5. alkalom parapszichológiával

Írta: Pallai Krisztina parapszichológus


Az első lépésben az energetikai lenyomatot kikértem.
Kérdeztem: Gyógyíthatom ma magamat? A biztonság kedvéért én mindig megkérdezem.
Hallom, hogy: Igen, nem.
Huh, mondom ilyenkor mi történik, mit jelent ez.
Fehér fénykörbe beletettem a méhemet, ránéztem, és a méhemet láttam, mást nem láttam.
Kimondtam, hogy látni szeretném, látni akarom a miómát… Mindig csak a méhemet látom.


Tisztelettel kérdezem, van még mióma?


Hallom, hogy: nincs. Nem kérdeztem újra, bár bennem volt az érzés, hogy felteszem még vagy ötször a kérdést, hogy biztos legyek benne, de mivel láttam magam előtt a méhem egészséges állapotát, ezért elfogadtam a képet és a hang választ is.


Közben Kati néni mondata jutott eszembe, azt mondta: Ha egy segítő azt mondja neked, hogy pl. a sejtek elkezdtek gyógyulni, csak kell idő neki, akkor ezt el kell fogadni, el kell hinni, hogy az úgy van.


Ezért el kell hinnem, és el kell fogadnom. Olyan jó, hogy látom és sokkal jobban el tudom így fogadni!


Két-három napja már éreztem és tudtam, hogy a mai napon az ötödik alakalomra már nem lesz szükség. Így is lett.

Mindenesetre megkérdeztem, hogy: Tudok-e még itt valamit harmonizálni, szükséges-e még valamit csinálni? És mikor már ezt kimondtam láttam az égi piros fényt, hogy az egész méhemre piros fényt kell tenni és programozni kell.



Miközben szellemkezemet tartottam a méhem felé, mondtam a programot:
A mai naptól a méhem egészséges, olyan egészséges, amilyennek az Isten megteremtette! A méhem tökéletesen egészségesen működik!
Lenyomatokkal együtt felmentem az Akashába. 5. dimenzió.
Uriel, ahogy szokott, kedvesen köszöntött: Megjöttél? Kész lettél? Mintha már tudta volna😊
Mondtam neki: Igen, kész vagyok.



Azt mondta: Ügyes vagy, ne feledd, hogy ez egy feladat volt, a feladatot teljesítetted! Gyere be, írhatjuk át?
De hirtelen másnak az oszlopa állt előttem, a tegnapi esetem földi fotója és írása állt előttem, azt mutatták, hogy az ember mögött állok, mint segítő, és fehér színben láttam, a tegnapi harmonizálás átíródását, aztán mondta Uriel: Nézd, átíródott.
Azt mondta: Gyere be, írjuk át a tiédet.
Azt mondta: Ügyes vagy, ne feledd, hogy ez egy feladat volt, a feladat pedig teljesítve!

Mondtam neki: Nézhetnénk lassabban az átírást, hogy jól lássam?

Mondta, hogy persze, ezért lassabban mutatta az oszlopokat.
A földi élet írásában történik az átírás, a mellette lévő oszlopban fényesen vannak a betűk és az írások, abba nem nyúlnak bele, mert abban az oszlopban nincs benne a betegség, már az elején ezt megmutatták nekem, hogy nem is vagyok beteg.
A földi írásban, ami átíródik a fehér színben világít, a többi szöveg sötétebb betűkkel van írva.


Amikor láttam az átírást, azok, akik még ott dolgoznak, azok a fehér színű szellemlények, mindenki odajött hozzám és körbe álltak. Mosolyogtak, és mindenki összetette a két kezét, és meghajoltak, én is így tettem feléjük. Azt mondtam: Köszönöm.


Kértem Urieltől a könyvet, hogy írhatok-e bele, hozta is, és beleírtam a programot:
A méhem a mai naptól egészséges, ahogyan az Isten megteremtette, köszönöm azoknak, akik azon dolgoztak, hogy meggyógyuljak. Köszönöm a segítséget.


Ezután amikor ezt bele írtam, azok, akik még ott dolgoznak, azok a fehér színű szellemlények mindenki oda jött hozzám és körbe álltak. Mosolyogtak, és mindenki összetette a két kezét, és meghajoltak, én is így tettem feléjük. Azt mondtam: Köszönöm.
Úgy gondolom, akik ott vannak, és írják át a gyógyításokat, nagyon szép feladatot teljesítenek itt.


A napokban beugró mozgó képeket láttam magam előtt, már a nőgyógyászati ágyon feküdtem, és magam mellett jobbra láttam Mennyei Atyát állni és az ő fénye körbe kerítette a fizikai testemet. Ott lesz velem végig.


A következő, ami nem beugró kép volt, hanem a koronacsakrámon át hatalmas fehér fénnyel együtt jött, rám öntötték az információt.

A feladat, ami ezután jön, az lesz, hogy a szellemvilágról kell tanítanom. Most jött el az idő. Abban a pillanatban tisztán éreztem, hogy nem az eszemmel találom ezt ki, hanem jön az információ fentről. Szó szerint fentről löktek rajtam egyet. Ezt az élményt nem lehetett semmivel összetéveszteni.


A fizikai világban pedig egy hét múlva fogok elmenni a nőgyógyászatra, amikor kijövök az orvostól, azonnal megírom, mi történt és hogyan történt.
Most pedig azokhoz szeretnék szólni, akik végig követték az írásaimat, köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok a cikkeimet.


Pallai Krisztina parapszichológus

Elérhetőségeim: 20/2336024


divatancmuveszetiegyesulet@gmail.com


divatanc.hu