Szülővé, anyává és apává válni amennyire csodálatos, felemelő és örömteli dolog, éppen annyira nehéz, olykor félelmetes és rendkívül felkavaró életesemény, élettapasztalat.


Utódunk érkezésének híre, majd megszületése, szembesít önmagunkkal, múltunkkal, a felmenőink élettörténeteivel, és ha eddig nem, ekkor biztosan érdekelni kezd mindenkit, hogy ki ő, honnan jön, hová tart, mit hoz a családból, mit tud adni a következő generációnak. Ekkor aktiválódnak a családból hozott szociális és kulturális tapasztalatok, programok, sémák, minták is. A gyermek érkezésének elfogadása vagy éppen visszautasítása mindezek összességétől, és az aktuális lelkiállapottól is függ, hiszen még a tervezett, nagyon várt várandósságoknál is természetes az anyai (apai) ambivalencia.



Talán túlzás, mégis sokan gondolják azt, hogy a gyermek személyiségfejlődése akkor kezdődik, amikor a szülők még csak álmodoznak róla.


„Az anyai attitűd már a születést, sőt fogantatást megelőzően létezik, a leendő anya saját tapasztalataiból, tudatos és tudattalan élményeiből, vágyaiból, fantáziáiból ered, és a várandósság létrejöttével, az új, konkrét tapasztalatok beépítésével folyamatosan gazdagodik, módosul és a magzathoz való viszonyulásban fejeződik ki.” [1]

A gyermekvárás hónapjai alatt van ideje a szülőknek, de a környezetnek is felkészülni a gyermek érkezésére és arra a változásra, amit a csöppség magával hoz. Ezekben a hónapokban mindenki a maga módján képzeli el a gyermeket, a testvért, az unokát, felruházva külső és belső tulajdonságokkal.


A várandós időszakban az anya, a teste változásával kerül egyre közelebb gyermekéhez, ekkor még bármit elképzelhet a közelgő jövőről, ekkor még minden tőle függ.


A gyermek mozgása, bizonyos dolgokra történő reakciói, és az anya válaszreakciója – hasának simogatása, néhány szó a babához, vagy csak egy átszellemült mosoly – kialakít egyfajta kommunikációt kettőjük között, elkezdik megismerni egymást és kötődni kezdenek, sőt megfelelő bevonódás mellett, ez a kapcsolat kiterjed az apára is.



Kutatások igazolják, hogy a méhen belüli élet szoros kapcsolatban áll a külvilággal, mert azok az érzések és gondolatok, melyeket a kismama a várandóság alatt tapasztal, meghatározzák a későbbi anya-gyermek kötődés minőségét. [2]


„Ebben a folyamatban nagyon sok tudatos és tudattalan összetevő játszhat szerepet, amelyek együttesen eredményezik a méhen belül növekvő baba folyamatos elfogadását, a hozzá fűződő érzések erősödését. De az adott családi közösség tagjainak várakozásai szintén fontosak lehetnek, és a babát váró teljes interperszonális kapcsolatrendszer hatását fejt ki.” [3]


Vizsgálatok igazolták, hogy azok a gyermekek, akiket az édesanyjuk nem akart a világra hozni, a negatív attitűd hatására kis súllyal születtek és a későbbiekben többszöri orvosi beavatkozásra volt szükségük.

Anya és gyermeke közötti kapcsolat tehát, már ebben a korai életszakaszban megalapozódik, és az anyát körbevevő környezet hatással van a magzat fejlődésére, hiszen minden, amit a magzati élet során megtapasztal, az befolyással bír fizikai és lelki fejlődésére, és hatással van a felnőtt életére is.



Az apának nehezebb a feladata, mert hátrányból indul.


Míg a nő testében érzi, táplálja, növeszti, gyermekét, és akarva, akaratlanul is összekapcsolódnak egymással, addig az apának meg kell találnia helyét ebben a folyamatban, meg kell dolgoznia a kapcsolat kialakításáért, fenntartásáért. Az apa kapcsolata gyermekével a születés után is teljesen más, mint az anyának.

