idős gyógyító néni, akit mindenki csak Zsóka Mamának hívott, azt mondta nekem egy újra találkozásunk alkalmával:
,,Kedvesem. Azt nem tudom, hogy mikor és hol találkoztunk korábban és a nevére sem emlékszem, de a mosolyát nem felejtettem el soha. Mindig mosolyogjon így, ahogy most rám, mert ez az, amire minden ember emlékezni fog magából.”
Felismertem, hogy amiről azt gondoltam, nincs bennem, az mindvégig ott volt, csak mélyen eltemettem. Valószínűleg gyermekként elbújt a megélt traumák árnyékában.
Ha ma megkérdeznéd, hogy mit jelent számomra a Nő, akkor ezt válaszolnám:
Szerintem a Nő a befogadás, a megengedés a finomság és erő.
A Nő a gőzölgő sütemény illata.
Az élére vasalt ing gallérjának éle.
A hófehér abrosz frissessége.
A szépen terített asztal.
Ő az otthonod melege.
A síró gyermek vigasztaló ringatása.
A békére vágyakozó, hazatérő ,,harcos” szelíd megnyugtató ölelése.
A pillangók szárnyának rebbenése.
A szellő simogatása az arcodon.
A nap melege a bőrödön.
A kipattanó cseresznye virága tavasszal.
Egy finom áttetsző csipke a testeden.
Egy csintalan hajtincs a nyakadban.
Egy illat az orrodban és egy lehelet a tarkódon.
A fényesen ragyogó Hold az égen.
A Nő a teremtő erő, amely évezredek asszonyainak bölcsességével változtatja arannyá, amihez hozzáér.
Ő a születés és a halál.
Az életed bölcsőjének örök ringatója.
És bár olykor nagyon nehéznek érzem a feladatot, de köszönöm, hogy itt, most és veletek együtt lehetek ma Nő.
0 hozzászólás