„Az idők kezdete óta a legtöbb társadalomban a nőket elsősorban életadó és anyai szerepük határozta meg, a férfiaknak azonban meg kellett alkotniuk saját férfi identitásukat az anyasággal szemben, […] ma az apasághoz már nem elegendő az, hogy az apa az utódra hagyományozza vezetéknevét, és ezzel által elismeri apaságát. Az apáknak is részt kell venniük a szülői tevékenységekben ahhoz, hogy megszerezzék a társadalom által korábban névlegesen nekik ítélt apai pozíciót.” [4]


Ezt nem csak az anyák és társadalom várja el, maguk az férfiak akarnak egyre inkább jelen lenni és részt venni gyermekeik életében.



Az apa sok esetben joggal érezheti azt, hogy kimarad a várandósság folyamatából.
A gyermek első fejlődési szakaszából, hiszen nem az ő hasa domborodik, nem az ő testében mozog a magzat, nem vele történnek a fizikai kényelmetlenségek, de a belső megtapasztalások, pszichés változások és az apró örömök sem.
Mindezt csak az anyán, mint közvetítőn keresztül élheti át, így akár még féltékenységet, irigységet, szorongást is érezhet az anya és magzata közvetlen intimitása miatt.
Az apa részéről ez testi és pszichés jelezésekben testesül meg: hízás, reggeli rosszullét, különböző betegségek megjelenése, túlzott aggodalom a baba, a mama iránt, általában vagy a szülés környékén. Ez nem szokatlan, már Freud is foglalkozott a témával.



Az első gyermek érkezése tehát az apa életében is jelentős esemény, a várakozás benne is intenzív érzelmeket indít el, mert amikor a nő anyává, ő apává válik, de nehezebb dolga van, mint a párjának.

Ugyanakkor neki is ebben az időszakban van lehetősége a saját apjával való kapcsolatának rendezésére, a férfi lét, a felelősség átgondolására, saját önképe újraalkotására, ami egy komoly érési folyamat a személyiségében.



A párkapcsolat egyik legnagyobb változása, amikor a férfi-nő kapcsolatban megjelenik a gyermek és általa kialakul a szülőtársi kapcsolat, ami érzelmi, és hormonális változások kíséretében történik.
A várandósság idején a nő elkezd befelé fordulni, majd a gyermek születése után a csecsemő felé fordul, az anyaság válik a legfontosabbá, hiszen testét hormonok borítják el, lelkét pedig az ösztönök irányítják, minden figyelmét a születendő gyermekére, annak igényeire irányítja, így készül ösztönösen az anyaszerepre.



Az áldott állapottal járó hormonváltozás erős hangulatingadozást, labilitást eredményez a kismamánál.

Ilyenkor rendkívül érzékeny, sokkal erősebben hat rá minden, és mindenre hevesebb érzelmekkel reagál. Nagyon sok a kérdés benne, hullámzik a lelkiállapota, hol boldog, hol szorong, ezért nagyobb az igénye a férje, társa támogatására, figyelmére, megértésére. Ösztönösen nagyobb fizikai, és érzelmi biztonságra törekszik, amitől a férfi azt érezheti, hogy nagyobbak az elvárások, hogy több a konfliktus, amitől megijedhet, ezért ilyenkor kell igazán figyelni egymásra és bátran felvállalni a félelmeket, őszintén, együttérzéssel, szeretettel megbeszélni a negatív érzéseket is.



A várandós apa teste ugyan nem változik, a baba mozgását csak az anya bőrén keresztül tapasztalja meg, azt is csak akkor, ha odahúzza az anya a kezét, vagyis a magzattal nincs közvetlen kapcsolata, az eseményekre nincs befolyása, így kirekesztettnek érezheti magát.
Sőt, a férfi ilyenkor riválisnak érezheti a magzatot, amit hozhat gyermekkorából, testvérkapcsolatából, úgy érzi háttérbe szorult, a nő már nem rá figyel, az eddig kapott gesztusok, a szeretet, gondoskodás lecsökkent, ami által konfliktusok is keletkezhetnek. [5]


Fontos tehát, hogy az anya minden lehető módon vonja be párját a saját megéléseibe.

Mivel ez az időszak róla és a babáról szól, az apa részéről türelemre, megértésre, belátásra van szükség, amit akkor tud megadni, ha ő is része a történéseknek. A nőnek éreztetnie kell, hogy párjának fontos szerepe van, apává fog válni. Ezt számos módon lehet éreztetni, el kell vinni az aktuális vizsgálatokra, hogy lássa az ultrahang felvételeket, mert neki is hallania kell a baba szívhangját, neki is látnia kell a mozdulatait, meg kell kérni, hogy ő is beszéljen a magzathoz, hiszen a baba az anyaméhben az édesapja hangját is felismeri és reagál rá, akár csak az érintésére. [6]

Mindkettőjük, sőt mindhármójuk számára fontos ez a kapcsolódás, mert az anya így érzi a törődést, az apa a bevonódást, a baba pedig azt, hogy szülei már ebben az időszakban is szeretik, gondoskodnak róla, egy harmonikus, biztonságos családba, környezetbe érkezik.

„A baba megérkezésével tanulja a férfi az apaságot, és nincs más dolga, mint engedni a feleségét anyának lenni, és szeretettel, felelősségteljesen hagyni, hogy helyette más lépjen első helyre a nő szívében. Mindeközben nem szűnik meg vágyni az intimitást, érintést, szexualitást. Ez nehéz folyamat különösen akkor, ha a férfi érzelmileg éretlen, aki még mindig arra vágyik, hogy szerelmének ő legyen az első és egyetlen. A férfinak itt kell végleg felnőnie és tovább engedni önmagát az apaszerepbe. El kell fogadnia, hogy élete mérföldkőhöz érkezett, fel kell vállalnia élete soron következő fontos ciklusát: a felelősségteljes gondoskodást a családról.” [7] Mindezt azonban csak akkor képes megélni, ha a nő részéről meg ő kap támogatást, megbecsülést, ha a nő társként, szertőként mellette áll.



Láthatjuk, hogy a gyermek megfoganásától kezdve alakítja a házastársi kapcsolatot, láthatjuk azt is, hogy mennyi érzelmi változás zajlik a nőben és a férfiban is a várandóság ideje alatt és a baba érkezése után, melyek bizony próbára teszik a párkapcsolatot.
Sajnálatos módon ezek a változások nem csak közelebb hozhatják a párt, de el is távolodhatnak egymástól, ha nem tudják megbeszélni, ha nem értik meg, hogy mi zajlik a másikban.


Tény, hogy amikor a gyermek belép a szülők életébe, a kapcsolat megváltozik, természetes, ha az öröm mellett a nehézségek is megjelennek, a párkapcsolati kötelék azonban folyton fejlődik, változik, és éppen hullámzó dinamika teszi széppé.


Az egymást követő életszakaszok tehát magukkal hozzák az élettani krízisállapotokat is, de ez az élet velejárója, amit ha jól kezel a pár, akkor könnyen feldolgozható, de csak akkor, hogy mind a ketten elköteleződnek amellett, hogy a házasságuk, a párkapcsolatuk prioritás marad, akkor is, ha időközben szülőkké váltak. Problémák – vagy inkább megoldandó feladatok – és konfliktusok mindig lesznek, de a párkapcsolat nem attól jó, ha ezek nincsenek, hanem attól, hogy két ember ragaszkodik egymáshoz, hogy a nehéz életszakaszokban keletkező krízishelyzetekben is látják egymást, hogy nem elfordulnak egymástól, hanem a kapcsolatba munkát fektetve, összekapaszkodva mennek tovább.

Felhasznált irodalom
[1] Hadházi Éva, Andrek Andrea, Kekecs Zoltán (2017): Előzetes eredmények egy magyar mintán kidolgozott Intrautein Kapcsolati Kérdőíves mérés tapasztalatairól. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 18/3. 263-300.
[2] [3]Zsubrits Attila (2012): A kisgyerekek kötődésrendszerének alakulása. Képzés és gyakorlat. 2012/ 3-4. pp. 102-116.
[4] [5]Raphael-Leff, Joan (2010): Másállapot. Háttér Kiadó
[5] [6]Komlósi Piroska (2004): Babavárás kettesben. SCA Hygiene Product Kft. Bp.
[7] Király Eszter (é.n.): Hogyan és miért változik meg kapcsolatunk, amikor szülővé válunk? Férfiak klubja. Online magazin.

Almási Kriszta

Telefon: +36 20 541 7929

E-mail: info@lelektanoda.hu

Facebook csoport: Női lét, az élet közepén